OKT: Pilisszentkereszt-Sikáros

Körtúra jellegű kéktúrázás volt a program most is. Így nem kell tömegközlekedni, és könnyebben el lehet menni kutyával is. Főleg ha sáros és/vagy vizes az erdő


Körtúra jellegű kéktúrázás volt a program most is. Így nem kell tömegközlekedni, és könnyebben el lehet menni kutyával is. Főleg ha sáros és/vagy vizes az erdő

Volt egy januári kutyás hétvége, amikor ráértünk, és olyan túrát akartunk csinálni, amikor tudunk mutatni egy kis havat a kiskutyának. Csak a hegyek jöhettek szóba, mert 500 m alatt gyakorlatilag semmi hó nem volt. A minél magasabbra megyünk, annál több a hó elv alapján a Börzsönyt, annak is a legmagasabb részeit választottuk

1998-ban ezzel szakasszal kezdődött a kéktúra számomra. Akkor még félig-meddig klasszikus stílusban vándortúra-szerűen csináltuk, sátorral, nagy hátizsákkal. Mostanra elkényelmesedtem, és inkább csillagtúrában, egy bázisról kiindulva, néha keményen küzdve a menetrenddel csináljuk a túrát

Zsófi először, én harmadjára kezdtem el az OKT-t, szabola pedig folytatta az elsőt. Ennek örömére Hollóházán betoltunk egy unikumot, és elindultunk felfelé.

Valahogy ez a csereháti szakasz kimaradt eddig, ezt ezzel a négynapos túrával pótoltuk. Nem mondom, hogy nincsenek errefelé szép részek, de összességében nem ez a tájegység lesz a kedvencem továbbra sem a kéktúrából. A Bódvaszilas-Boldogkőváralja szakaszról tartozik ide a maga 70 kilométerével, ezt osztottuk fel négy részre, zömmel a busszal való elérhetőség és a táv alapján

Második nap a Cserehát ellenkező végére mentünk, méghozzá juhiékkal. Igazából ez már nem is a Cserehát, annál magasabb is. Ez a Rudabányai-Perkupai-hegységrendszer része

Harmadik nap juhiék továbbmentek Jósvafőre, mi meg Abaújszolnokra buszoztunk, és onnan sétáltunk Rakacaszendig. Nem hosszú táv, de ugye a tömegközlekedés nem kényezteti el az embert. De azért nem is panaszkodhatunk, lehetne ez sokkal rosszabb is

Utolsó túranapon a hiányzó Abaújszolnok-Encs szakasz következett. Ugyanott szálltunk le a buszról, mint előzőleg, de most a másik irányba indultunk el. Reggel volt egy kis meglepetészápor, de mire leszálltunk a buszról újra sütött a nap

Ez a kis rész kimaradt a Cserhátból, úgyhogy épp ideje volt kipótolni. Természetesen megint baromi korán kellett elindulni otthonról, hogy 7 előtt már a buszon üljek. Csak épp induláskor derült ki, hogy benga is kéne a kocsiba, de amik útba estek, azok csak 6-kor nyitottak

Juhi nagyon ráfeküdt erre a kéktúrás baromkodásra. És mivel nekem sincs sok hátra, de speciel a Cserhátból elég sok hiányzik, ezért ide mentünk el. Régen esett komoly eső, ami itt kifejezetten nagy előny