Sopronból ugrottunk át a Hochlantsch-ra, ami Stájerországban van Graz-tól északra, a Mura völgyétől keletre. Oldalában van a Medveölő-szurdok, amin át a csúcs is megközelíthető nyugat felől. Mi nem ezt választottuk, hanem kelet felől, Teichalm felől mentünk fel
Igazából egy ládakarbantartó-ellenőrző túra volt ez, de nemcsak egyszerűen odamentem a ládához, hanem egy másik multit is megkerestem, és közben tettem egy tizenpár kilométeres kört is. Olyan helyeken is jártam, ahol régebben rendszeresen megfordultam még gimnazista koromban, de már évek óta nem jártam arra. Ilyenek voltak pl
A mátrai túrák után nem igazán mertem hosszabb útvonalat összeállítani, így a Kőris-hegyre felmenetel sem volt benne a pakliban. Mivel a múltkor az alig 10 km-t nem sikerült sötétedésig befejezni, most is valami ilyesmi távra gondoltam. Aztán a népharag elsöpörte a terveket, és végül is felmentünk arra a nyomorult hegyre, hogy lenézhessünk onnan az Audi-gyárra
Második - rövidebb - túránk a Bakonybél melletti kis szurdokhoz vezetett. Valaki másnapos volt, valaki a kevés alvástól kialvatlan, ráadásul a szurdokban lévő vadregény - ki tudja, hogy száraz lábbal mennyire átkelhető a patak, bedőlt fák, csalán, szúnyog, tigris - miatt ez a távolság pont elég is volt.
Egy időben elhatároztam, hogy ha elmegyek egy teljesítménytúrára, akkor mindig annak leghosszabb távjára megyek. Így aztán sorra jöttek a 40-es, 50-es túrák, de akkor még a százas is belefért. Természetesen ez már jó régen volt, már arra sem emlékszem, hogy mikor gyalogoltam 50 km-t, nemhogy százat
Ismét eljutottunk egy rövid túrára a Velencei-hegységbe. Az idő jónak ígérkezett, és idén még nem is voltunk teljesítménytúrán. A dendeócsésok most nem együtt mentek, mi Vencellel ezt lőttük be magunknak, mert a 10 km-es táv simán vállalhatónak tűnt
Katika nagyon el akart menni a Vadálló-kövekhez meg Dobogókőre. Nem is lehetett volna jobban kiválasztani az időpontot, mint február közepét. Igaz, hogy nem esett a hó már vagy két hete, de közben 14-szer felolvadt majd újrafagyott a teteje
Krichardtól jött az ötlet, hogy menjünk el valami környező magas hegyre, amit egy nap alatt meg lehet járni oda-vissza, és még normálisat túrázni is lehet. Én a Tátrába mentem volna, akkor ihattunk volna Kofolát, de a többiek inkább Ausztriára szavaztak. Ez krichardot és Katikát jelentette
Ezen a túra nem ígért hatalmas erdőségeket, gigantikus szurdokvölgyeket, de mivel még soha nem voltunk errefelé, elmentünk rá. Illetve egyszer elmentem ládázni a kutyával Csömörre egyik hétköznap délután, de ennyi.
Nem sokszor túráztam a Mórágyi-hegységben. Ezer éve párszor a Tolna túrák keretében, illetve a DDK is átvág erre. Őszintén szólva nem tudom, hogy mi a különbség a Mórágyi-hegység és a Szekszárdi-dombság között
