Az idei szlovéniai kirándulás második túranapján én máshova mentem mint a többiek. Az első túranap, a Stenarra felvezető mászás rádöbbentett arra, hogy akármennyire is szeretném egyszerűen nem fog sikerülni fellőni 100 kilómat 1900 méteres szintkülönbséggel a szlovén legmagasabb csúcsra a Triglavra. Már tavaly is gondot okozott testem antikarbantartása és akkor is csak 1 csúcsra tudtam felmenni a 3 közül
Visszamentünk a Júliai-Alpokba, hogy megcsináljunk két hegyet, amit annak idején egyszer már félbehagytunk. A főfogás természetesen a Triglav volt, de előtte mintegy bemelegítésként a Stenar-ra is felugrottunk. Az első próbálkozás még 2006-ben volt, havas körülmények között, és nem sikerült feljutni a csúcsra
Pár éve, amikor erre jártam, akkor Hollandia legmagasabb pontjára már elmentem, most éppen itt volt az idő, hogy Belgiumé is sorra kerüljön. Ezt a helyet nem úgy kell elképzelni, hogy van egy meredek emelkedő havas hegycsúcsokkal, ahonnan pazar a kilátás a szomszédos gleccserekre. Maga a legmagasabb pont egy plató, vagy ha úgy tetszik, akkor egy fennsík az Ardennekben
5 éve próbáltuk meg először megmászni a régi szlávok háromfejő főistenéről elnevezett hegyet, ami benne van Szlovénia címerében, és a szlovén kiadású 50 eurocentesen is. Nem mellesleg egy ilyen nevű süti is létezik, de most nem találtunk sehol. Az első próbálkozás egyhén szólva is balul sikerült, nemogy nem jutottunk fel a csúcsra, de lefelé még helikopteres segítséget is kellett kérni
Se nem rövid, se nem hosszú pilisi ládázókörút volt ez, amelyen a kutyával együtt négyen vettünk részt.
Pilisszentkeresztről indultunk a Klastromkút felé. Mindjárt meg is kerestük az itteni ládát
Igazából nem érte meg elmenni a túrára. A 15 km-ért utaztunk egy csomót, bár így a kiskutya is kapott oklevelet. Maga a túra szép volt, az időjárás is korrekt lett mire odaértünk, nem esett, csak sáros volt sok helyen
Nem volt azért olyan rossz az idő, mint ahogy azt sejteni lehet az időjárási térkép alapján. Kb 1-1,5 órát esett, illetve a túra előtt volt eső. Ennek az lett az eredménye, hogy előjöttek a csigák, és sokan nem tudtak elugrani a túrázók elöl
Juhi elkezdte a kéktúrát, rögtön meg is vette mind a 3 igazolófüzetet. Meg is csinált jó 100 km-t Pest környékén, aztán csodák csodájára megunta. Azért egy turai bográcsos hétvége után-közben, Pünkösd hétfőn elmentünk a Mátrába egy olyan szakaszra ami nincs meg neki, se Odettnek, és nekem is üres a 2
A Keszthelyi-hegységben régen voltam, kvázi útba is esett hazafelé, és van pár láda is közel egymáshoz, így megálltunk, és tettünk egy 20 km körüli kört. Sajnos későn indultunk, mert Gyenesdiáson még egy elkóborolt kutyát is vissza kellett vinni haza, különben ő jön el velünk az erdőbe.
Eddig nem is tudtam, hogy Gyenesdiáson, közvetlenül a 71-es út mellett van egy forrás
A forrástúra sorozatra elmegyünk, ha tehetjük, mindig előre lefoglaljuk azt a napot, nem szervezünk rá más programot. Kivéve, amikor HAK-ot szerveztünk rá, és amikor krichard húga költözködik. Most a Déli-Bükkben volt a rendezvény, három távval
