Mivel a turistatérkép domborzatárnyékolással készült, már ránézésre egyértelmű az egykori kaldéra pereme, amelynek mentén a turistaút végighalad. És már a térképről is látszik, mennyire fasza ez a hely, ezért ez volt az első számú célpontunk, amikor még itthon terveztük a túrákat. (Utólag azért kiderült, hogy ennél még faszábbak is vannak, de ez most mindegy
Faial da Terra a falu neve, ahonnan a túra indult, és a tengerparton fekszik. A tengerpartot úgy kell elképzelni, hogy van egy 300-400 m-es sziklafal, ami beleszakad a tengerbe, amit a hullámok folyamatosan nyaldosnak. De ez a nyaldosás nem olyan, mint a Balatonon, vagy az Adrián, hanem kő keményen nekibaszódik a hullám a sziklának, és felcsap több emelet magasra
Csak alapos kutatások után tudtuk kideríteni, hogy mikor mentünk hosszabbat ennél a túránál. Szabolának a 2010-es zalai túlélőtúra jött ki, nekem egy Pest Megyei Piros túra rémlik kb. abból az időszakból, és még pár, ami többé-kevésbé 38 km volt
Az idei évet komolyabban kell venni, mint a tavalyit; a statisztika elég szörnyű 2016-ra. Ezért idén bekeményítünk és több túrára megyünk;az összes megtett kilométer éves bontásban egy normális eloszláshoz hasonlít, jobb lenne az exponenciális görbe, bár az ugye utópia. Na mindegy, most februárban végül nem is egy teljesítménytúrát, hanem egy rövid, egynapos túramozgalmat választottunk, mert se a Bakonyba se a Budai-hegységbe nem szerettünk volna menni
Ötnapos mátrai hosszú hétvége egyik legkényelmesebb túráj volt ez, azonban itt volt a legszarabb az idő. A kellemesség abból fakadt, hogy fentről mentünk le Parádra, szint is csak azért volt benne, mert fent a gerincen voltak kisebb emelkedők, és egy láda miatt az Ilona-völgyi vízesés völgyében kellett egy vargabetűt is tenni.
Kétszer töröltem ki ennek a túrának a laírását véletlenül, úgyhogy megírom harmadszorra is. Fél év késéssel. A túra 2006 nyarán volt, most pedig már a télnek is vége
A túra neve nem azért vándotúra, mert több napon keresztül vándorolni kell nagy hátizsákkal és sátorral, hanem mert évről évre más útvonalon kell végigmenni. Most a Börzsöny délnyugati részét jártuk be. Már 18
Eljött a márciusi túra ideje, és a választás a Kőről-kőre sorozat börzsönyi szakasza lett. A Budai-hegységbe is mehettem volna, de nem akartam tömegtúrázni, a másik megoldás pedig a Bükk lett volna, az viszont túl messze van. Egyedül mentem, mert senki sem ért rá
Talán még soha életemben nem kezdtem el túrát ilyen hidegben. Az autó hőmérője -14 fokot mutatott mikor kiszálltunk a Fekete-völgyben a kisvasút végállomásánál. Ahogy öregszem, egyre nehezebb elindulni túrázni, még akkor is ha tudom, a túrán már jól fogom érezni magam
A második nap egész nap esett, amit arra használtunk fel, hogy utaztunk egyet a Zlliertalerbahn-nal Jenbachba meg vissza. Ha kicsit szemfülesebbek vagyunk, még gőzössel is mehettünk volna, de nem voltunk. Így maradt a dízelvontatás, és egy kis vonatfotózás Jenbach-ban
