A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
A hatos indulás előtt léptem ki a gimnáziumból, és fél óra séta után érkeztem meg a város peremére, a Csó-tóra, ahol két órát dekkoltam, és az arra jövő túrázók papírjára nyomtam a pecséteket. Csak az 50 km-eseknek pecsételtem, utána leváltottak, én meg szokás szerint továbbmentem, mint seprű. Miután letelt a szolgálatom, reggelizem még egyszer, és csak fél kilenckor indultam tovább. Minél később akartam, mert fél nyolckor ment ek egy társaság, akik valószínűleg nem haladnak majd gyorsan.
Azt hittem ez az egy óra elég előny lesz, de nem lett. Pedig nem mentem gyorsan, a mögöttem jövő, rövidebb távra nevezők sorra előztek meg. A Szigecskei-réten a pontőrőknél is eltöltöttem egy negyed órát. A következő pont, a Zápolca előtt értem utol őket, de már itt, kevesebb, mint az út harmadánál leültek az aszfaltra pihenni. Megint csak beszélgettem a pontőrrel vagy fél órát, hogy elmenjenek, és ne kelljen mögöttük sétálni. Próbáltam még az előzőnél is lassabban haladni, fényképezgettem is sokat, mert nagyon szép idő volt, gyakorlatilag felhő sem volt az égen. Amúgy ebben az időszakban, szeptember végén, október elején általában jó idő szokott lenni, az elmúlt 17 év Kanizsa túráin nem emlékszem esős időre, egyik évben volt csak egy reggeli zivatar, de az éppen csak érintette a túra útvonalát.
A hatfős csoport három tagjával az erdőben találkoztam, a másik hárommal gyakorlatilag egyszerre értem be Pátróba. Ott kajáltam a kocsmánál, megvártam az utolsó hármat, és mivel alig több, mint egy óra múlva bezár akövetkező, 4 km-re lévő pont megkérdeztem tőlük, hogy ki akar hazabuszozni. Senki nem akart, de továbbindulni sem. Én elbúcsúztam tőlük, és a zárás idejére meg is érkeztem Surdra. Innen már nem mentem lassan, minél előbb be akartam érni, és azt sem akartam, hogy a pontőrök kint legyenek feleslegesen sokáig.
A jankapusztai almáskert mellett kezdtek megtámadni a szúnyogok. Állítólag legalább 7,3 km/s-s sebességgel kell menni, és akkor nem tudnak az emberre szállni. Talán ezért nem csípik a bicikliseket? Nem tudtam olyan gyorsan menni, futni meg inkább nem próbáltam meg a homokos talajon. Ahogy ment le a nap egyre hosszabb lett az árnyékom, és egyre több szúnyog jött. A szántóföld mellett nem is, hanem inkább a Miklósfai parkerdőtől kezdve. Az ellenőrzőpontok között megvolt a 6-os átlag, de aztán ezt lerontotta, hogy mindenütt megálltam negyedórákra dumálni, meg pakolni. A Szentgyörgyvári-hegyre már sötétben szoktam érkezni, most is már lement a nap, de sötét még nem volt. Mire beértem a gimnáziumba, már égtek a lámpák az utcán is. Már csak engem vártak, szinte minden el volt pakolva.