A múltkori börzsönyi túra sikerességén felbuzdulva ismét kerestem egy rövidke túrát, de most itt a környéken. Szerencsére találtam is méghozzá a Budai túrák keretében, a 8 km hosszúságú Budai túrák családi, 8 km-es résztávját. Megbeszéltem a srácokkal, hogy szívesen jönnek, így el is mentünk
Szép idő ígérkezett, csak vasárnapra jelezték a hidegfrontot
Össznépi közös 8 fős családi túrára mentünk el a Börzsönybe. Ami nagyon szimpatikus volt benne, az hogy végig terepen kellett menni, nem volt faluban bolyongás hosszú kilométereken keresztül A szokolyai vasútállomást már alapban ismertem, ez a túra is onnan indult de nem a kisvasút, hanem a rendes nógrádi vonal melletti állomásról, amit gondolom jó kevesen használnak, ezt jelzi, hogy az állomás elég messze van a falutól ráadásul kriminálisan rossz út vezet oda. Most ezen az úton elég nagy volt a forgalom, hiszen többen is igyekeztek a túra startjához, sőt még egy busznyi túrázó is érkezett, akik előttünk araszoltak az egysávos úton és a szembejövő kisteherautónak egészen a vasútállomásig kellett visszatolatnia hogy elengedje a buszt és mögötte minket
Ismét eljutottunk egy rövid túrára a Velencei-hegységbe. Az idő jónak ígérkezett, és idén még nem is voltunk teljesítménytúrán. A dendeócsésok most nem együtt mentek, mi Vencellel ezt lőttük be magunknak, mert a 10 km-es táv simán vállalhatónak tűnt
Nagyon nagy szerencsénk volt, hogy kifogtuk a jó időt erre a napra. Egy kicsit messzebbre mentünk a fővárostól, a Bakonyba. Ott még úgyse sokat túráztunk, így kapóra jött az alkalom, hogy megnézzük a környéket
Rászántam magam és elmentem egy komolyabb túrára is. Tesztelni akartam magam, mennyire bírok egy nehezebb teljesítménytúrát. Egy vegyes túra volt a kiválasztott, 35 km bicikli és utána 30 km gyalog
Az idei szlovéniai kirándulás második túranapján én máshova mentem mint a többiek. Az első túranap, a Stenarra felvezető mászás rádöbbentett arra, hogy akármennyire is szeretném egyszerűen nem fog sikerülni fellőni 100 kilómat 1900 méteres szintkülönbséggel a szlovén legmagasabb csúcsra a Triglavra. Már tavaly is gondot okozott testem antikarbantartása és akkor is csak 1 csúcsra tudtam felmenni a 3 közül
Itt volt az idő, hogy újra keressünk egy rövidebb túrát, ahova vihetem a srácokat is. Így esett a választás a Budaörsi Kopárok túra legrövidebb, 10 km-es távjára. A szintidő rengeteg:5 óra ez nagyjából 2 km-es átlagot jelent óránként , ez azért még fiatalokkal is betartható
Ismét egy rövid túrára ugrottunk el Vencellel és az unokatesókkal, összesen öten vágtunk neki a Dűlőkeresztelő túra legrövidebb, 8 km-es távjának. Mivel a start és a cél nem ugyanott volt, ezért kicsit át kellett gondolni, hogyan is menjünk, Mivel a Vencelnek nincs bérlete így összesen 5 jegyet kellett volna neki vennünk, ami nem kis összeg. Ehelyett inkább úgy döntöttünk, hogy kocsival elmegyünk a túra céljához, Hűvösvölgybe, majd onnan kisvasúttal megyünk el a Normafához
Ismét elmentünk egy túrára. Sajna a fokozatos, soha szűnni nem akaró benzináremelés miatt a távolsági túrák (Budapesttől több, mint 100 km-re) egyre drágábbak lettek és be kell valljam néha sajnálom is rá a pénzt. Most szerencsétlenül úgy adódott, hogy négyen mentünk, de két kocsival
Idei év első teljesítménytúrája számomra. Már nagyon szerettem volna menni az erdőbe és ez a túra éppen kapóra jött. Nem volt túl hosszú - 15 km - nem volt benne sok szint - 350 m - ráadásul hó is akadt, szóval mindenképpen el szerettem volna menni
