Bevallom őszintén, a túrára való jelentkezés egyik meghatározó mozzanata a 2 éve itt fogyasztott csokis (+ valamilyen alkoholba áztatott pikáns) körtés süti volt; de gyorsan csalódnom kellett, amikor a túra végén a nénik közölték, hogy már nem szerepel a repertoárban…
no de addig még hosszú út állt előttünk.
Idén immáron 4. alkalommal került megrendezésre a bakonybéli Medvehagyma Nap.
A menet nem túl részletes ismertetését megelőzően szeretnék eldicsekedni legújabb szerzeményemmel (és most nem a kis rózsaszín plasztik kártyára gondolok, hanem) egy aprócska, zöldikét ábrázoló jelvényre, melynek megvásárlásával támogattam a Madártani és Természetvédelmi Egyesületet.
No de hagyjuk is a madarakat, hisz ez a túra a paripa, mégpedig a Cuha-völgyi vas-paripa jegyében került megrendezésre.
Volt egy üres hétvégi napunk, de nem akartunk messze menni, és hosszű túrára sem, ezért ezt a teljesítménytúrát válaszottuk erre e szombatra. Itt hosszú sorállással kezdődött, mint a Tihanynál, de rövidesen megkaptunk minden szükséges papírt, és el is indultunk Máriabesnyő felé a gödöllői főúton. Sajnos arra vitt az út, nem a piros jelzésen a parkon és a vasútállomon át, gondolom úgy nem jött volna ki a 20 km
Január végén elérkezett az idő, hogy jó sok év után felkeressünk pár forrást a Pilisben, és ha már ott vagyunk megkeressünk pár geoládát és Dobogókőn csúcsokcsúcsázzunk egyet. Úgy kellett megtervezni az útvonalat, hogy mindez sikerüljön. Ennek érdekében a Kétbükkfa-nyeregtől indultunk, észak felől megkerültük Dobogőkőt, majd délkelet felől fel is mentünk a hegyre
A szervezőknek hála, nem kellett korán felkelni, a rajt 10:00-tól volt a cseszneki várkert sörözőben. Némi tülekedés után megkaptuk itinerünket (mint később kiderült, nem épp a megfelelőt) és elindultunk a -5 fokos, de napsütéses időben a falu házai közt első célunk, a Töbör hegy felé. A faluból kiérve balra tértünk le az útról az elődeink által kitaposott havas ösvényre
Ezen a havas-szeles decemberi hétvégén nem volt jobb dolgunk, mint elmenni egy jó kis síkvidéki túrára a Csepel-szigetre. Az 50 km nem vonzott annyira, rövidebb távot választottunk. És, ha már nagyrészt úgyis a piroson mentünk, vettünk egy Pest Megyei Piros igazolófüzetet is
A második napra egy körtúrát terveztünk. A feherb és a Natasa az előző napi Hochstul-kudarc után úgy döntöttek, hogy nem tartanak velünk. Valószínüleg sokat kivett belőlük a hatalmas szél, ezért csak hárman vágtunk neki a túrának
A túra elsődeleges célja a Szársomlyó felkeresése volt, hogy szabola lefotózza az ott élő különleges virágokat. Kicsit későn mentünk, mert a meleg és napfényben gazdag tavasz miatt korábban virágoztak ezek a növények. De ha már ott voltunk, akkor elmentünk kirándulni a Villányi-hegységbe, mivel ott eddig nem voltunk
Ausztria 3. felvonása. A tavalyi küzdelem erősen elgondolkoztatott, szükségem van-e erre idén is, végül csak ott találtam magam a szokásos hajnali találkán, a győri városháza mögötti parkolóban
