3 évvel ezelőtti emlékezetes debütáló osztrák túrám a Raxon volt, s az idei szezont is ezzel zártuk.
A busz Hinternasswald parkolójánál rakott ki bennünket, s rövid, aszfaltos szakasz után azonnal nekiveselkedtünk a zaftos hegynek, hogy 1 km alatt 800 métert emelkedjünk. Gyurival már az elején beálltunk a saját tempónkra, ez kifizetődőnek bizonyult, így gond és megtorpanások nélkül haladtunk
Ismét elmentünk Kelet-Tirolba egyet hegyet mászni. Három csúcsot néztünk ki, illetve elugrottunk Olaszországba a Dráva-forrásához. A terv csak félig-meddig teljesült, csupán egy háromezrest sikerült meghódítani, azt is csak a csapat 75%-ának, illetve a másik majdnemháromezrest is csak az 50%-ának
Második nap délelőtt végig esett az eső, és nem úgy tűnt, mintha abba akarná hagyni. Ezért nem hegyeztünk, hanem csak a Dráva forrását tekintettük meg Olaszországban, az osztrák határtól pár kilométerre. Igazából nem ez volt maga a forrás, ahhoz sokat kellett volna még kapaszkodni
A két túrás napon kiderült, hogy mindegyikünk egy kicsit parázik valamitől. Szabola a szintemelkedésről, krichard a meredek gerincektől, én is kicsit tartottam volna egy háromezrestől. Egyedül juhi volt tökéletes, csak szokás szerint épp kedve nem volt a túrázáshoz
Piros betűs túranapjaink közül az egyik a magyarországi forrástúrák sorozathoz köthető, melynek idei állomása a Gerecse volt. Habár Gyurival indultunk neki (balázska ugyanis Kínában lógatta a lábacskáját), már az elején 3 főre duzzadtunk, Tominak és történeteinek köszönhetően.
Ez a szombat is osztrák túrának indult, helyette azonban Gyuri egyik kedvelt helyére, a vértesi Vitányvárhoz látogattunk el.
Autónkat a szárligeti parkolóban hagyva gyorsan felszedelődzködtünk, s nekivágtunk kicsiny, de annál szebb túránknak. A kezdeti tanyasi világot magunk mögött hagyva rátértünk a murvás útra, mely egy kisebb „üdülőtelep” mellett vezetett egészen Csákányospusztáig, a Mária-szakadék bejáratáig
Előzetesként csak annyit mondanék, hogy ez volt életem egyik legszebb túrája (a képek természetesen meg se közelítik az ott látottakat, úgyhogy mindenkinek bátran ajánlom a felkeresését).
Osztrák kalendáriumunk következő bejegyzése az Ötschergraben volt. A bejáratnál, ahol a jegyek is megváltásra kerültek, egy kisebb kalandpark és néhány szórakoztató-ismeretterjesztő várta a látogatókat
Másfél éve voltam utoljára Zolcsinál, akkor végig vonattal mentem, és átugrottunk a Csatorna másik oldalára is. Most fapadossal mentünk Katival, és Brüsszelből vonatozgattunk el Amsterdamba, Oostende-be és Luxembourg-ba. Kapóra jött, hogy Zolcsi kórházba került, de szerencsére nem volt nagy a baj, csak pár napig volt bent, így a beteglátogatást is összekapcsoltuk a vonatos túrákkal
További résztvevők: Andor, Kati, Ági, Gabi, András, Feri, Gyuri, Márk, János, János, Kriszta, Sanyi.
Igazából ez volt életem első soknapos biciklitúrája. Tavaly a Mura mellett is voltam ugyan, de csak félig-meddig, mert csak Graz alatt csatlakoztam a csapathoz pár napra
