Ismét elmentünk egy túrára. Sajna a fokozatos, soha szűnni nem akaró benzináremelés miatt a távolsági túrák (Budapesttől több, mint 100 km-re) egyre drágábbak lettek és be kell valljam néha sajnálom is rá a pénzt. Most szerencsétlenül úgy adódott, hogy négyen mentünk, de két kocsival
Amúgy is nehezek a győri túrás szombat hajnali kelések, de még inkább visszavet a lelkesedésből, ha a buszon indulás előtt közlik, hogy egész nap esni fog…
A helyzet a Seckau közelében lévő Gasthof Steinmühle parkolójában sem változott. Felcsatoltuk a kamáslikat, esővédő huzatokat és nekiindultunk a borzadalomnak - néhányan a remény haloványan pislákoló fényforrásával lelkükben, hogy majd csak eláll.
A múltkori sikeres rövid teljesítménytúrán felbuzdulva kerestem még pár olyat amely elég rövid ahhoz, hogy a kisfiúval elmenjünk rá. Adódott is egy lehetőség a Vértesben: a Vértesi Barangolások nevű túra, amelynek a legrövidebb, 5 km-es szakaszát szemeltem ki.
Nagyon nagy szerencsénk volt az időjárással, abszolút nem tűzött a nap, szinte tökéletes kirándulóidő volt, leszámítva a helyenként élénk szelet
Huh, végre ismét kiszabadultunk a városból. Elvileg feherb Kőszegre szeretett volna menni valamilyen túrára, de én azt mondtam, hogy nekem nincs most 4ezer Ft-om egy ilyen túrára, nem is beszélve a korán kelésről. Ekkor vetődött fel hogy menjünk el ismét forrásozni a Pilisbe, hiszen még mindig van egypár forrás, amit a Pilisi Parkerdő forrásai túramozgalom miatt fel kellene keresnünk
Alig egyórás autózás és gyors nevezés után indultunk el a túrán. Kaptunk egy tök jó minőségű színes térképet, amin minden részlet jól látszott. Viszont nemcsak ennek a túrának az útvonala volt rajta, hanem a rendező egyesület más túrája is
Sokadik alkalommal indultam el a túrán, most is seprűként, mint az utóbbi 4-5 évben mindig. Nem kellett pecsételnem, csak a mezőny után elindulnom, és a helyes útra terelnem az eltévelyedett túrázókat. Indultak utánam is emberek, de ők gyorsak voltak, és tudtuk róluk, hogy ismerik a környéken, nem tévednek el
A hosszú hétvégét megelőzően úgy döntöttünk, hogy némi borzavári rokonlátogatást követően kirándulunk egyet. Nekem már régi vágyam volt feljutni az Írott-kőre, így Kőszeget érintve Bozsoknál raktuk le az szgk-t, és az OKT útvonalán vágtunk neki a távnak.
Önző módon olyan helyre akartam elmenni a hosszú hétvégén, amivel közelebb kerülök a DDK befejezéséhez. Ha mind a 4 nap szabad lett volna, akkor már mennék is a kitűzőért. Így viszont még maradt 45 km az Őrségben legközelebbre
Jó régen nem voltam már teljesítménytúrán, ahogy krichard és juhi sem. Elhatároztam, hogy ha törik ha szakad többet fogok túrázni, mint tavaly. Ezért is kerestem egy egyszerű, rövidke túrát a környéken
Az ezt követő szakasz Gyurinak nem kedvezett, ugyanis a Purbach felé vezető aszfalton furcsa sistergés hallatszott az első kerekéből. Egy pumpálás, nem árthat, gondoltunk, de később jött egy kis folt ide, egy meg oda, persze a zsír új ragasztó alig nyögött ki magából valamit, szóval csak a remény tartotta a tapaszokat a helyi bicikli kiállítóteremig, ahol egy segítőkész férfi adott habot, hogy ez majd jó lesz. No de a Donnerskirchen-i lejtőn a túlzott bevitel miatt a hab előtört, és Gyuri kénytelen volt néhány km-en át-, majd feltolni a végeláthatatlan emelkedőn a (dombtetőn lévő - Murphy törvénye) biciklis boltig