Sokadik alkalommal indultam el a túrán, most is seprűként, mint az utóbbi 4-5 évben mindig. Nem kellett pecsételnem, csak a mezőny után elindulnom, és a helyes útra terelnem az eltévelyedett túrázókat. Indultak utánam is emberek, de ők gyorsak voltak, és tudtuk róluk, hogy ismerik a környéken, nem tévednek el
A hosszú hétvégét megelőzően úgy döntöttünk, hogy némi borzavári rokonlátogatást követően kirándulunk egyet. Nekem már régi vágyam volt feljutni az Írott-kőre, így Kőszeget érintve Bozsoknál raktuk le az szgk-t, és az OKT útvonalán vágtunk neki a távnak.
Alig egyórás autózás és gyors nevezés után indultunk el a túrán. Kaptunk egy tök jó minőségű színes térképet, amin minden részlet jól látszott. Viszont nemcsak ennek a túrának az útvonala volt rajta, hanem a rendező egyesület más túrája is
Önző módon olyan helyre akartam elmenni a hosszú hétvégén, amivel közelebb kerülök a DDK befejezéséhez. Ha mind a 4 nap szabad lett volna, akkor már mennék is a kitűzőért. Így viszont még maradt 45 km az Őrségben legközelebbre
Jó régen nem voltam már teljesítménytúrán, ahogy krichard és juhi sem. Elhatároztam, hogy ha törik ha szakad többet fogok túrázni, mint tavaly. Ezért is kerestem egy egyszerű, rövidke túrát a környéken
Az ezt követő szakasz Gyurinak nem kedvezett, ugyanis a Purbach felé vezető aszfalton furcsa sistergés hallatszott az első kerekéből. Egy pumpálás, nem árthat, gondoltunk, de később jött egy kis folt ide, egy meg oda, persze a zsír új ragasztó alig nyögött ki magából valamit, szóval csak a remény tartotta a tapaszokat a helyi bicikli kiállítóteremig, ahol egy segítőkész férfi adott habot, hogy ez majd jó lesz. No de a Donnerskirchen-i lejtőn a túlzott bevitel miatt a hab előtört, és Gyuri kénytelen volt néhány km-en át-, majd feltolni a végeláthatatlan emelkedőn a (dombtetőn lévő - Murphy törvénye) biciklis boltig
Ismét elmentünk Kelet-Tirolba egyet hegyet mászni. Három csúcsot néztünk ki, illetve elugrottunk Olaszországba a Dráva-forrásához. A terv csak félig-meddig teljesült, csupán egy háromezrest sikerült meghódítani, azt is csak a csapat 75%-ának, illetve a másik majdnemháromezrest is csak az 50%-ának
Második nap délelőtt végig esett az eső, és nem úgy tűnt, mintha abba akarná hagyni. Ezért nem hegyeztünk, hanem csak a Dráva forrását tekintettük meg Olaszországban, az osztrák határtól pár kilométerre. Igazából nem ez volt maga a forrás, ahhoz sokat kellett volna még kapaszkodni
A két túrás napon kiderült, hogy mindegyikünk egy kicsit parázik valamitől. Szabola a szintemelkedésről, krichard a meredek gerincektől, én is kicsit tartottam volna egy háromezrestől. Egyedül juhi volt tökéletes, csak szokás szerint épp kedve nem volt a túrázáshoz
Ez a szombat is osztrák túrának indult, helyette azonban Gyuri egyik kedvelt helyére, a vértesi Vitányvárhoz látogattunk el.
Autónkat a szárligeti parkolóban hagyva gyorsan felszedelődzködtünk, s nekivágtunk kicsiny, de annál szebb túránknak. A kezdeti tanyasi világot magunk mögött hagyva rátértünk a murvás útra, mely egy kisebb „üdülőtelep” mellett vezetett egészen Csákányospusztáig, a Mária-szakadék bejáratáig
