Ötschergraben

Õsszel még nem voltunk az Alpokban. Erre akkor jöttünk rá, amikor az odafelé úton egy csomó színes falevelet láttunk. Ilyenkor látszik, hogy nem csak fenyõk vannak a hegyekben. A cél Mariazell környéke volt, ahol elsõ nap az Ötschergrabenban mentünk végig.

Van egy Ötscher Basis nevû hely Wienerbruck-Josefsberg nevû vasútállomás mellett. Itt lehet parkolni is. Van kávézó, büfé, kilátó. A parkolóautomatában meg lehet váltani a belépõt is a naturparkba. Ez 2024-ben 5 euró volt. Amíg a szurdok felé sétáltunk, többször is ki volt írva 3 nyelven, hogy vettünk-e jegyet, sõt a bejáratnál egy persely is volt e célra. Az a sejtés, hogy a kutya se kéri a jegyet, kvázi becsületkasszaként mûködik.

Magát a szurdokot az Erlauf nevû folyó vájta, ami Mariazell mellett ered, és észak felé haladva a Dunába ömlik. Nem egy nagy folyó, legalábbis itt inkább patakra hasonlít. A szurdok elég izmos, hosszú, széles és több száz méteres sziklafalak határolják. Míg a bejáratunk 800 m magasan volt, mire leértünk az aljára, alig voltunk 600 m felett. Egy oldalágon mentünk le, ami szûkebb volt, kis patak ment az alján, és ennek is voltak oldalágai, ahol vízesések hullottak alá. Néha közvetlenül a patak mellett ment az út, máskor eltávolodott, és jóval magasabban a sziklaoldalban vezetett. Rövid sziklaalagutakon is át kellett menni.

Egy vízierõmûnél értünk le a szurdok aljára, ahova be is lehet menni, és egy kis kiállítás is van. A mûködõ gépekhez nem lehet odamenni, de a galériáról be lehet látni az egészet. Igazából itt értük el az Ötschergrabent. Elõbb dél, majd egy kanyart követõen nyugat felé mentünk folyásiránnyal szemben. Inkább a folyó feletti sziklaoldalban vezetett az út, ami néhol pallókkal volt kiépítve. Egy helyen egy létrán le is lehetett mászni, de ezt valószínûleg csak a vízügyesek építették ki maguknak. Többször mentünk át hidakon egyik partról a másikra.

A cél a Mirafall vízesés volt, ami a legnagyobb a szurdokban. Itt le is ültünk kajálni. Ez az egész völgy felénél van. Innen még tovább lehetne menni, sõt akár az Ötscher csúcsra is fel lehetne mászni, ha valakit nem tart vissza a meredek emelkedõ. Mi pár száz métert visszamentünk, és egy turistaúton kimentünk a szurdokból. Hiába van szélesebb és bõvizûbb folyóvíz a szurdokban, az Erlauf folyó hivatalosan itt éri el a szurdokot kis patak formájában. E mentén vitt ki a 06B jelû turistaút a szurdokból. Felérve immár erdészeti úton mentünk, és egy kápolna mellett elhaladva egy víztározóhoz értünk ki. E mellett van az Erlaufklause nevû megálló a Mariazellerbahnon, ahol megvártuk a vonatot, és visszamentünk vele a kiindulási pontra.