Győri evezős hétvégém megszakítandó, vettem részt másodmagammal a Lábatlan 15 nevezetű túrán (szinte hallom feherb kuncogását, amint épp a túra hosszát méltatja, pedig igazán tudhatná, hogy nem a méret a lényeg…).
Ausztria 3. felvonása. A tavalyi küzdelem erősen elgondolkoztatott, szükségem van-e erre idén is, végül csak ott találtam magam a szokásos hajnali találkán, a győri városháza mögötti parkolóban
2005-ben voltunk már a Schneebergen, de akkor elszúrtam. Nem fordítottam meg a térképet. Azóta ezzel b@szogat krichard
A Bihar-hegységben gyakori a csapadék. Már dél körül izmos gomolyfelhők növekednek, amelyek aztán dürgés-villámlás kíséretében a délután folyamán kiadják magukból a vizet. Nehéz megúszni csapadék nélkül, mi is minden nap vittünk esőkabátot magunkkal
Harmadnap pihenőnap következett. Nem volt sok túra, de annál több zabálás a helyi specialitásból, a placsintának nevezett étekből. Ez csak annyiban hasonlít a palacsintára, hogy megtöltik kakaóval, túróval, lekvárral, de a tésztája a mi lángostésztánkhoz hasonlít
Negyedik nap ismét nagy túra előtt álltunk. A Szamos-bazár a Galbinához hasonló szoros, méghozzá a Meleg-Szamos folyik benne. Többet kellett gyalogolni ma a tábortól
Torockó magyar falu, alig van román család. Csak úgy, mint a szomszéd Torockószentgyörgyön. Állítólag majdnem áldozatul esett a Ceausescu-féle falurombolási tervnek
Még nagyon régen, egyetemista koromban bicikliztem körbe a Balatont. Akkor egy nap alatt egy teljesítménytúra keretében. Akkor is csak második nekifutásra sikerült
