Kategória Kanizsa

Már régen voltam a 30-as távon itt, úgyhogy ideje volt újra megcsinálni. A szokásos volt a menetrend: kimentem a Csótóra a mezőny előtt, majd a végén elindultam, és a végén haladtam.

A szokásos volt idén is a menet a Kanizsa túrán: megcsináljuk az első ellenőrző pontot, aztán ha mindenki átment, akkor továbbmegyünk, és mint söprű teljesítjük a túrát. Annyi változás volt idén, hogy nem a 30, hanem a 20 km-es túrán mentünk végig. Ennek egyik oka, hogy azon régen voltam, a másik, hogy elhívtam a szüleimet is, de csak apukám jött el

Jól megszívtam az idei őszt az időjárással. Három héttel ezelőtt a mórágyi forrástúrán volt sárdagasztás, most a Kanizsa túrán is esett, és természetesen ez errefelé is együtt jár a dagonyázással. Most csak 20 km-t mentem, már rágen kaptam 20-as jelvényt, és még este vissza kellett jönnöm Pestre

A hatos indulás előtt léptem ki a gimnáziumból, és fél óra séta után érkeztem meg a város peremére, a Csó-tóra, ahol két órát dekkoltam, és az arra jövő túrázók papírjára nyomtam a pecséteket. Csak az 50 km-eseknek pecsételtem, utána leváltottak, én meg szokás szerint továbbmentem, mint seprű. Miután letelt a szolgálatom, reggelizem még egyszer, és csak fél kilenckor indultam tovább

Bagola után jött az első erdős szakasz, de nem volt olyan vészesen sáros. Pláne, hogy a túra előtti két napban esett az eső

Ez volt az elsői teljesítménytúra, amin résztvettem (illetve ennek egy rövidebb, 30 km-es változata). Ez 1992-ben történt, elsős gimis koromban. A Mező Gimnázium szervezte a túrát akkor is, úgy ahogy most is