Adrspasske skály

Visszatértünk a Krkonos-ba, mert Zsófi szerette volna látni az óriásokat. Mármint azokat a homokkõ alakzatokat, amiket óriásoknak neveznek. Tulajdonképpen nem is a Krkonosban vannak, hanem mellette az Adrspassko-teplické skály-ban. Ez igazából egy kisméretû tömb körülötte folyóvölgyekkel, legmagasabb pontja 771 m. De itt most nem ez volt az érdekes, hanem a völgyek és a sziklaalakzatok. Sok helyen érdekes formájú sziklák voltak az erdõben csak úgy, máskor meg olyan sûrûen helyezkedtek el, illetve olyan falakat alkottak, hogy nem volt már hely, illetve talaj a fáknak.

Próbáltam úgy összeállítani az útvonalat, hogy a lehet legtöbb dolgot meg tudjuk nézni. Ennek érdekében elég degenerált lett az útvonal, de a 16 km teljesen vállalható hossz lett. Még akkor is, ha a szint elég sok, ami a sok kicsi emelkedõ-lejtõ kombináció miatt jött ki ennyinek. Ezt úgy sikerült elérni, hogy nem körtúrát mentünk, hanem az elején Adrspach-ból elvonatoztunk két megállót Teplice nad Metují mesto állomásra, és onnan gyalogoltunk vissza jó kacsakaringósan.

A hegységecske két részbõl áll, két olyan nagyobb terület van, ahol több a szikla, és a köztük lévõ folyosókon lehet közlekedni, ami ki is van építve korlátokkal meg pallókkal. Mind a kettõ belépõs, de sikerült olyan útvonalat választani, hogy kikerültük a belépõket. Mentségünkre szóljon, hogy jelölt turistaútakon haladtunk, és ki is van írva, hogy menet közben is lehet fizetni, ha kérik a jegyeket, és nincs. De nem kérték. Amikor az útvonalat terveztem, akkor meg nem is tudtam a belépõkrõl.

Szóval a zöld jelzésen indultunk el Teplice nad Metují-ból, és rögtön egy hosszabb emelkedõ következett. Fel kellett menni egy alacsonyabb nyomási szintre a sziklák közé. Ez a fent említett két részbõl a délebbi, ami a magasabban fekvõ is. A Lokomotíva nevû sziklaképzõdmény volt az elsõ érdekes pont, itt kilátás is volt az alattunk lévõ völgyre, illetve a Metují patak völgyére, ahol a vonatunk jött. Látszódott, hogy nagyon sûrû lesz a túra, hiszen rengetegszer megálltunk fotózkodni. Vagy a sziklaalakzatokat, vagy a szûk folyosókat a sziklák között, ahol a turistaút vezetett. Az úton néha pallók is le voltak rakva, ahol eredetileg nem volt elég sima az út. Helyenként a sziklák voltak lerakva, illetve úgy összeburogatva, hogy az képezte az utat vagy a lépcsõt.

Hosszú lejtõvel értük el az egyik fõ völgyet, ami már belépõs volt. Ez a Skalské-údolí nevû hely. Egyirányú körtúra visz rajta végig, ebbõl ágaznak le kitérõk. Egyiken mentünk be, a másikon meg ki. Ebbõl következik, hogy a teljes kört nem tettük meg, így nyilván kimaradtak érdekes dolgok, mint pl. egy vízesés is. Eddig csak olyan sziklák voltak, amik az erdõben voltak elszórva, itt viszont nagy sziklafalak, köztük szûk folyosók is voltak. És jobban ki volt építve az út, több infotáblát tettek ki, ezért volt fizetõs ez a rész.

A völgybõl kiérve felmentünk a felette lévõ sziklasor tetejére. Újabb hosszabb emelkedõ következett, és ismét az erdei elszórt sziklák övezete jött. A felsõ részrõl ki lehetett menni a völgy (értsd: szakadék) szélére, ahol fentrõl lehetett látni a be nem járt völgyszakaszt. Rafkós sziklákból kirakott úton jöttünk újra le, ahol úgy voltak lerakva a kövek, mintha járólap lenne. És eléggé csúszósak voltak, oda kellett figyelni, és inkább a kövek szélére lépni. Leértünk a Vlcí rokle nevû völgybe, ahol kissé megváltozott a környezet. Ez egy vízmosás, a közepén egy kis patakkal, de elég mocsarasnak tûnik a környék. Ezért hosszabban építettek pallókat, hogy ne keljen annyit a vizenyõs részeken ugrálni. Voltak vízesések, meg oldalról bejövõ kisebb völgyek, majd újra elkezdõdött a sziklás rész.

Ez már az északi rész volt, a másik fizetõs szakasz. Annyiból nehezedett a terep, hogy sokszor kellett fel-le menetelni, amihez a legtöbbször lépcsõket is kialakítottak a pallókból. De néha a sziklákat kellett használni lépcsõnek. Egy helyen le lehetett menni egy tóhoz csónakázni, de ezt kihagytuk. Egy másik helyen az izgalmas nevû Velky Vodopád-hoz tettünk egy kis kitérõt. A legvégén döntést kellett hoznunk: vagy elmegyünk egy hosszabb kitérõre a szintén izgalmas nevû Velké panoráma nevû helyre, vagy maradunk a patak mellett és egyszerûen besétálunk a célba (illetve kisétálunk a helyrõl). Utóbbit választottuk, ahol az út egy szûk völgyben haladt, volt izgalmas cukorsüveg alakú szikla és egy gótikus kapu, ami at egész kóceráj egyik jelképe.

Egy tóparton értünk ki, ami már a vasútállomás és a parkoló közvetlen közelében volt. Kisebb sziklák a parkon kívül is voltak, sõt ettõl északra volt egy másik, kisebb tömb is, ahol szintén vannak az erdõben ilyen homokkõsziklák, de azt már kihagytuk. Igazából hiába volt kevesebb, mint 20 km a túra, a szint összességében elég sok lett, és mivel sûrû volt a túra, nem haladtunk olyan gyorsan, de most persze nem is ez volt a lényeg.