Teljesítménytúrák, kirándulások, magas hegyek megmászásának leírásai néhol kissé szabados stílusban.
Egyszerű geoládázós kirándulás volt, be akartam gyűjteni pár ládát Pesthidegkút-Solymár környékén. Ennek megfelelően össze-vissza mentünk jelzett és jelzetlen utakon egyaránt. A kaját is magunknak kellett vinni, cserébe nem kellett bíbelődni a nevezéssel meg a szintidőkkel
Jól megszívtam az idei őszt az időjárással. Három héttel ezelőtt a mórágyi forrástúrán volt sárdagasztás, most a Kanizsa túrán is esett, és természetesen ez errefelé is együtt jár a dagonyázással. Most csak 20 km-t mentem, már rágen kaptam 20-as jelvényt, és még este vissza kellett jönnöm Pestre
Mivel a rajt és a cél nem ugyanott volt, összebeszéltünk egy másik kutyás túrázóval, és két kocsival megoldottuk ezt a problémát. A Vágány és két vizsla bevágódott Katikával együtt hátra, és átautóztunk Piszkére.
Nagyon nagy szerencsénk volt, hogy kifogtuk a jó időt erre a napra. Egy kicsit messzebbre mentünk a fővárostól, a Bakonyba. Ott még úgyse sokat túráztunk, így kapóra jött az alkalom, hogy megnézzük a környéket
Rászántam magam és elmentem egy komolyabb túrára is. Tesztelni akartam magam, mennyire bírok egy nehezebb teljesítménytúrát. Egy vegyes túra volt a kiválasztott, 35 km bicikli és utána 30 km gyalog
Az idei szlovéniai kirándulás második túranapján én máshova mentem mint a többiek. Az első túranap, a Stenarra felvezető mászás rádöbbentett arra, hogy akármennyire is szeretném egyszerűen nem fog sikerülni fellőni 100 kilómat 1900 méteres szintkülönbséggel a szlovén legmagasabb csúcsra a Triglavra. Már tavaly is gondot okozott testem antikarbantartása és akkor is csak 1 csúcsra tudtam felmenni a 3 közül
Visszamentünk a Júliai-Alpokba, hogy megcsináljunk két hegyet, amit annak idején egyszer már félbehagytunk. A főfogás természetesen a Triglav volt, de előtte mintegy bemelegítésként a Stenar-ra is felugrottunk. Az első próbálkozás még 2006-ben volt, havas körülmények között, és nem sikerült feljutni a csúcsra
Pár éve, amikor erre jártam, akkor Hollandia legmagasabb pontjára már elmentem, most éppen itt volt az idő, hogy Belgiumé is sorra kerüljön. Ezt a helyet nem úgy kell elképzelni, hogy van egy meredek emelkedő havas hegycsúcsokkal, ahonnan pazar a kilátás a szomszédos gleccserekre. Maga a legmagasabb pont egy plató, vagy ha úgy tetszik, akkor egy fennsík az Ardennekben
5 éve próbáltuk meg először megmászni a régi szlávok háromfejő főistenéről elnevezett hegyet, ami benne van Szlovénia címerében, és a szlovén kiadású 50 eurocentesen is. Nem mellesleg egy ilyen nevű süti is létezik, de most nem találtunk sehol. Az első próbálkozás egyhén szólva is balul sikerült, nemogy nem jutottunk fel a csúcsra, de lefelé még helikopteres segítséget is kellett kérni
Se nem rövid, se nem hosszú pilisi ládázókörút volt ez, amelyen a kutyával együtt négyen vettünk részt.
Pilisszentkeresztről indultunk a Klastromkút felé. Mindjárt meg is kerestük az itteni ládát
