Mivel a turistatérkép domborzatárnyékolással készült, már ránézésre egyértelmű az egykori kaldéra pereme, amelynek mentén a turistaút végighalad. És már a térképről is látszik, mennyire fasza ez a hely, ezért ez volt az első számú célpontunk, amikor még itthon terveztük a túrákat. (Utólag azért kiderült, hogy ennél még faszábbak is vannak, de ez most mindegy
Faial da Terra a falu neve, ahonnan a túra indult, és a tengerparton fekszik. A tengerpartot úgy kell elképzelni, hogy van egy 300-400 m-es sziklafal, ami beleszakad a tengerbe, amit a hullámok folyamatosan nyaldosnak. De ez a nyaldosás nem olyan, mint a Balatonon, vagy az Adrián, hanem kő keményen nekibaszódik a hullám a sziklának, és felcsap több emelet magasra
Csak alapos kutatások után tudtuk kideríteni, hogy mikor mentünk hosszabbat ennél a túránál. Szabolának a 2010-es zalai túlélőtúra jött ki, nekem egy Pest Megyei Piros túra rémlik kb. abból az időszakból, és még pár, ami többé-kevésbé 38 km volt
Ötnapos mátrai hosszú hétvége egyik legkényelmesebb túráj volt ez, azonban itt volt a legszarabb az idő. A kellemesség abból fakadt, hogy fentről mentünk le Parádra, szint is csak azért volt benne, mert fent a gerincen voltak kisebb emelkedők, és egy láda miatt az Ilona-völgyi vízesés völgyében kellett egy vargabetűt is tenni.
Kétszer töröltem ki ennek a túrának a laírását véletlenül, úgyhogy megírom harmadszorra is. Fél év késéssel. A túra 2006 nyarán volt, most pedig már a télnek is vége
A túra neve nem azért vándotúra, mert több napon keresztül vándorolni kell nagy hátizsákkal és sátorral, hanem mert évről évre más útvonalon kell végigmenni. Most a Börzsöny délnyugati részét jártuk be. Már 18
A második nap egész nap esett, amit arra használtunk fel, hogy utaztunk egyet a Zlliertalerbahn-nal Jenbachba meg vissza. Ha kicsit szemfülesebbek vagyunk, még gőzössel is mehettünk volna, de nem voltunk. Így maradt a dízelvontatás, és egy kis vonatfotózás Jenbach-ban
Összeszedelőzgettünk, és 8 órakor elindultunk. Nem a legrövidebb úton mentük fel a csúcsra, hanem kerültünk egy kicsit az Olpererhütte felé. Uncsi már ugyanarra fel- meg lejönni, és inkább az elején teszünk egy kis kerülőt, mert visszafelé nehezebben szánja rá magát az ember
Július eleje volt, és dög melegnek ígérkezett a nap. Ezért megpróbáltam minél korábban elindulni, de azért hajnalok hajnalán sem akartam felkelni. Így sikerült a 8
Szokolya v. á. -ra nem egyszerű eljutni kocsival
