Hajtánytúra

Burgenlandban, nem messze Kõszegtõl található Oberpullendorf, vagy ha úgy tetszik, Felsõpulya. Innen lehet indulni hajtányozni, egy használaton kívüli vasúti pályán nagyjából 30 km hosszan. A másik végállomás Neckenmarkt-Horitschon. Van több fajta hajtány 2-tõl 9 személyesig, sõt egy luxus kivitelû is bõrülésekkel, beépített CD-s rádióval, de asszem minibár nincs benne és malájkurvákat sem adnak hozzá. Mi egy 9 személyessel mentünk 8-an. Nem az a klasszikus hajtány, mint ami a rajzfilmekben is van, hogy a nyúl meg a farkas pumpálja a hajtányt a végtelen Prérin, és a végén az utolsó pillanatban sikerül a kitérõvágányra irányítani a hajtányt a sípoló gõzmozdony elõl. Itt ugye vonatközlekedés nincs a hajtányozás idején (@9%egyes állomásokon voltak tehervagonok@, és a pálya környéke sem úgy nézett ki, mint egy felhagyott vágány), és a hajtányt nem pumpálni kell, hanem tekerni, mint egy biciklit. A miénk viszonylag nagy volt, így 5 ember tekert, a maradék nézelõdhetett, vagy a tökeit vakargathatta.

Egy vágány van, az állomásokon sem lehet kikerülni normálisan a többi hajtányt. Ha valaki megáll valahol pihenni vagy inni-enni, akkor a többieknek is meg kell állni. Illetve ki is lehet emelni a hajtányt a sínek mellett lévõ dobogóra, bár egy 9 személyes hajtánynak azért van súlya. Mi azért elbírtunk vele, mikor majd egy órát voltunk egy játszótéren. Pár állomás büféként is üzemel, mi egy helyen zabáltunk fagyikelyheket.

A vonal nem sík terepen megy, de ha Oberpullendorfból indul az ember, akkor jóval több a lejtõ, mint az emelkedõ. Egy-egy hosszabb lejtõn marhára be lehet gyorsulni, viszont a fékre oda kell figyelni, mert túl jó. Minden hajtó embernek van egy fékpedálja, és ha valaki nem ül, hanem ácsorog a hajtányon, az könnyen megjárhatja egy fékezésnél. Épphogycsak rálép az ember a fékre, máris megáll a járgány. Én egyszer majdnem megöltem a krichardot, mert megcsúszott a lábam a (gáz)pedálon, és rátehénkedtem a fékre, õ meg éppen felállt az ülésbõl. Szerencsére az a fékpedál rossz volt.

Nagyon könnyen le tud égni az ember, hiszen majdnem egész nap teker, és gyakorlatilag sehol sincs erdõ, vagy húvös szakasz a pálya mellett. Emiatt az emelkedõk is elég izzasztóak. Többször kereszteztünk utat, néhol egy sorompót is meg kellett emelni a továbbhaladáshoz. Kétszer egy gombot is meg kellett nyomni, hogy az autósoknak pirosra váltson a lámpa, illetve hogy felemelkedjen a sorompónk.

Mi indultunk elsõnek, de elég hamar beértek a többiek. Nem siettünk nagyon, mi a francér hajtottuk volna ki a belünket. Meg is álltunk többször fényképezni, meg kisdisznókkal játszani. Egy Esterházy-kastély udvarán volt botanikus kert meg játszótér, itt kb. 1 órát voltunk. Addig ki lett emelve a vágányról a hajtányunk. A túra fogyatékossága, hogy körülményes a visszamenetel a kiindulási pontra. Gyakorlatilag csak taxival lehetséges, amit a szervezõk biztosítanak nem kevés ajróér. Nálunk a két sofõr ment vissza a kocsiért, és visszajöttek értünk. Lenne még buszjárat is, de hétvégén nem jár.