Déil-Mátra kirándulás

Egy kis készülés a svájci hegyekre ez a túra. Igaz, hogy kevesebb a gleccser meg a láncos rész, de cserébe azért vannak itt is jó meredek részek, és ráadásul baromi fülledt volt az idõ is.

Átbuszoztunk Mátrafüredrõl Markazra, onnan indult a túra. Elsõnek felmásztunk a markazi várba, ez volt a túra legmeredekebb része. Ahogy kiértünk a lakott területrõl, rögtön be is fújtunk magunkat, hogy távol tartsuk a repülõ szörnyetegeket. Egyelõre úgy nézett ki, hogy nem kell a naptej, mert vastag fátyolfelhõzet terült el felettünk, részben a szaharai pornak köszönhetõen. A fülledt idõ miatt viszont rögtön öklött rólunk a víz, ami sok vízfogyasztást is igényelt, de erre számítottunk.

Ahogy mentünk felfelé, egyre inkább kiemelkedett dél felõl a Mátrai Erõmû a köztünk lévõ dombhát mögül. Emiatt egyre inkább lehetett hallani onnan egy folytonos, mély zúgást. Nem tudom, éjjel a faluban mit lehet ebbõl hallani, de baromi idegesítõ lehet. A várnál tartottunk egy pihenõt, ami a ládázás, és a kellemetlen idõ miatt kissé hosszabb lett, mint egy normál teljesítménytúrán, majd továbbra is emelkedõn mentünk a zöld rom jelzésen észak felé.

A Hegyes-tetõ oldalában kissé mérséklõdött a meredekség, és már 500 m fölé kerültünk, ellenben át kellett mászni egy kerítésen. Ez önmagában nem volt gond, viszont belül tarvágás volt, és nem volt könnyû átverekedni magunkat a dzsungelen. Néha nem is lehetett látni, hogy hova lépünk, máskor fatörzseken kellett egyensúlyozni. Láttuk már a végét, de nagyon lassan haladtunk. Ott újra kerítésmászás, majd normális erdõ következett normális úttal. Zsófi lelkének nem nagyon tett jót ez a rész. De kisvártatva jött egy újabb ilyen, ahol már csalános is volt. Szerencsére ez rövidebb volt, és ha a dolog jó oldalát akarjuk nézni, akkor koncentrálhatunk arra, hogy az erdõ hiánya miatt roppant jó kilátás volt a Markazi-tó irányába.

Következõ pihenõnket a Mária képes fa mellett töltöttük el a zöld sáv és a romjelzés keresztezõdésében. Itt már legalább nem hallottunk az erõmû zúgását, mert a hegy takarásában voltunk. Kis emelkedõ következett, rövid erdészeti út, és máris a Markazi kapunál voltunk. Itt a nyeregbõl lehet lemenni észak felé, illetve itt jön be a kéktúra is. Ezen kellett felmenni a Kékesre kb. 350m szintet. Mivel nem siettünk, kimentünk a Disznó-kõre és a Sas-kõn is pihentünk egy csomót. Itt már szerencsére elég magasan voltunk, rendesen fújt a szél, ami miatt jóval kellemes volt az idõ. Kánikulának nyoma sem volt. A pihenõknek hála simán felmentünk Kékesre, ahol újra kajálás következett. Nem is emlékszem, hogy melyik túrán pihentünk ennyit.

Az összes szintet megmásztunk, már csak le kellett menni Mátrafüredre. A sok lehetõség közül a kék háromszöget választottuk. A Jávoros-forrásnál utántöltöttük a kulacsokat, aminek mûködésére titkon számítottunk. Kezdett elillanni a felhõzet, és ahogy mentünk egyre lejjebb, úgy éreztük, hogy folyamatosan melegszik az idõ. Szerencsére a fák miatt árnyékban voltunk. Amíg az Ördög-forrásnál ládáztam, addig a pár percre a többiek leültek, de pár perc után indultunk is tovább. Most már mindenki oda akart érni a célba, ahol úgy döntöttünk, hogy hazaindulás elõtt még elmegyünk egyet jegeskávézni.