Szabolával és a kiskutyával mentünk el a Vértesbe megszerezni az újabb fa alakú jelvényt. Fel voltunk vértezve forrásmérő cuccokkal és szabola szemeteszsákokat is hozott, hogy összeszedje az erdőben található szemét 0,01 %-át.
A szokásos volt idén is a menet a Kanizsa túrán: megcsináljuk az első ellenőrző pontot, aztán ha mindenki átment, akkor továbbmegyünk, és mint söprű teljesítjük a túrát. Annyi változás volt idén, hogy nem a 30, hanem a 20 km-es túrán mentünk végig. Ennek egyik oka, hogy azon régen voltam, a másik, hogy elhívtam a szüleimet is, de csak apukám jött el
Szabola szólt, hogy őt érdekelné ez a túra. Közben lehetne forrást mérni, még kitérőket is lehetne tenni forrásokhoz. Mondtam neki, hogy engem is érdekel, a határidő előtt 1 héttel be is neveztünk
Talán ez a harmadik börzsönyi forrástúrám, de már elég régen vettem részt ilyen rendezvényen. Most Zsófi és Vágány kísértek el.
Háromnapos tavaszi zselici DDK-n a bázisunk Kaposváron volt, innen mentünk ki a DDK vonalára, és vissza a célból. Az első nap egyben a leghosszabb is volt. Abaliget és Gálosfa között nincs falu, csak kitérővel, azokban a falvakban a tömegközlekedés pedig sokkal rosszabb, mint Gálosfán
Idén juhival mentünk ketten bólyaszedésre. Ő csak azért, mert pecsételt a DDK-s füzetébe is. Természetes nem jön ide többet
Volt egy olyan utópiám, hogy ennek a túrának az 55-ös távjára megyek el. Nem is emlékszem, hogy mikor voltam 50-es túrán, és Vágánynak is rekord lenne ez a táv. Hát ez most sem jött össze, inkább a 33 km-nél maradtunk
Juhi nagyon ráfeküdt erre a kéktúrás baromkodásra. És mivel nekem sincs sok hátra, de speciel a Cserhátból elég sok hiányzik, ezért ide mentünk el. Régen esett komoly eső, ami itt kifejezetten nagy előny
A Tolnai-hegyhát mint tájegység ott van, ahol a Kapos északnak kanyarodik, hogy aztán belefolyjon a Sióba. Keletről pedig maga a Sió határolja. Soha a büdös életbe nem túráztam ott, de szerintem senki sem az Első Magyar Dendeócse Társaságból
