Igazából egy ládakarbantartó-ellenőrző túra volt ez, de nemcsak egyszerűen odamentem a ládához, hanem egy másik multit is megkerestem, és közben tettem egy tizenpár kilométeres kört is. Olyan helyeken is jártam, ahol régebben rendszeresen megfordultam még gimnazista koromban, de már évek óta nem jártam arra. Ilyenek voltak pl
Újabb túra a Cserhátban, nagyjából hasonló útvonalon, mint a tavaszi forrástúra. Odafelé, majd vissza az OKT-n mentünk a célba.
Sopronból ugrottunk át a Hochlantsch-ra, ami Stájerországban van Graz-tól északra, a Mura völgyétől keletre. Oldalában van a Medveölő-szurdok, amin át a csúcs is megközelíthető nyugat felől. Mi nem ezt választottuk, hanem kelet felől, Teichalm felől mentünk fel
Egy időben elhatároztam, hogy ha elmegyek egy teljesítménytúrára, akkor mindig annak leghosszabb távjára megyek. Így aztán sorra jöttek a 40-es, 50-es túrák, de akkor még a százas is belefért. Természetesen ez már jó régen volt, már arra sem emlékszem, hogy mikor gyalogoltam 50 km-t, nemhogy százat
A lányok úgy döntöttek, hogy lefutják ezt a túrát, mi a juhival csak sétáltunk. És mivel a környék tele van com-os ládákkal, azokat is meg akartam keresni útközben. De azért ez mégis egy teljesítménytúra, nem nagyon törtem magam
Újabb forrástúra, új tájegységben, ráadásul a kiírás szerint egyszeri alkalommal kerül megrendezésre. Beácskával és Vágánykával mentünk hármasban, és kicsit nehezebb lett, mint ahogy azt elterveztük, illetve az adatok alapján tűnik a túra. A rajt Mátraverebélyen volt, és a túra nevéből fakadóan nyugatra indultunk el
A Cserhátba valahogy ritkán megyünk, pedig a közelünkben van. Ennek ellenére most úgy jött össze, hogy egymás után kétszer is eljöttünk ide. A forrástúra után, most a nyugati részre látogattunk el, az Andezit túrák keretében
A múltkori börzsönyi túra sikerességén felbuzdulva ismét kerestem egy rövidke túrát, de most itt a környéken. Szerencsére találtam is méghozzá a Budai túrák keretében, a 8 km hosszúságú Budai túrák családi, 8 km-es résztávját. Megbeszéltem a srácokkal, hogy szívesen jönnek, így el is mentünk
Szép idő ígérkezett, csak vasárnapra jelezték a hidegfrontot
Össznépi közös 8 fős családi túrára mentünk el a Börzsönybe. Ami nagyon szimpatikus volt benne, az hogy végig terepen kellett menni, nem volt faluban bolyongás hosszú kilométereken keresztül A szokolyai vasútállomást már alapban ismertem, ez a túra is onnan indult de nem a kisvasút, hanem a rendes nógrádi vonal melletti állomásról, amit gondolom jó kevesen használnak, ezt jelzi, hogy az állomás elég messze van a falutól ráadásul kriminálisan rossz út vezet oda. Most ezen az úton elég nagy volt a forgalom, hiszen többen is igyekeztek a túra startjához, sőt még egy busznyi túrázó is érkezett, akik előttünk araszoltak az egysávos úton és a szembejövő kisteherautónak egészen a vasútállomásig kellett visszatolatnia hogy elengedje a buszt és mögötte minket
