Tavasszal is elmentünk egy egynapos, rövidke túrára a Rax-ra, de ezúttal a Preiner Wand-ot céloztuk meg. Edlach falu felett lévő szálloda parkolójába álltunk be, ahogy sokat mások, akik túrázni szerettek volna. Nem sokáig lehet ezt már megtenni, mert ahogy néztük, sorompót építenek a parkoló elé
Sopronból ugrottunk át a Hochlantsch-ra, ami Stájerországban van Graz-tól északra, a Mura völgyétől keletre. Oldalában van a Medveölő-szurdok, amin át a csúcs is megközelíthető nyugat felől. Mi nem ezt választottuk, hanem kelet felől, Teichalm felől mentünk fel
Krichardtól jött az ötlet, hogy menjünk el valami környező magas hegyre, amit egy nap alatt meg lehet járni oda-vissza, és még normálisat túrázni is lehet. Én a Tátrába mentem volna, akkor ihattunk volna Kofolát, de a többiek inkább Ausztriára szavaztak. Ez krichardot és Katikát jelentette
Amúgy is nehezek a győri túrás szombat hajnali kelések, de még inkább visszavet a lelkesedésből, ha a buszon indulás előtt közlik, hogy egész nap esni fog…
A helyzet a Seckau közelében lévő Gasthof Steinmühle parkolójában sem változott. Felcsatoltuk a kamáslikat, esővédő huzatokat és nekiindultunk a borzadalomnak - néhányan a remény haloványan pislákoló fényforrásával lelkükben, hogy majd csak eláll.
Ismét elmentünk Kelet-Tirolba egyet hegyet mászni. Három csúcsot néztünk ki, illetve elugrottunk Olaszországba a Dráva-forrásához. A terv csak félig-meddig teljesült, csupán egy háromezrest sikerült meghódítani, azt is csak a csapat 75%-ának, illetve a másik majdnemháromezrest is csak az 50%-ának
Második nap délelőtt végig esett az eső, és nem úgy tűnt, mintha abba akarná hagyni. Ezért nem hegyeztünk, hanem csak a Dráva forrását tekintettük meg Olaszországban, az osztrák határtól pár kilométerre. Igazából nem ez volt maga a forrás, ahhoz sokat kellett volna még kapaszkodni
A két túrás napon kiderült, hogy mindegyikünk egy kicsit parázik valamitől. Szabola a szintemelkedésről, krichard a meredek gerincektől, én is kicsit tartottam volna egy háromezrestől. Egyedül juhi volt tökéletes, csak szokás szerint épp kedve nem volt a túrázáshoz
Bevallom őszintén, a túrára való jelentkezés egyik meghatározó mozzanata a 2 éve itt fogyasztott csokis (+ valamilyen alkoholba áztatott pikáns) körtés süti volt; de gyorsan csalódnom kellett, amikor a túra végén a nénik közölték, hogy már nem szerepel a repertoárban…
no de addig még hosszú út állt előttünk.
Ausztria 3. felvonása. A tavalyi küzdelem erősen elgondolkoztatott, szükségem van-e erre idén is, végül csak ott találtam magam a szokásos hajnali találkán, a győri városháza mögötti parkolóban
2005-ben voltunk már a Schneebergen, de akkor elszúrtam. Nem fordítottam meg a térképet. Azóta ezzel b@szogat krichard
