Teljesítménytúrák, kirándulások, magas hegyek megmászásának leírásai néhol kissé szabados stílusban.
Az eddigi legdrágább Bzmot-ozás volt ez. Talán azért, mert két IC is volt benne, ráadásul áremelkedés után vagyunk, és az útvonal is elég hosszú volt. Juhi segített eltölteni az időt, egyedül valószínűleg sokkal unalmasabb lett volna
Bagola után jött az első erdős szakasz, de nem volt olyan vészesen sáros. Pláne, hogy a túra előtti két napban esett az eső
1Idén kricarddal mentem el bolyákat szedni a Roki túrára. Ugyanazt a szakaszt jártuk be, mint tavaly, Rádiházától Kistolmácsig. Napközben kellemes idő volt
1Másodszor indultunk el ezen a túrán. A tavalyi nagyon pozitív élmények után nem akartuk kihagyni. Kricharddal ketten mentünk, ugyanaz a szisztéma: a kocsit Pomázon hagytuk, majd busszal mentünk fel Dobogókőre, a starthelyre
Már jó előre kinéztük ezt a túrát. Ráadásul, mivel biciklivel is lehetett teljesíteni, remek ötletnek tűnt, ha végre nem gyalogosan, hanem kerékpárral megyünk el egy teljesítménytúrára. Fél 10-ig lehetett indulni, nem is siettünk nagyon, negyed tízkor neveztünk be
Elszámoltam magam, és 1 km hiányzott még az 1000-hez. Így kénytelen voltam egy gyors menetre, ami a legközelebb van hozzám. Ezt választottam
Meló után indultam el Paksra, úgyis délután jön ki a legjobb csatlakozás. A csúcs kezdetén mentem, sokán álltak a vonaton, pedig sok szabad ülőhely volt, bár az is lehet, hogy egyesek külön jegyet vettek a táskáiknak is. Flirt-tel mentem Pusztaszabolcsig, amelyen hasonló volt az utazási élmény, mint Tatabánya felé a Talent-on
Bár azt hittük nem érünk oda csak éppenhogy 9-re, mégis fél kilenckor begördültünk a parkolóba. Beneveztünk a 30 kilométeres szakaszra, majd el is indultunk, szinte azonnal. A főútra érve rögtön rossz irányba fordultunk, de szerencsére sikerült hamar korrigálni a hibát és pár perc múlva már mélyen a borospincés házak között sétáltunk az aszfaltúton
1A Kosutának is másodszor vágtunk neki. Pontosabban szabola és krichard, akik osztrák oldalról egyszer már visszafordultak. Most a könnyebb utat választottuk, és mi is velük tartottunk
Második napon egy nehezebb túrát néztünk ki magunknak. A hegy neve Grintovec, a maga 2558 méteres tengerszint feletti magasságával a Kamnik Alpok legmagasabb csúcsa. Erre a feherbék nem jöttek velünk, így csak négyen -Kati, krichard, juhi és én - vágtunk neki a hegyeknek
