Már rég voltunk túrázni, ezért elhatároztuk, hogy valamire most már mindenképpen elmegyünk. Hiányzott az erdő, a csend, de még a gyaloglás, illetve az utána érzett jól eső fáradtság. Mivel csak a kirchard ért rá, ezért ketten indultunk útnak
Egyedül indultam el a túrán, sajnos egyik EMDT tag sem ért rá. Pedig nagyon jó idő volt,talán a tavasz első igazán szép napja. Reggel háromnegyed hét körül indultam otthonról és egy óra múlva már ott is voltam a Nagymaros-Visegrád vonatállomáson, ahonnan a túra hivatalosan indult
Most már rájöttem mi a rossz a teljesítménytúrákban. Elindulni. Reggel korán kelni, amivel még nincs is különösebb gond, ásítva eljutni a túra kiindulópontjához, álmosan benevezni és nekivágni a kijelölt útvonalnak
Már egy hónappal ezelőtt kinéztük ezt a túrát, Óbudavár jó környék, a táv és a szint se megerőltető, gondoltuk, jó lesz karácsony előtt egy ilyen kirándulás. Az időjárás szerencsére kedvezett, nem esett az eső, sajnos a hó sem, de ez azért nem volt annyira zavaró. Mivel a túrán csak 7 és 8 között lehetett indulni, ezért ismét korán kellett kelnünk: negyed hatkor már az M0-on robogtunk
A börzsönyi vulkántúrán már tavaly is részt vettünk, de idén különbözö okok miatt senki nem vállalkozott arra, hogy eljön, ezért nem maradt más, minthogy egyedül vágjak neki a 43 km-nek. Kicsit zavart, hogy egyedül megyek, de mindenképpen végig szerettem volna menni a távon. Az időjárás jónak ígérkezett
Az Első Magyar Dendeócse Társaság tagjai ritkán részt vesznek vízitúrákon is. Vannak tagjaink akik eleve ódzkodnak a víztől, számukra a vízitúra valószínűleg ki fog maradni, bár lehet hogy egyszer ők is beadják majd a derekukat. Az aktuális túrára sokan mentünk, de a társaságból csak kevesen rendelkeztek kenutúra tapasztalatokkal, és ezért a kirándulás nem is lett hosszúra tervezve
El szerettünk volna mindenképpen menni a Zemplénbe is egy teljesítménytúrára és úgy adódott, hogy tudtunk egy vikendházat szerezni a Zemplén szívében, Nagyhután. Mivel a túra vasárnap volt ezért úgy terveztük, hogy lemegyünk pénteken és így szombaton kirándulhatunk egyet a környéken. Kicsit messze volt és a kocsi is kicsit szukösnek bizonyult ekkora útra öt főnek, de azért csak leértünk
A 2005-ös télen marha nagy hó volt a Kékestetőn: 80-90 cm-es hóvastagságokat mértek, ezért merült fel bennem a gondolat, hogy jó lenne felmenni, megnézni milyen is az ha az ember ekkora hóban csámborog. Szóltam a feherbéknek és ők is örömmel vállalkoztak erre a kis kirándulásra. Nem terveztünk hatalmas túrát, a lényeg a Kékes és a hó volt, nem a teljesített km mennyiség
