Igazi dendeócsés túra következett, rengeteg forrással. Ennek kissé ellentmond, hogy csak egyedül vettem részt rajta, és a forrásokat meg sem mértem. Egy nappal korábban dőlt el, hogy ide jövök, a cseppjeim pedig kifogytak, a vízhozammérő konyhai mérőbüdögének pedig eltört az alja
Szinte már szokásos, hogy idén is elmentünk a Muzsla teljesítménytúrára. Mivel egyik nagy kedvencem a Mátra, mindig könnyebben elfelejtem az oda- és visszaúttal járó szenvedést. Igen
A menet nem túl részletes ismertetését megelőzően szeretnék eldicsekedni legújabb szerzeményemmel (és most nem a kis rózsaszín plasztik kártyára gondolok, hanem) egy aprócska, zöldikét ábrázoló jelvényre, melynek megvásárlásával támogattam a Madártani és Természetvédelmi Egyesületet.
No de hagyjuk is a madarakat, hisz ez a túra a paripa, mégpedig a Cuha-völgyi vas-paripa jegyében került megrendezésre.
A tavalyi Téli Tihany túrán is sokan voltak annak ellenére, hogy akkor még hófúvás is volt. Most ragyogóan sütött a nap, és emellett kőkemény pozitív hőmérsékletek is ígérkeztek a hétvégére, ami sok embert kizavart a szabadba. A sorban kb
Volt egy üres hétvégi napunk, de nem akartunk messze menni, és hosszű túrára sem, ezért ezt a teljesítménytúrát válaszottuk erre e szombatra. Itt hosszú sorállással kezdődött, mint a Tihanynál, de rövidesen megkaptunk minden szükséges papírt, és el is indultunk Máriabesnyő felé a gödöllői főúton. Sajnos arra vitt az út, nem a piros jelzésen a parkon és a vasútállomon át, gondolom úgy nem jött volna ki a 20 km
A szervezőknek hála, nem kellett korán felkelni, a rajt 10:00-tól volt a cseszneki várkert sörözőben. Némi tülekedés után megkaptuk itinerünket (mint később kiderült, nem épp a megfelelőt) és elindultunk a -5 fokos, de napsütéses időben a falu házai közt első célunk, a Töbör hegy felé. A faluból kiérve balra tértünk le az útról az elődeink által kitaposott havas ösvényre
Ezen a havas-szeles decemberi hétvégén nem volt jobb dolgunk, mint elmenni egy jó kis síkvidéki túrára a Csepel-szigetre. Az 50 km nem vonzott annyira, rövidebb távot választottunk. És, ha már nagyrészt úgyis a piroson mentünk, vettünk egy Pest Megyei Piros igazolófüzetet is
Ha nem is rén, de szarvas az volt, mégpedig 27 apró km-en át.
Az elején néhány kósza pillanat erejéig eljátszottunk a ’mi lenne, ha nem szállnánk ki a kocsiból és visszafordulnánk?’ gondolattal, tudniillik olyan erős széllel párosult a hajnali szürkület, hogy az csak na!
Már a tavalyi forrástúrát követően eldöntöttem, hogy idén is részt veszek a sorozat börzsönyi állomásán. A reggeli csúszásoktól (MÁV, autópályáról való nem letérés) eltekintve lázas igyekezettel töltöttük ki a nevezési cetliket, melyek a neonzöld és pink különböző árnyalataiban pompáztak; majd nekivágtunk a borongós kismarosi szakasznak.
A vasútállomásról kikanyarodva rátértünk a sárga jelzésre, és az országút mellett szedtük a lábunkat egészen egy lekötő utcácskáig
A rajtoltatás a pomázi hév megállóból történt, itt nyúlhatott rá minden kedves induló 1-1 műanyag (magyar gyártmányú!) színezett bögrére.
