Schneeberg

Ausztria 3. felvonása. A tavalyi küzdelem erősen elgondolkoztatott, szükségem van-e erre idén is, végül csak ott találtam magam a szokásos hajnali találkán, a győri városháza mögötti parkolóban


Ausztria 3. felvonása. A tavalyi küzdelem erősen elgondolkoztatott, szükségem van-e erre idén is, végül csak ott találtam magam a szokásos hajnali találkán, a győri városháza mögötti parkolóban

2005-ben voltunk már a Schneebergen, de akkor elszúrtam. Nem fordítottam meg a térképet. Azóta ezzel b@szogat krichard

Egy újabb szombat hajnal, egy újabb osztrák túra. A korai indulás dacára, mondhatni tűkön ültem már, hisz ez ígérkezett eddigi éltem legmagasabb tengerszint feletti magasságának és vélhetően ez is lesz majd az új csúcstartóm – célunk a Rottenmannen Tauern legmagasabb pontja, a 2448 m-en fekvő Grösser Bösenstein.

Idén is megszerveztünk egy kirándulást a Tátrába, csakúgy, mint tavaly, de most a Magas-Tátrába mentünk. Még jó, hogy időben elindultunk péntek délután Pestről, mert Márknak defektje lett Zvolen mellett. De még sötétedés előtt megérkeztünk a szállásra, Tatranska Strba-ba, és a lenyugvó nap sugarainál még sikerült is kékeket készíteni a Tátráról

A második nap eredeileg a Kosprovsky stítre mentünk volna fel, de hamar rájöttem, hogy az nem fog menni úgy, hogy még aznap haza is kell mennünk. Alternatív útonalnak egy rövidebb túrát találtunk ki. Vysné Hágy nevű faluból indultunk és a Batizovské pleso-hoz mentünk fel, ami a Magistral mellett van

Igaz, hogy szállasdónk figyelmeztetett, hogy sok a hó, és pár napja fagyott is a hegyekben, de mivel előző este nem esett, reggel verőfényes napsütés volt, ezért nekiindultunk a Triglavnak. Talán a lehető legkönnyebb útvonalat választottuk a Krma völgyből felfelé a Planika házig, majd onnan a Mali Triglavon át a gerincen akartunk felmenni a csúcsra. Nem tudom, hogy a többiek hogy voltak vele, én nem igazán éltem bele magam, hogy délutánra a csúcson leszünk, minden a hóviszonyokon és az időjáráson múlik

Évek óta mindig elmegyünk pünkösdkor túrázni a hegyekbe, de valahogy az időjárás csak ritkán fogadott a kegyeibe. Most pünkösd előtt sokáig jó idő volt, bár télen nagyon sok hó esett a Júliai Alpokban, de az április meleg volt, az indulásunk előtt hetente egy métert olvadt a hó. Aztán, ahogy az szokott, a pünkösd előtti héten elszaródott az idő, hideg volt, havazott is

Még tavasszal találta ki Gergő és Márk, hogy el kéne menni a Tátrába, mert az fasza hely, és nincs is messze. Csak egy hétvégére, és fent lehetne aludni egy chata-ban. Elhívtak minket is minél többen vagyunk, annál jobb alapon, és 3 dendeócsés ember el is ment velük

A háromnapos túra második csúcsa volt a Muntanitz. A hegy a semmi közepén van, elég messze minden falutól. Kis fejtörést okozott, hogy milyen útvonalon menjünk fel, hogy ne legyen túl hosszú a túra, ne legyen nagyon nagy a szint, és lehetőleg a visszafelé tartó úton se legyen nagy emelkedő
A parkolóban megette mindenki a maga konzerv főzelékét, amire a helyiek is csodájára jártak. Különöen a juhi zsírban tocsogó lencsefőzeléke nyerte el két osztrák nyugdíjas tetszését. Miután elköltöttük kevésbé igényes, de annál kiadósabb estebédünket, visszaindultunk a szállásra, és még világosban oda is értünk