Bár azt hittük nem érünk oda csak éppenhogy 9-re, mégis fél kilenckor begördültünk a parkolóba. Beneveztünk a 30 kilométeres szakaszra, majd el is indultunk, szinte azonnal. A főútra érve rögtön rossz irányba fordultunk, de szerencsére sikerült hamar korrigálni a hibát és pár perc múlva már mélyen a borospincés házak között sétáltunk az aszfaltúton
1A Kosutának is másodszor vágtunk neki. Pontosabban szabola és krichard, akik osztrák oldalról egyszer már visszafordultak. Most a könnyebb utat választottuk, és mi is velük tartottunk
Második napon egy nehezebb túrát néztünk ki magunknak. A hegy neve Grintovec, a maga 2558 méteres tengerszint feletti magasságával a Kamnik Alpok legmagasabb csúcsa. Erre a feherbék nem jöttek velünk, így csak négyen -Kati, krichard, juhi és én - vágtunk neki a hegyeknek
Pestről Tatabányáig Talenttel mentem. Nagyon finoman indul, és nagyon jól gyorsul. Mintha nem is Magyarországon lettem volna
Idén krichard-ot is sikerült rábeszélni, hogy eljöjjön velünk. Igaz, engem is rá kellett, és csak azért indultam el, mert találtam egy viszonylag jó cipőt. Juhi nem jött, ő inkább (el)ment
Túraparaméterek Leírás Galéria Zöld zóna Térkép Túraparaméterek A túra hossza Szintkülönbség Szintidő Legmagasabb pont Indulás Útvonal Érkezés Résztvevők Időjárás Leírás Térkép
A hétvégére nem igazán mondtak jóidőt, de azért nekivágtunk a Börzsönynek ismét. Szóba jött még a Bujáki Kikelet vagy a Szúadó is, de emellett szavaztunk mindhárman. Pénteken iszonyat rossz idő volt, csak bízni tudtunk abban, hogy a modellek által adott előrejelzések beválnak és csak elenyésző mennyiségű csapadékkal fogunk találkozni
