A saját túra szervezése után úgy gondoltuk, elindítunk egy túramozgalmat is. A Csúcsrajárás
mozgalom, annyiban tér el a legtöbb túramozgalomtól, hogy nem az ország egy tájegységében kell felkeresni az elõre
megadott pontokat, helyeket, hanem az ország egész területén. Éppen ezért a mozgalom sikeres teljesítéséhez elég
sokat kell barangolni az országban. De pont ez a célunk, aki ezt a mozgalmat választja, az ne csak az ország egy
részén, hanem Magyarország területén található legtöbb dimbes-dombos, hegyes tájegységét felkeresse. És valljuk be
ez nem kis feladat...
A mozgalom során Magyarország bizonyos tájegységeinek legmagasabb pontjait kell felkeresni. Emellett még pár jellegzetesebb hegycsúcsot (Nagy-Gete, Kopasz-hegy, Kab-hegy, Badacsony) is belevettünk a listába:
összesen 30 pontot kell felkutatni.
Minden csúcson egy kérdésre kell választ adni, amivel a túrázó igazolja, hogy ott járt a helyszínen. Ezek a kérdések a
hegycsúcs illetve a pont környezetében található dolgokra (kilátó, csúcskõ, stb) vonatkoznak. Lehetõség van arra, hogy a túrázó
fényképpel igazolja, hogy ott járt a csúcson, ennek feltételeirõl lehet olvasni a bejelentõ oldalon, illetve a túramozgalommal kapcsolatos kérdésekre adott válaszok között is. A mozgalmat két fokozatban
lehet teljesíteni, az alap fokozat eléréséhez a listában található, 500 tszf. magasságnál nagyobb hegycsúcsokat kell
felkeresni (összesen 18 csúcs), a kiemelt fokozathoz pedig az összes, a listában felsorolt csúcsot. Az alap fokozat
elérése után természetesen a kiemelt fokozat is teljesíthetõ a hiányzó csúcsok felkeresésével.
A letölthetõ tájékoztatón szerepelnek a csúcsokra vonatkozó fõbb információk és a kérdések, de a teljesítést nem
az adatlap postai úton való visszaküldésével kell igazolni, hanem egyszer¿en küldd el nekünk emailban a válaszokat. Aki korábbról tudja már egy kérdésre a választ, az nyugodtan felhasználhatja.
Most már van egy androidos alkalmazásunk is, amellyel valószínûleg
könnyebb lesz az adminisztráció. Ha ezt választod, nem lesz szükség se papírra, se tájékoztatóra, se kérdésekre, se válaszokra. Ha fent vagy a csúcson csak indítsd el az alkalmazást, rögzítsd, hogy ott jártál és kész.
A túramozgalommal kapcsolatos kérdéseket az emdt kukacbetû dendeocse.hu emailcímre várjuk.
A túramozgalmat teljesítõk hozzájárulnak ahhoz, hogy nevük
szerepeljen az EMDT honlapján a teljesítõk névsorában és a mozgalomra vonatkozó adataikat (hány nap alatt teljesített,
kor, nem, stb) az EMDT statisztikai célokra felhasználja.
A lenti listában találhatóak a felkeresendõ csúcsok, a kiemelt fokozathoz tartozó pontok kékkel vannak jelezve
A Keszthelyi-hegység legmagasabb pontja
(Keszthelyi-hegység)
Koordináták: N46 49.489 , E17 19.911
Tszf. magasság: 453 méter
A Keszthelyi-hg a Dunántúli-középhegység legnyugatibb tagja. Keleti felén relatíve nagy kiterjedésû karsztos fennsík helyezkedik el, itt van a legmagasabb pontja is. Triászkori mészkõbõl és dolomitból áll. A kõzet miatt a felsõ régiók vízhiányosak, kevés a forrás. A fennsík peremén több barlang is található.
Fõként elegyes bükkösök, tölgyesek találhatók a területen. Emellett betelepített feketefenyõk alkotnak erdõségeket, azokban ezeket az utóbbi években betegség érte el, ezért megkezdõdött a vágásuk. Gazdag sziklagyepi és száraz erdei flórával rendelkezik.
A Balaton vízgyûjtõjéhez tartozik. A karsztvíz kisebb-nagyobb forrásokban jut a felszínre, a legnagyobbak a Csaliti-forrás és a Szt. Miklós-forrás. A karsztvízszint a bányászattal összefüggésben változott. A Nyirád környéki bányák bezárásával, a víz kiemelésének megszûntével újra emelkedésnek indult.
A hegységben sok a már használaton kívüli mészkõ- és dolomitbánya, emellett sok csúcson építettek kilátót, amelyek a Balaton közelsége is oka. A legtöbb térképen, atlaszban a legmagasabb pontnak a Köves-tetõt (444 m) jelölik, de ettõl északkeletre a fennsíkon a turista- és katonai térképek szerint is látható 450 m-es szintvonal, illetve e feletti térszín. Itt néztünk ki egy pontot (vadászlest), ami jelölt turistaúton is elérhetõ.
Megközelítés:
Nemesvita felõl a Z jelzésen lehet feljönni a fennsíkra, majd a legmagasabb ponthoz a P+ jelzés visz (3,9 km; 300 m szint);
Vállus felõl a Z+-Z-P+ útvonalon (5,0 km; 220 m szint) - ezzel érintjük a Szt. Miklós-forrást is;
Balatongyörök, Szépkilátó felõl a P-P+ útvonalon (8,0 km; 320 m szint), de az elején a P3 jelzésen a Batsányi-kilátót is útba ejthetjük (7,8 km; 320 m szint).
Badacsony
(Balaton-felvidék)
Koordináták: N46 48.191 , E17 29.779
Tszf. magasság: 437 méter
A Dunántúli középhegység Badacsony-Gulács csoport nevû kistájába tartozik a Csobánccal, Tóti-heggyel, Fekete-heggyel és a Boncsos-tetõvel együtt. A Tapolcai-medence legmagasabb vulkánja, és mivel a Balaton partján van, a legnépszerûbb is. Igazából nem a legmagasabb kiemelkedése a tájegységének, csak azért került a listára, mert a balatoni táj ikonikus panorámaalkotója. A pannon homok, agyag és kavics képzõdményein 3-4 millió évvel ezelõtt megindult vulkáni mûködés következtében jött létre a többi tanúheggyel együtt. A legjellemzõbb kõzet a bazalt és a bazalttufa.
Savanyú erdõtalaj és barnaföld fedi az alapkõzetet, amelyen tölgyesek, hárs-kõris elegyes erdõk telepedtek meg. Jellegzetesek a törmeléklejtõ-gyepek. A hegy szoknyáján az eredeti növényzetet kiirtották, a helyén szõlõültetvényeket telepítettek. Az igen kemény talajvíz kalcium-magnézium-hidrokarbonátos.
A hegy kis kiterjedésébõl fakadóan rövid és közepesen hosszú túrákat, akár körtúrákat is tehetünk a hegy oldalában a P jelzésen, ahol számos kilátópont található. A csúcson épített kilátó van (Kisfaludy-kilátó).
Megközelítés:
Autóval parkolni a Kisfaludy-háznál lehet (fizetõs), innen a K3 visz a csúcsra (1,3 km; 180 m szint), de akár a hajóállomásról is felgyalogolhatunk (3,3 km; 320 m szint);
Az
OKT átmegy a hegytetõn, minimális kitérõvel elérhetõ róla a csúcson lévõ kilátó. Badacsonytördemicrõl a táv 4,4 km, 370 m szint, útba ejti a Ranolder-keresztet, ahonnan szép kilátás nyílik a Balatonra;
Badacsonytomajról a S, majd K jelzéseken érhetõ el (2,8 km; 320 m szint) a hegytetõ.
A távolban a Badacsony
Boncsos-tetõ
(Balaton-felvidék)
Koordináták: N46 54.919 , E17 34.659
Tszf. magasság: 447 méter
Ugyanazon a kistájon található, mint a Badacsony, nevezetesen a Badacsony-Gulács csoporton. A pannon homok, agyag és kavics képzõdményein 3-4 millió évvel ezelõtt megindult vulkáni mûködés következtében jött létre a többi tanúheggyel együtt. A legjellemzõbb kõzet a bazalt és a bazalttufa. A Tapolcai-medence klasszikus tanúhegyeivel ellentétben a Boncsos-tetõn jóval hevesebb, robbanásszerû vulkánkitörések is lezajlottak.
Savanyú erdõtalaj és barnaföld fedi az alapkõzetet, amelyen tölgyesek, hárs-kõris elegyes erdõk telepedtek meg. Az Eger-víz vízgyûjtõjének a része, ami a Badacsonytól nyugatra a Balatonba ömlik.
Megközelítés:
Monostorapátiból lehet jelzetlen úton megközelíteni.
Csóványos
(Börzsöny)
Koordináták: N47 56.929 , E18 56.914
Tszf. magasság: 938 méter
A Központi- vagy Magas-Börzsöny közepén helyezkedik el. Az egész kistáj tulajdonképpen a harmadidõszakban mûködõ rétegvulkán felrobbant kalderája, amit a tektonikus mozgások és az erózió alakított ki a mai formájára. Fõ kõzetalkotó a piroxén- és amfibolandezit.
A sok csapadék miatt jó a vízellátottsága, a hegység kis vízfolyásainak ez a terület a forrásvidéke. A kaldéra belsõ oldalairól eredõ vizeket a Csarna-patak gyûjti össze, amely észak felé alakított magának völgyet és hagyja el a kaldéra területét, hogy a hegység legjelentõsebb patakjába, a Kemence-patakba szállítsa a vizét. A kaldéra külsõ lejtõk felszíneit sok, nagyjából sugárirányban lefolyó patak alakítja mind a mai napig. A hegységben kifejezetten sok a forrás, a legmagasabban a Csóványos melletti Rózsa-forrás van.
A terület túlnyomó része erdõsült, méghozzá mészkerülõ bükkösökkel. Jellemzõ a hegységben a fordítottság, méghozzá olyan formában, hogy az árnyékosabb, nedvesebb völgyekben találkozhatunk a bükkerdõvel, míg a melegebb és szárazabb lejtõk tetején tölgyesek fordulnak elõ. Több ritkább növényfaj él a csúcs közelében, ilyen például a havasi tisztesfû, amely Magyarországon csak itt és a Zemplén egy részén honos. Illetve összeakadhatunk a kis holdrutával is.
A csúcson a régi mérõtorony köré kilátó épült, amelynek legfelsõ szintje több mint 20 méterrel van a felszín felett, köztudott, hogy jó idõben a Magas-Tátra csúcsai is láthatóak. A közeli Nagy-Hideg-hegyen turistaszálló, büfé üzemel.
"A meteorológus jelenti, hogy az egész országot köd
borítja, csak kilencszáz méter fölött süt a nap.
A Csóványoson buknak át a felhõk. Néha ellepnek,
az olyan, mintha zuhanyoznék, finom permet, aztán
újra a tökéletes kékség, alattam a ködóceán,a hegy
északi oldalán jön fölfelé az újabb hullám."
(Gyõrffy Ákos: A Csóványos északi oldala részlet)
Megközelítés:
Az
OKT áthalad rajta. Ezen a legközelebbi parkolóhelyek, illetve tömegközlekedési megállók: Kisinóci turistaház (8,7 km, 690 m szint), illetve Nógrád (12,2 km, 740 m szint);
Diósjenõrõl a Z jelzésen érhetõ el (8,8 km, 750 m szint);
Királyrétrõl a K4-Px-K útvonalon (9,0 km, 760 m szint), illetve a Magas-Taxi-nyíladékon és a Rakodón át a P-K+-K jelzéseken (9,3 km, 700 m szint) érhetõ el;
Észak felõl a legrövidebb a Fekete-völgybõl a Z4-Z jelzéseken (7,2 km, 720 m szint).
A felállványozott torony :)
Dobogókõ
(Visegrádi-hegység)
Koordináták: N47 43.196 , E18 53.942
Tszf. magasság: 699 méter
A Visegrádi-hg "egybeépült" ugyan a Pilissel, de szerkezetileg az Északi-középhegységhez tartozik. A Börzsönytõl a Duna választotta le. Több lépcsõben alakult ki a miocén kor középsõ részétõl kezdve. Elõször alacsony mélységben megszilárduló telérkõzetek, dagadókúpok, robbanásos kitörések alakították a felszínt, majd két lépcsõben rétegvulkánok épültek fel, amelyek beszakadtak. Ezen kalderaromok alkotják ma is a hegység legmeredekebb lejtõit. A jellemzõ kõzet az andezit és a dácit.
Alacsonyabb szinteken, a déli oldalakon cser-, magasabban és az északi oldalakon gyertyános-tölgyesek az uralkodóak, kisebb körzetekben bükkösök is elõfordulnak. Emellett a völgyekben szurdokerdõk, a sziklás oldalakon sziklagyepek találhatók. Kis vízfolyásai vannak, amelyek a Dunába ömlenek, részben idõszakosak. Több forrás is található a magaslat környezetében, ezek inkább kis vízhozamúak, illetve idõszakosak.
Itt mérték Magyarországon az eddigi legnagyobb havi csapadékösszeget, 444 mm-t.
Népszerû kirándulóhely, természetes kilátással a Dunakanyarra, amit részben a Prédikálószék takar. Sok az árus, büfé, étterem. Nemcsak magán a csúcson, hanem kb. 1 km távolságra, kicsivel lejjebb is van egy kilátópont, ami Rezsõ-kilátó névre hallgat. Rövid körtúrát is tehetünk a Thirring-körúton.
A Magyar Turista Egyesület megalapítása és létrehozása
Dobogókõvel szinte egybeforrt. A külföldi, fõleg ausztriai példák arra sarkallták az itthoni polgárokat, hogy itthon is hasonló szervezetet hozzanak létre. Különben nem az MTE volt az elsõ turista egyesület (pár évvel korábban már megalakult például a Mecsek Egyesület), azonban szinte mindegyik hazai társaság az osztrák példából indult ki olyannyira, hogy például a havasi gyopár megjelenik a címerükben. Az MTE ötlete 1888-ban merült fel a Klastrom forrás közelében, aminek emlékét emléktábla is õrzi. És az ötletgazdák lelkesedésükben meg is szerezték az akkoriban még fátlan füves rétként terpeszkedõ
Dobogókõn azt a földterületet, ahol felépítették Magyarország egyik legrégebbi turistaházát. Ma is ott áll. Olyan neves személyiségek voltak az alapítók között, mint báró Eötvös Lóránd, dr. Téry Ödön vagy Thirring Gusztáv. Nevükkel találkozhatunk is Dobogókõ környékén. A vizet a Déry (NagyBoldogAsszony) forrásból szerezték. Tulajdonképpen ezzel indult el Dobogókõ a népszerûség útján, annyira hogy 8 évvel a faház után már egy kõházat is felépítettek.
A háború és az utána következõ szocialista irányvonal köztudottan nemigen kedvelte a vallást. Azonban a háború elõtt a vallás a mindennapok része volt, így ez több helyen is megnyilvánult. Ilyen volt például az MTE által, a világháborúban elesettek emlékmûvéhez állított kereszt, amelyet a Rákosi korszakban le is döntöttek. Az 1920-as évek végén épült fel a
Dobogókõ alatt a siketek Mária kegyhelye, de ezt is többször szétverték már. A szocialista idõszakban terület elvadult, államosítások következtében a menedékház gazdákat cserélt állapota romlott. Magyarán nem vigyáztak rá, pedig akkoriban is voltak természetjáró csoportok, elég csak a különbözõ vállalatok turista tagozataira gondolni. Végül a rendszerváltás után kezdték ismét menteni a menthetõt, az épületet rekonstruálták, felújították, fákat telepítettek, kitakarították a területet.
Megközelítés:
Autóval, tömegközlekedéssel megközelíthetõ, a parkoló és a buszmegálló gyakorlatilag a hegytetõn van.
Az
OKT átmegy rajta, bélyegzõhely is van a csúcson.
A legrövidebb út, ha kicsit mászni is akarunk, akkor Pilisszentkeresztrõl indulhatunk. Az OKT-n 4,2 km, a P jelzésen 3,7 km a táv, a szint mindkét esetben 360 m;
Másik irányból Pilisszentlászlóról indulhatunk útba ejtve a Kárpát-forrást és a Sikárosi-erdészházat (9,7 km, 400 m szint);
Dömösrõl a Téry úton a P jelzésen vagy a Lukács-árkon át a S jelzésen is feljöhetünk. Mindkettõ esetében 8,1 km, 600 m szint az út. Utóbbi esetében felfelé jövet a Rám-szakadékon át is mehetünk a Z jelzésen át;
Kerékpárral is fel lehet jönni hosszú és változóan meredek kaptatókon Pomáz vagy Esztergom felõl, de az erdészeti utat is használhatjuk Dömörkapuról.
Források: Peták István - A Magyar Turista Egyesület és a Pilis hegységKilátás Dobogókõrõl a Dunakanyar irányába
Az emléktábla a Klastrom-forrásnál
A régi faház
Gerecse
(Gerecse)
Koordináták: N47 40.854 , E18 29.154
Tszf. magasság: 633 méter
A legmagasabb pont az ún. Központi-Gerecsében van, délrõl a Gerecsei-kismedencék, északról a Duna völgye határolja. Ennek csaknem a geometriai középpontjában egy fennsíkszerû kiemelkedésen van maga a csúcs.
Jól karsztosodó triász és jura mészkõ építi fel, de megtalálható homokkõ, márga, és átalakult, néhol vas-oxiddal dúsult átalakult mészkõ is (vörös márvány). Nem ezen a hegyen, de ugyanebben a kistájban van a
Gerecse legnagyobb barlangja, a fokozottan védett Pisznice-barlang.
Nyugaton a Bikoli-patak, keletre a Szt. László-patak gyûjti össze a vizeket. Mindkettõ a Dunába ömlik, elõbbi észak, másik dél felé hagyja el a kistájat. Eléggé ingadozó vízjárásúak, nyaranta hosszabb szakaszokon ki is száradhatnak. Vízhiányos terület, a hegység belsõ, központi területén elvétve akadunk vízszivárgásokra, viszont híresek a hegység peremén fakadó bõvizû karsztforrások, például a tatai Fényes-források, amelyek a Dunántúli-középhegység, elsõsorban a Bakony területén felhagyott bányászati tevékenységek miatt ismét jelentõs vízhozammal öklenek ki a felszínre.
A
Gerecse területe a szomszédos hegységekhez képest kevesebb növényfajjal rendelkezik, aminek elsõsorban az az az oka, hogy a nyugatabbra és délebbre elõforduló atlanti és szubmediterrán, illetve az északabbra honos kárpáti fajok csak részben jutnak el a hegységbe. Fõként gyertyános-tölgyessel találkozhatunk, kifejlett bükk régiója nincs a hegységnek, a bükkösök kis kiterjedésûek, és az északi oldalakra korlátozódnak. A meredek oldalakon törmeléklejtõ-erdõk, a melegebb, déli oldalakon sziklagyepek vannak.
A már messzirõl látszó TV torony nem a csúcson épült, hanem attól nagyjából 500 méterre, 620 méter magasan és azért azon a helyen, mert ott van a hegy egyik legnagyobb egybefüggõ sziklatömbje, amely tökéletes alapot adott a több, mint 120 méter magas toronynak. Nem ez volt azonban az elsõ ilyen jellegû építmény. Már az 50-es években kiderült, hogy a Gerecse tetején földrajzi helyzetébõl adódóan remekül lehet nyugat felé figyelni, ultrarövid-hullámokkal üzenetet küldeni, vagy esetleg elfogni jeleket, így már az 1951-ben épült egy ideiglenes állomás, de pár évvel késõbb a televíziózás gyorsan terjedni kezdett és akkor épült az elsõ torony, amelyet 1971-ben váltott fel a jelenlegi adóállomás.
Megközelítés:
Az
OKT útvonatól a Gerecse üdülõ mellett, illetve a Tardos feletti hegyoldalból indul ki a K3 jelzés.
Tardos faluból a K3 jelzésen 3,5 km, 320 m szint, Pusztamarótról 2,8 km, 140 m szint;
Héregrõl is elérhetõ könnyen a csúcs a Z-K3 útvonalon (5,9 km, 440 m szint), vagy a P-K3 útvonalon a Király-kút érintésével (6,3 km, 410 m szint).
Források: Barina Zoltán - Gerecse hegység növényföldrajza, botanikai
adatbázisok alapján
https://www.ha5kdr.hu/2017/03/gerecse-tv-torony-amely-nem-kilatoA Gerecse látképe
Hármashatár
(?rség)
Koordináták: N46 52.141 , E16 06.826
Tszf. magasság: 375 méter
A
Hármashatár tulajdonképpen nem is az Õrségben, hanem a Vendvidék területén, legpontosabban a Vasi Hegyhát kistájon fekszik és maga a csúcs Magyarország legnyugatibb pontja. A terület legmagasabb pontja nincs messze a határtól és nem is sokkal magasabb a Hármashatárnál, a 404 méteres Ezüst-hegy. A határt Trianon után nagyjából a Rába és Mura vízválasztón húzták meg és így került az egyik legmagasabb pontra a Hármashatár. Nem is biztos, hogy ez a legmagasabb csúcs, elõfordulhat, hogy a csúcs környéki dombok közül valamelyik pár méterrel magasabb a
Hármashatárnál.
A csúcs környékét a Szölnöki-patak és mellékerecskéi által létrehozott nagyjából észak-dél irányú völgyek és keskenyebb gerincek határozzák meg. Az alapkõzetre, amely a fõként metamorf kõzetekbõl áll, üledékréteg rakódott, elsõsorban agyag és kavics. A kavics nem vízzáró azonban a vasvegyületek segítségével cementálódott és így a térséget sok helyütt eléggé rossz vízvezetõ képességû talajok fedik. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a terület Magyarország legcsapadékosabb vidékei közé tartozik, és ezért nem meglepõ hogy felszíni vizekben elég gazdag. A körülmények kedveztek a lefolyástalan területeken létrejött lápok számára.
A terület erdõsültségi foka nagyon magas, a hegyháton az erdõk aránya meghaladja a 80 %-ot. A korábbi évszázadokban nem volt ilyen magas az arány az õrségi vidéken, fõleg a mezõgazdaságnak illetve annak rossz módszerei miatt. Ugyanis a rossz termõtalaj, illetve késõbb az erõltetett szocialista mezõgazdaság arra kényszerítette az itt élõket, hogy folyamatosan új és új területeket vontak mûvelés alá, míg a felhagyott szántók vissza erdõsültek vagy kaszálónak maradtak meg. Manapság a mezõgazdaság visszaszorulása miatt sok régi ilyen területet ismét az erdõk vettek birtokba.
Ez a táj már majdhogynem magashegységi jellegû, azon kevés hazai területek közé tartozik, ahol õshonos - elsõsorban jegenye és vörös - fenyveseket találhatunk. De a nyír, és a havasi éger is jellemzõ a vidékre. A klímája miatt elég jellegzetes a növényvilága is. A sok tõzegmohás láp sok védett fajnak ad otthont és Magyarországon csak itt fordul elõ a fenyérgamandor.
Megközelítés:
Felszõszölnökrõl a Tokaj felõl a
P háromszög jelzésen 4,7 km, 80 m szint.
Források: Bodonczi László - Az Õrség és Vendvidék védett és veszélyeztetett növényei
wikipédiaA határkõ a Hármashatáron
Hollófészek
(Zselic)
Koordináták: N46 10.941 , E17 59.702
Tszf. magasság: 358 méter
A Zselic egy erõsen és közepesen tagolt dombság Külsõ-Somogy és az Ormánság között. Északról a Kapos völgye, délrõl az Ormánság a határa, kelet felé azonban a pontos határa vita tárgyát képezi, mivel nincs természetes határvonal a Mecsek illetve a Baranyai-hegyhát és a Zselic között, így jobb híján antropogén választóvonalat tekintenek a keleti határnak, a közigazgatási, vagy inkább a Szigetvár-Kaposvár vasútvonalat. Lösztakaróval fedett, de a Hollófészek térségében az alapkõzet magasabban van. A csapadékosabb idõjárás illetve a könnyen pusztuló alapkõzet miatt a dombság patakjai jelentõsen felszabdalták a területet, völgyeik mélyek és meredek falúak. A dombhátak viszont szélesek és laposak, magasságban alig térnek el egymástól.
A legmagasabb pont az Almás-patak mellett helyezkedik el, ami dél felé vezeti el a vizeket. A talajvíz nagy keménységû. A területen több, mint 120 forrás található.
Jelentõs részét õshonos erdõségek fedik: ezüsthársas bükkösök (amely a déli elterjedésû ezüsthárs és az atlanti bükk közös és mûködõ erdõ társulása), illetve gyertyános-tölgyesek a legjellemzõbbek. A cseres- és molyhos-tölgyesek jórészt eltûntek a zártkertek terjedésével. A történelem során a zselici erdõ fáit sokszor használták fel, a környékbeli építkezésekhez innen szállították az építõanyagot, az utánpótlásról pedig sarjakkal illetve makkrakással gondoskodtak. Késõbb egyre intenzívebb lett az erdõhasználat, amelynek következménye egy szervezettebb erdõgazdálkodás lett. Külföldrõl hozott makkal, illetve a parlagokra fenyõk telepítésével újították az állományokat. A háború után nagyon megnõtt az igény az olcsó faanyagra és csak az elõrelátó szakembereknek köszönhetõ, hogy a fokozott termelés ellenére sem történt nagy baj, a tájidegen fafajok betelepítését sikerült elkerülni. A környék további botanikai jellegzetességeit fõként a déli származású fajok adják, mint például az örökzöld csodabogyófajok, a lónyelvû és a szúrós, vagy a kakasmandikó, erdei ciklámen és az illatos hunyor.
A vadgazdálkodás jelentõs, a vadászat igencsak fontos szerepet kap a zselici erdõkben. A szarvas csak az 1880-as évek végén jelent meg, de annyira sikeresen hogy az 1938-as vadászkiállításon már egy zselici szarvas aganccsal nyerték meg a fõdíjat a Berlini Vadászati Kiállításon.
Megközelítés:
A DDK útvonaláról rövid kitérõ a K3-n.
Legközelebbi lakott területek az útvonalon parkolóval/megállóval: Abaliget v.á. (10,5 km, 190 m szint), Alsókövesd (4,4 km, 160 m szint).
Legközelebbi falu Bakóca a K+-en érhetõ el a DDK útvonaláról (4,8 km, 160 m szint).
Borhidi Attila - A Zselic erdei
Dr. Tarján Lászlóné - Zselic története és természetvédelmi értékei
Írottkõ
(K?szegi-hegység)
Koordináták: N47 21.171 , E16 26.025
Tszf. magasság: 882 méter
Az Alpokalja legmagasabb hegysége, maga a csúcs az osztrák határon van. Fõ gerince magyar oldalon az Írottkõtõl Kõszeg északi részéig húzódik, miközben észak felé fokozatosan alacsonyodik. Ebbõl mindkét oldalon kisebb oldalgerincek ágaznak ki, amelyeket mély, eróziós patakvölgyek választanak el egymástól. Átalakult, kristályos kõzet a fõ építõanyaga, amelyre üledékes kõzet rakódott a középidõben. Hazánk egyik legrégibb hegysége, a kaledóniai-hegységképzõdés során alakult ki. Az üledékek, amelyekbõl a metamorfózis során a hegység fõ kõzeteit, palái létrejöttek, a Dunántúli-középhegység egyes üledékrétegeivel azonos korúak, azonban jóval nagyobb hegységképzõ erõk hatottak rá. Az Írott-kõ környékén a kvarccsillámpala a jellemzõ, könnyen felismerhetõ lemezes szerkezetérõl és szürkés esetleg feketés színérõl.
A Gyöngyös-patak jobboldali vízrendszeréhez tartozik. Elég csapadékos és jó vízellátottságú terület. Mivel a vízzáró kõzetrétegek közé vízvezetõ rétegek is kerültek, ezért sok forrás is található a hegység területén. A számos forrás közül legismertebb és legbõvizûbb a Hétforrás. A félkörívben elhelyezkedõ, a hét vezér nevét viselõ kifolyókból jobb napokon összesen akár közel 5 hektoliter is kiborulhat percenként. A hegység legmagasabban fekvõ forrása pedig a Hörrmann-forrás.
A fõgerinctõl északra bükkösök, délre gyertyános-tölgyesek vannak, emellett délen jellemzõek a sziklaerdõk is. Csekély az õshonos fenyõállomány. A több évszázados erdõhasználat jelentõsen átalakította a hegység eredeti erdõ társulásait, fõként a bükkösök szorultak vissza, helyükre telepített fenyvesek (elsõsorban luc és erdei fenyõ) kerültek. Ezen a környéken is ugyanaz a hiba történt, mint sok más helyen: az egykorú fákból álló erdõk kialakítása lecsökkentette a biodiverzitás, az érzékenyebb fajok megritkultak, vagy el is tûntek. Emellett a nyiladékokban, tarvágásokban, villanyvezetékek sávjaiban új társulások és növényfajok is megjelentek. Itt érezhetõ legerõsebben az Alpok hatása. A hegységben sok védett növényfaj él, mint például a széleslevelû harangvirág, de az osztrák tarsóka vagy a fehér sáfrány csak errefelé fordul elõ az országban.
Az állatvilág is nyugati illetve hegyvidéki jellegzetességeket mutat. Pont emiatt sok állatfajjal csak errefelé találkozhatunk, ilyen például a havasi cickány. A bükkerdõkben könnyen megpillanthatjuk valamelyik harkály fajt, akár a fokozottan védett fehérhátú fakopánccsal is összefuthatunk. Természetesen szarvasok, õzek és vaddisznók is járják a hegyeket és völgyeket.
Megközelítés:
Az
OKT és a
DDK kezdõ/végpontja. Legközelebbi lakott hely Velem, ahonnan a
P jelzésen érhetõ el a csúcs (5,3 km, 530 m szint).
A hegység kis kiterjedése miatt közepes hosszúságú túrákkal a csúcs távolabbról is elérhetõ. Közben egy csomó prémiumkategóriás célpontot is érinthetünk. Ezek a teljesség igénye nélkül: Hétforrás, Óháztetõ, Cáki pincesor, Hörmann-forrás, Kalapos-kõ, Stájerházak, Szikla-forrás.
Ausztriában parkoló is van, ahonnan minimális emelkedõvel elérhetõ.
Forrás : A Kõszegi-hegység vegetációja
https://orseginemzetipark.hu/hu/info/termeszetvedelem/tajvedelmi-korzetek/koszegi-tajvedelmi-korzet.htmlAz Írottkõ csúcsán épült kilátó várszerû épülete
A Hétforrás
Istállós-kõ
(Bükk)
Koordináták: N48 04.158 , E20 25.791
Tszf. magasság: 958 méter
A Bükk-fennsíkon helyezkedik el. A fennsík középidei karbonátos kõzetekbõl épül fel, alsó- és felsõtriászkori mészkõ a jellemzõ. A kõzet a pleisztocénban erõsen karsztosodott, annak sokfajta formakincse megfigyelhetõ a területen. Maga a fennsík 600-900 m magasan van, ebbõl lógnak ki 900 m fölé a kövek. Sokáig az Istállós-kõt tekintették a legmagasabb pontnak, azonban egy tõle nem messze lévõ kiemelkedés kicsivel magasabbnak bizonyult, amit Szilvási-kõnek neveztek el.
Erdeit fõleg montán bükkösök alkotják, de megfigyelhetõk a hársas-kõrisesek is, a sziklás felszínû hátakon pedig sziklaerdõk foglalnak helyet. A déli sziklákon sziklagyepek, sztyepprétek vannak. Sok a telepített fenyves. Maga a fennsík vízben szegény. Ahol a letörése eléri a karsztvíz szintjét, ott a peremén karsztforrások bukkannak elõ, amelyek vízhozama erõsen ingadozik. Legjelentõsebbek ÉNY-n a Szalajka, K-n a Garadna-forrás.
Az Istállós-kõ sokaknak egyenlõ a róla elhíresült barlanggal, amely hegy oldalában, 500 méteres magasságban nyílik. Állítólag a csúcs is a barlangról kapta a nevét. Nem olyan jellegzetes cseppkõbarlangról van szó, amilyet az ember karsztos hegyvidéken várna; az üreg egy nagy terem, egyetlen háromszög alakú bejárattal, amely egy földtani törésvonal mentén jött létre. A barlangban több kultúra nyomait is megtalálták, világhíresek az itt talált mamut csontjaiból készült ékszerek, az ötlyukú, barlangi medve csontjából készült síp pedig egyedülálló. A barlang fokozottan védett, ennek ellenére szabadon látogatható.
Megközelítés:
Legrövidebb út Szilvásvárad felõl a Szalajkavölgyön át Z3-K3 jelzéseken (6 km, 600m szint). A szint túlnyomó része az út legvégén van, így az nagyon meredek.
Források:
Wikipédia
Kab-hegy
(Dél-Bakony)
Koordináták: N47 02.757 , E17 39.434
Tszf. magasság: 599 méter
A Dunántúli-középhegység Kab-hegy-Agártetõ csoport nevû kistájában helyezkedik el. A kistáj legnagyobb részét a nevében szereplõ hegyek alkotják. Völgyekkel, mélyedésekkel kevéssé tagolt. Érdekes geológiai képzõdmény a Kab-hegy, hiszen a hegy egy vulkáni kúp, de a láva itt mészkõre ömlött. Mivel ez ellenállóbb, mint a Tapolcai-medence anyaga volt, ebbõl nem lett olyan tanúhegy, mint az ottani bazaltkúpok. A bazaltláva törésvonalak keresztezõdésében ömlött a felszínre. A vulkánosság nem tartott sokáig földtörténeti idõmértékkel nézve, és aránylag kevés kitörés is történt. Ezekre utalnak az egymást váltó, viszonylag vékony vulkáni illetve a kitörési szünetek között képzõdött üledékes rétegek. A kiömlött bazaltrétegben többfelé mészkõ is megjelenik, ami arra utalhat, hogy ezek a területek a kiömléskor magasabban voltak, így a láva körbefolyta ezeket a kiemelkedéseket. Mára a bazalttal egy szintbe kerültek, karsztosodtak, víznyelõk alakultak ki belõlük, amelyek feltételezik a mélyebben fekvõ mészkõ és dolomit kõzettömegekben barlangok meglétét.
A hegy keleti oldala az Eger-víz forrásvidéke, ami a Balatonba szállítja a vizeket. A hegy bazaltja vízzáró réteget képez, így az alatta elhelyezkedõ üledékes kõzetbe a vizek nem tudnak beszivárogni. Viszont a korábban említett mészkõkibúvások helyén kialakult víznyelõkbe akadály nélkül juthat be a csapadékvíz. Ezek miatt a csúcs környékén nem találkozunk forrásokkal, csak a hegy lábánál, mint például az Öcs melletti Feneketlen-forrás. A víznyelõkbe befolyt vizek a mélyebben fekvõ üledékes kõzetben kialakult járatrendszerekben messzire is eljuthatnak, mint ahogy feltételezik, hogy a tapolcai karsztos részen található források között is van olyan, amely a Kab-hegy környékérõl kapja az utánpótlást. Ez is arra utalhat, hogy a mélyben barlangrendszerek húzódhatnak meg.
Alapvetõen bükkerdõ borítja, de a déli oldalakon, illetve alacsonyabban gyertyános- és cseres-tölgyesek is elõfordulnak. Érdekessége az erdõvel körülvett kis tavak, nedves-üde rétek. Átmenetet képez a Balaton-felvidék és az Északi-Bakony között, azonban az alpi hatás is érvényesül, amire például a csúcs környékén megtalálható sárgaliliom, illetve a szibériai nõszirom vagy a genyõte.
ÉNY felé a legközelebbi ilyen magaslat a Schneeberg-csoport Ausztriában. Az ilyen irányból fújó posztfrontális szél általában viharos, jóval gyakoribbak az orkán erejû széllökések, mint máshol, ez tizedeli a csúcsközeli erdõket. Itt mérték Magyarországon az eddigi legnagyobb regisztrált széllökést, amely meghaladta a 170 km/h-órát.
Az 1962-ben épült kab-hegyi torony Magyarország negyedik legmagasabb építménye a maga több, mint 130 méteres magasságával.
Megközelítés:
Autóval: Úrkút-Zsófiapuszta mellett kell nyugatra letérni.
Gyalog: Az
OKT felmegy a hegyre, ott bélyegzõhely is van. Róla minimális kitérõvel a K3 jelzésen elérhetõ a csúcs. Legközelebbi bélyegzõhelyek parkolóhellyel, buszmegállóval: Nagyvázsony (10,3 km, 370 m szint) és Úrkút (6,8 km, 220 m szint).
Források: Vörös István - A Kab-hegyi terület vulkanológiai és hegységszerkezeti viszonyai
Kocsis Ákos - A Déli-Bakony víznyelõi alatt feltételezhetõ elvezetõ rendszerekA Kab-hegy látképe a Csobáncról
Sárgaliliom
Karancs
(Karancs-Medves)
Koordináták: N48 09.490 , E19 47.381
Tszf. magasság: 720 méter
A Karancs-Medves a Cserhát kistája, amely a Karancs vulkáni tömbje mellett az attól nyugatra elhelyezkedõ alacsonyabb dombvidék magyarországi oldalából áll. A nevét - amely állítólag a kár szóból ered - onnan kapta, hogy a nagyobb esõzések után lezúduló villámárvizek igencsak sok kárt okoztak a környéken.
A Karancs andezitje a nyugati részeken lévõ homokkõre és márgára épült rá. A hegy maga egy lakkolit képzõdmény, azaz a felszínre ömlõ andezitláva felpúpozta a felette lévõ üledékes rétegeket azonban nem jutott a felszínre. A felszínen maradt üledékes rétegeket pedig az erózió vette kezelésbe, lepusztította és így alakult ki a hegy mai formája. A csúcs a szlovák határon van, és kilátó is épült rajta, melyet dr. Ruzsik Mihály lokálpatriótáról neveztek el.
Fõleg cseres-tölgyes alkotja, illetve a hegyoldalak domború felszínén bokorerdõk, kisebb körzetekben törmeléklejtõ-erdõk is vannak. Hegyvidéki bükkös nem alakult ki a hegycsoporton, bár a bükk elvétve elõfordul. A Karancs és környékén megmaradtak a zárt erdõs társulások, az emberi tevékenység itt éreztette legkevésbé hatását. A Karancs és a Medves vidékén érdekes módon kis megosztottság érzékelhetõ, bizonyos növényfajok hiányoznak a Medvesrõl és csak a Karancson találhatóak meg (például ilyen a majomkosbor) és jó pár növény nem él meg a Karancson, amely a Medvesen vígan tenyészik.
Legjelentõsebb vízfolyás a Karancs hegycsoportnál a Dobroda-patak, ami a csúcstól nyugatra folyik el. Északról az Ipoly határolja, ami a Duna, keletrõl a Tarján patak, ami a Tisza vízgyûjtõje. Források is találhatóak a tömbön, ilyen például a Margit-forrás, vagy az Elemér-forrás, amelyek rés illetve hasadékvizeket szolgáltatnak.
A szomszédos hegyen áll a Mária kápolna (régebbi nevén Karancs templom), amelyet nagy valószínûség szerint Forgách Zsigmondnak, Magyarország nádorának harmadik felesége építtetett, igaz nem tudni pontosan mikor. A kápolna teljesen lepusztult, a XX. század elején építették újjá, még a második világháború elõtt. De a kommunista korszak vallásellenes szemlélete, intézkedései miatt a kegyhely nem mûködhetett tovább, részeit elhordták, szétszedték. Csak a rendszerváltás után építették, majd szentelték ismét fel.
Megközelítés:
Mivel kis kiterjedésû a hegy, sok irányból elérhetõ rövid, ámde elég meredek túrákkal.
Somoskõújfaluból a S-P3/Z útvonalon (3,0 km, 380 m szint);
Kercsegrõl a P3 jelzésen (4,1 km, 430 m szint);
Karancslapújtõrõl a Z+ jelzésen (5,7 km, 520 m szint);
Salgótarján centrumából a S-S3 útvonalon (8,2 km, 540 m szint).
Források: Noszky Jenõ — A keletnógrádi andezitek
http://karancs-medves.blogspot.com/p/karancs-medves_28.html
wikipédiaA Karancs tömbje
Majomkosbor
Kecske-pad
(Cserehát)
Koordináták: N48 25.506 , E20 52.605
Tszf. magasság: 339 méter
A Cserehát nyugati felében található. A felszínt pannon homok, márga, kavics és pleisztocén lejtõanyag fedi. A térség legöregebb kõzetei devon és karbon mészkõ és fillit. A jellegzetes csereháti tájjelleg nagyjából a terület közepén, a Vadász-patak vízgyûjtõjén jelenik meg. A Cserehát nem bõvelkedik magas csúcsokban, a dombság magasabb dombtetõi alig haladják meg a 300 métert, ahogy a Kecske-pad is. A területet a Hernád felé futó patakok nagyobb, szélesebb völgyei tagolják, amelyeket közepes meredekségû lejtõk szegélyeznek, azonban a többi magyarországi dombsághoz képest viszonylag kevés völggyel találkozhatunk errefelé. Mivel a lejtõk állaga elég rossz, ezért gyakoriak a kisebb-nagyobb csuszamlások is.
A területet fõleg észak-dél irányú völgyek szabdalják fel, A csúcs alatt eredõ Vadász-patak a legnagyobb vízfolyás, ami a Hernádba ömlik. A talajvíz nitrátos, karbonátos és igen kemény. Régen erdõsült volt, amit a 19. században kiírtottak és a helytelen fahasználat illetve erdõgazdálkodás miatt a zárt erdõ jellegét a terület elvesztette. A jelenlegi erdõk intenzív erdészeti illetve vadászati használatban vannak. Kiterjedt foltokat alkotnak a telepített fenyvesek, akácosok. A fátlan részek fõleg mocsárrétek.
Megközelítése:
Az OKT elhalad mellette, a P jelzésen kell letérni róla. Legközelebbi lakott település, illetve bélyegzõhely Irota (3,4 km, 160 m szint).
Források: Szabó József - A Cserehátvidék geomorfológiai fejlõdése és domborzati képe
Kékestetõ
(Mátra)
Koordináták: N47 52.352 , E20 00.487
Tszf. magasság: 1014 méter
A csúcs a Magas-Mátra kistájon helyezkedik el, ami Galyatetõ tömbjét is magába foglalja. A Mátra K-NY-i irányban húzódó gerincén van, észak felé meredek, dél felé lankásabb lejtõkkel határolt. Bádeni riolit-andezittufa és andezit építi fel.
A Zagyva és a Tarna mellékpatakjai szövik át, amelyek erõsen változó vízhozamúak. A vízfelesleg a mesterséges tározókban gyûlik fel. Sok a forrás, közel 360 forrás ismeretes a vidékrõl, ezekbõl több, mint 40 vízhozama éri el a 10 l/perces vízhozamot. A források rés illetve hasadékvizet szolgáltatnak. Közülük a legnagyobb vízhozamú a kékesi Nagy-forrás, de itt van hazánk legmagasabban fakadó forrása is (Kékes-forrás). A vulkáni utómûködés jele többek között, hogy a hegység területén sok szén-dioxidos, kénsavas forrás -csevice- fakad.
Kékestetõ már csak geográfiai helyzetébõl fakadóan is sok idõjárási rekordot tart. Talán nem meglepõ, hogy itt mérték az egy évben legtöbb hótakarós napot (176), a legalacsonyabb évi középhõmérsékletet (4.2 °C), a legnagyobb hóvastagságot (146 cm) és a legalacsonyabb sokévi átlaghõmérsékletet (5.7 °C) is.
Montán bükkösök borítják, amelyek az északi oldalakon lejjebb, délen magasabban váltják a tölgyeseket. A legszebb bükkös erdõtársulás pont a Kékes északi oldalában található, nem véletlenül itt van a Mátra egyik erdõ rezervátumainak egyike. A bükkösökben hegyi szil, juhar is elõfordul. A hegyi rétek a korábbi irtások helyén alakultak ki, ahol késõbb legeltetéssel hasznosították a területet. Érthetõen a montán növényfajok szeretik a Mátrát, mint például a havasi iszalag, vagy a havasi rózsa, de a hûvösebb, árnyékosabb és nedvesebb környezetet a páfrányok is igencsak kedvelik, például a szirti páfrány, amely Magyarországon csak errefelé fordul elõ. A hegyi réteken pedig tavasszal és kora nyáron kosborok virítanak. Az állatvilág is természetesen gazdag. Errefelé is elõfordul a fekete gólya, vagy éppen az uhu és az uráli bagoly.
Népszerû kirándulóhely, sípályák, büfék, TV-torony, szanatórium, árusok tömege van a csúcson és közvetlen környékén.
Már az 1880-as évek végén volt kilátó a csúcson, ehhez 30 évvel késõbb egy kunyhót is építettek, azonban el lett hanyagolva és még a második világháború elõtt életveszélyességre hivatkozva lebontották mindkét építményt. Aztán 1958-ban épült egy antenna, amelyhez még nem tartozott kilátó. A jelenlegi 180 méteres tornyot, amelyet korábbi helyett építettek, 1981-ben adták át, amelyben 45 méteres magasságban már a kilátó is helyet kapott.
Megközelítés:
Autóval fel lehet menni közvetlenül a csúcskõ alatt található (fizetõs) parkolóba. Buszmegálló a szanatórium bejáratánál van.
Az
OKT áthalad rajta, ott bélyegzõhelye is van. Legközelebbi bélyegzõhelyek: Mátraháza (3,8 km 355 m szint) és Sirok (22,7 km 1550 m szint). Utóbbi irány végigvezet a Mátra gerincének keleti részén, több kisebb, de egyáltalán nem elhanyagolható csúcsot is útba ejtve.
Ezen kívül Mátrafüredrõl a K3 jelzésen (6,2 km, 650 m szint), illetve a K+-K útvonalon (6,0 km, 650 m szint) is megközelíthetõ.
https://kekesteto.hu/minden-amit-a-kekesteto-kilatorol-tudni-erdemes/
https://www.bnpi.hu/hu/matrai-tajvedelmi-korzetA Kékestetõ látképe dél felõl
A Kékes forrás
Havasi iszalag (Clematis alpina)
A csúcskõ
Kopasz-hegy
(Tokaj-Hegyalja)
Koordináták: N48 07.228 , E21 22.908
Tszf. magasság: 512 méter
A tokaji
Kopasz-hegy (vagy régebbi nevén Nagy-hegy, Nagy-Kopasz), a Zempléni-hegység (vagy ahogy tudományos berkekben nevezik : Tokaji-hegység) legdélebbi nyúlványának legmagasabb pontja, amelynek kialakulása negyedkori vulkáni tevékenység eredménye. A sztratovulkán felépítésû hegy fõ kõzete a dácit, amely elsõsorban a csúcs környékén található meg a felszínen, illetve pár kisebb területen, Emellett azonban jelen vannak még egyéb magmás kõzetek is, andezit, riolit, illetve riolittufa. Az alacsonyabb térszíneken fekvõ lejtõk fõ alkotókõzete azonban nem vulkáni eredetû; a Nyírség hordalékkúpjából származó lösz vastagon takarja be az alapkõzetet, a keleti oldalon elérheti a 20 méteres vastagságot is, míg nyugaton ennek csak a töredékét. A kõzetek rétegzõdését a hegyen található kisebb-nagyobb külszíni bányákban, kõfejtõkben lehet a legjobban látni, ugyanis a hegy kõzeteit már régóta bányásszák, jelenleg is mûködik kõbánya a területen. A régi, felhagyott bányák rekultiválása, a tájsebek megszüntetése fontos feladat.
A tokaji hegy Petõfi szavaival élve úgy áll ott magányosan, mint hadsereg elõtt a vezér. A szinte szabályos kúpot a külsõ erõk igencsak átformálták, a vízfolyások sok, szinte egyenes, sugárirányú völgyekkel szabdalták fel a hegyet. Mivel a lösz jó vízvezetõ képességgel rendelkezik, ezért sok völgyben források által táplált kis patakok, erek futnak a Bodrogba, vagy a Tiszába, mint például a Tokajon is átfolyó Lencsés-patak. Nevesített forrás is található, ilyen az északkeleti irányban fakadó Bárka-kút.
A több évszázados szõlõtermesztés miatt a hegy eredeti növényzete azokra a helyekre szorult vissza, ahol a szõlõtermesztés nehézkes, vagy nem volt lehetséges. A hegy élõvilágát igencsak megosztja a földrajzi helyzet, a déli, melegebb oldalon jelentõsen eltérõ növényzet alakult ki, mint a hûvösebb északi oldalon, ahol a gyertyános-tölgyes a meghatározó társulás, amelyben itt-ott még a bükk is megjelenik. A déli oldalon ezzel ellentétben a molyhos tölgyes a meghatározó, a közé ékelõdött sziklagyepekkel váltakozva. A hegyen telepített fekete fenyõ is elõfordul. A hegy ritkasága a Kárpát-medencében csak itt elõforduló gyapjas õszirózsa, de a ritka bíbor sallangvirág is megtalálható.
A meleg déli oldalakat igencsak kedvelik a hüllõk, különbözõ gyíkoknak ad otthont a hegy illetve keresztes vipera is él itt, amelyet ne keverjünk össze az itt szintén honos részsiklóval. Az uhu és az uráli bagoly rendszeresen fészkel az erdõkben, a magas löszfalak pedig a rendkívül színes gyurgyalagot vonzza. Az erdõkben a szokásos nagyvadak mellett, a borz illetve a nyest vagy nyuszt nyomaira bukkanhatunk.
Tokaji hegy legfontosabb kincse azonban a szõlõ, illetve az abból készült kiváló, világhíres borok, fõleg az aszú, amelyrõl már az 1500-as évekbõl vannak írásos emlékek. Az aszú titka több hozzávalóban rejlik. Az egyik az a különleges környezet, amelyet a könnyen felmelegedõ és hõt magában tartó hegyet felépítõ kõzet és talaj, a déli kitettségû lejtõk illetve a két nagy folyó által meghatározott mikroklíma, amely kedvezõ életfeltételeket teremt az aszúsodást elõsegítõ penészgombának. A másik az ember, aki gondosan, megfelelõ körülmények között és módon válogatja ki és szedi le a megtöppedt bogyókat a fürtökrõl és több évszázados tapasztalaton alapuló eljárások és módszerek segítségével dolgozza fel,majd tölti palackba ezt a híres nedût. Az aszún kívül további híres borfajták is kötõdnek Tokajhoz, ilyen többek között a szamorodni, illetve az esszencia, amely tulajdonképpen az összegyûjtött és feldolgozásra váró aszúszemekbõl magától kicsorgó nedv; tömény ital, cukortartalma olyan magas, hogy önálló fogyasztása szinte élvezhetetlen. A tokaji borvidék az UNESCO világörökségi listájára is felkerült 2002-ben.
A hegyen 1960-ban épült fel a 112 méter magas TV torony, amely a digitális átállásig TV URH állomásként funkcionált.
Megközelítés:
Tokaj felõl a
P-P háromszög útvonalon az Erzsébet-híd hídfõjétõl 3,5 km, 400 m szint.
A másik oldalról Tarcal felõl ugyancsak a
P-P háromszög útvonalon 4,5 km, 400 m szint.
Források: Pinczés Zoltán - A Tokaji-hegység kistájai
tokaj.hu/a-tokaji-bor/
wikipédiaKilátás a tokaji Kopasz-hegyrõl
Az 1972-es borvilágverseny emlékére kiadott 2 darabos bélyegsor 2 Ft-os értékén a tokaji Kopasz-hegy látható
Kõris-hegy
(Északi-Bakony)
Koordináták: N47 17.663 , E17 45.273
Tszf. magasság: 709 méter
Az Öreg- vagy Magas-Bakony nevû kistájban található, ami a Zirc-Porva-Bakonybél körüli Bakonyi kismedencéket öleli körül. A kistáj geomorfológiai képét fennsíkok, azok maradványai, hegyközi medencék és az ezeket összekötõ szurdokvölgyek határozzák meg. Mezozoikumban keletkezett mészkõ és dolomit alkotja, amin újabbkori üledéktakaró képzõdött.
A hegy nyugati oldalán található a Gerence-patak völgye, ami Zirc környékén ered, és a Duna vízgyûjtõjéhez tartozik. A kistájnak tekintélyes vízfeleslege van, ennek ellenére felszíni vízfolyások száma minimális, ugyanúgy ahogy a források száma is. A Bakony és így a Magas-Bakony alatt van hazánk legjelentõsebb karsztvíz tároló képzõdménye. Köztudott hogy a bakonyi bányászati tevékenység jelentõs vízkivétellel járt, olyannyira, hogy a legintenzívebb években a vízkivétel meghaladta a tározó dinamikus vízkészletét. Ez vezetett oda, hogy a hegység környéki, régebben jelentõs vízhozamú források elapadtak, sõt még a budai illetve a hévizi források vízhozamában is jelentõs csökkenés volt tapasztalható. A bányászat megszûntével a karsztvíz tározó örvendetes módon fokozatosan ismét feltöltõdött és töltõdik a mai napig, a korábban elapadt források ismét elõtörtek. A Magas-Bakony alól különben elsõsorban Tapolcafõ és Pápakovácsi felé áramlik a beszivárgó víz, kisebb mértékben Tapolca és Tata is kap belõle. Várható, hogy a délebbre fekvõ források is ismét erõre kapnak például a Balaton-felvidéken, az Eger-víz völgyében.
A Dunántúl legnagyobb egybefüggõ bükköse itt található, emellett a meredek falú völgyekben, árkokban szurdokerdõk figyelhetõk meg. A melegebb, déli lejtõkön szigetszerûen tölgyesek is elõfordulnak. Sok szubmediterrán fajnak a legészakibb hazai elõfordulási helye (lónyelvû csodabogyó, tarka lednek, babérboroszlán).
Tetején épített kilátó van, tõle nyugatra, közvetlen mellette lokátorállomás. A radar 1976 óta áll a Kõris-hegyen, közvetlenül a csúcson található a Vajda Péter kilátó mellett. A szigorúan õrzött objektum nem meteorológiai radar, hanem a repülés számára szolgáltat adatokat.
Megközelítés:
Az
OKT útvonalán Bakonybél felõl (5,9 km, 440 m szint), illetve Borzavár felõl (6,7 km, 340 m szint) érhetõ el, de utóbbi esetben Szépalmapusztáig el lehet menni kocsival, úgy megspórolunk 2,5 km-t.
A Gerence-völgybõl a
KDP is fel lehet jönni, akár úgy is, hogy érintjük az Odvaskõi-barlangot (5,6 km, 440 m).
Kerékpárral a Bakonybélbõl induló aszfaltúton megközelíthetõ.
Források: Csepregi András: A Dunántúli-középhegység fõkarsztvíztárolója vízforgalmának modellezése
wikipédiaA Kõris-hegy
Magas-bérc
(Soproni-hegység)
Koordináták: N47 39.117 , E16 27.849
Tszf. magasság: 557 méter
A Soproni-hegységet a Variszkuszi hegységképzõdés során üledékes kõzetekbõl átalakult palás kõzetek (gneisz, csillámpala) építik fel leginkább, a Magas-bérc környékén a csillámpala a jellemzõ, illetve egy kisebb negyedkori üledékes rész.
A Soproni-hegység elég jó vízellátottságú terület, több patak is található a területén, amelynek magyar oldala az Ikva patak vízgyûjtõ területéhez tartozik. A hegység bõvelkedik forrásokban, de vízhozamuk persze elmarad a karsztforrásokétól. A hegység legbõvizûbb forrása a Hidegvíz-forrás és a Természetbarát forrás, amely a XX század eleji kolerajárvány idején a környék lakóinak a tiszta ivóvizet szolgáltatta, ezért akkoriban Orvosi-forrás volt a neve. A másik nevezetes forrás a Deák-kút, amelynek már több évszázados története van, vízét régen még Sopronba is bevezették. Némely forrásnak elég magas a radon koncentrációja mely összefügg azokkal a kõzetekkel, amelyeken a víz átszivárog illetve a csapadékmennyiséggel is, minél kisebb a csapadék annál magasabb ezekben a forrásokban a radon koncentráció. A Soproni-hegységben volt Magyarország elsõ barnakõszén bányája, Brennbergbányán.
A hegységben, a bükkösök és a gyertyános-kocsánytalan tölgyesek az uralkodóak. a Magas-bérc környékén a nyugat-dunántúli bükkösök a jelentõsebbek. A hegységben elég nagy a fenyõállomány (fõleg erdei és lucfenyõ), amely az erdõterületeknek több, mint a felét teszik ki. Fenyõfanoknak öröm az ürömben hogy ezek telepített fenyvesek, amelyek jelentõs -fõleg romboló- hatással voltak a flórara. Az erdõhasználat miatt olyan élõhelyek is létrejöttek, amelyek azelõtt nem voltak jellemzõk a hegységre, ilyenek az erdõírtások illetve bányászat során kialakult különbözõ gyepek. A területen több, mint 60 védett és fokozottan védett növényfaj él. Jelentõs az alpi hatás, több montán és szubalpin növényfaj is megtalálható a hegységben, ilyen például a molyhos nyír.
Az állatvilágban is feltûnik az Alpok közelsége, hiszen olyan állatfajokkal találkozhatunk, mint a fenyõszajkó. De fészkel a hegység területén a fekete gólya, ritkán megjelenhet egy-egy szirti sas és az itthon ismét egyre gyakoribb holló jellegzetes hangját is hallhatjuk, sõt az utóbbi idõben az uhu is fészkel a hegységben. A nyirkosabb patakvölgyekben a foltos szalamandrával, a Rák-patakban pedig ha szerencsénk van sebes pisztrángot és kövi csíkot is megpillanthatunk. A nagyvadak a szokásosak, õz szarvas, dámvad, vaddisznó.
Megközelítés:
A határhoz közel futó Tokaj felõl a
P és
Z turistautakon. A legközelebbi falu a Sopronhoz tartozó Brennbergbánya, ahonnan a
P+ valamint jelzetlen utakon is felmehetünk az említett jelzésekre( 2,3 km, 160 m szint).
Források: Freiler Ágnes A radonkibocsátás kõzettani és tektonikai hátterének vizsgálata a Soproni-hegységben és környékén
A Soproni hegység edényes flórájaA Deák-kút
Margita
(Gödöll?i-dombság)
Koordináták: N47 38.725 , E19 19.804
Tszf. magasság: 344 méter
A több szempontból is átmeneti zónának tekinthetõ Gödöllõi-dombság északi, magasabb felén helyezkedik el, az ÉNY-DK irányú dombhátak egyikén. Miocén homokkõ és kavics építi fel, dél felé haladva egyre több az agyagos-homokos folyóvízi üledék. Emellett északon a löszbõl elõbukkanó édesvízi mészkõ is megtalálható.
Száraz terület, a vízfolyásai erõsen ingadozó vízjárásúak, kevés forrás található a környéken, ami fõképp a vízáteresztõ fedõrétegeknek köszönhetõ. Mindemellett évek óta tart a források és patakok vízhozamának csökkenõ tendenciája. A magaslat közelében van a Rákos-patak forrásvidéke. A
Margita a legmagasabb pontja annak a vízválasztónak, amelytõl keletre lévõ terület már a Tisza vízgyûjtõjéhez tartozik, míg az attól nyugatra elterülõ tájról pedig a Dunába futnak a folyóvizek. A természetes vízhiányt sok mesterséges állóvízzel pótolják, legnagyobb az isaszegi tó.
A platókon a mezei juharos-tölgyes a jellemzõ, de jelentõsek a nyílt és zárt homoki gyepek. Mivel már nagyon régóta lakott területnek számít, ezért a természetközeli erdõk ma már ritkák. Ennek ellenére a kistáj területéhez viszonyítva, százalékos arányban véve az ország egyik legerdõsebb területe. Az 1800-as évekig fõként állatokat legeltettek a területen, de azután a vadászaté lett a fõszerep illetve jelentõs fakitermelés is kezdõdött, és az erdõk megújulására nem fordítottak gondot, így a talaj lepusztult, felszínre került a homok. Késõbb a fák visszatelepítésénél a legkönnyebb módszereket választották, így akácot és egyéb tájidegen, azonban igénytelen és aránylag gyorsan növõ fajokat ültettek. Az erdõsültség foka jelentõsen nõtt az ezredforduló végén elsõsorban a szántók és mûvelt területek rovására.
Mivel átmeneti zónában fekszik, ezért a növényvilága is átmeneti jelleget tükröz. Belebotolhatunk az ország többi középhegységében gyakori ám itt ritkaságnak számító fajokba, mint például a bükk, vagy a máshol szinte közönséges sárga árvacsalán. Viszont alföldi fajokkal is találkozhatunk, fõleg a dombság délebbi részein. A madarak közül fészkel itt hébe-hóba a kerecsensólyom és a gyurgyalag is. Az emlõsök közül a nagyvadakon kívül többek között jó pár denevérfajnak, cickányoknak, peléknek is otthont adnak az erdõk.
Megközelítés:
A
Pest Megyei Piros. A legközelebbi falu Szada, ahonnan a P3-P útvonalon közelíthetõ meg ( 2,4 km, 100 m szint).
Források: Demény Krisztina - A Gödöllõi-dombság általános bemutatása
https://www.dunaipoly.hu/hu/helyek/vedett-teruletek/budai-tajvedelmi-korzet/godolloi-dombvidek-tajvedelmi-korzet
A Margita
Meleg-hegy
(Velencei-hegység)
Koordináták: N47 15.535 , E18 35.787
Tszf. magasság: 352 méter
A
Meleg-hegy amellett, hogy a Velencei-hegység legmagasabb pontja, állítólag geológiailag is az egyik legérdekesebb része a kistájnak. Köztudott, hogy Magyarországon nagyon kevés helyen került felszínre az a mélységi magmás kõzet, amely még a Variszkuszi-hegységképzõdés emlékeit õrzi. A Velencei-hegység az egyik ilyen hely. A hegység nagyjából 3 nagyobb részterületre osztható fel, a Meleg-hegy és gránittömbje a kelet-velencei-hegység fõ alkotója. A Meleg-hegy tömbjét legfõképp gránit, andezit és agyagpala alkotja, természetesen mindhárom más földtörténeti korban képzõdött, mindemellett több helyen, fõleg a hegylábaknál a lösz is megjelenik a felszínen. A hegységre nagyon jellemzõ és különleges ingókõ-formációk és kisebb sziklacsoportok, melyek a gránittömbök környékérõl lepusztult, erodált egyéb kõzetanyagok miatt kerültek a felszínre, megtalálhatóak a Meleg-hegy környezetében is.
A hegységben így a Meleg-hegy környékén is kevés forrással találkozhatunk, amelyek hasadék illetve résvizeket szolgáltatnak, vízhozamuk csekély, hasonlóak a többi, nem karsztos hegységben található forráshoz. A Meleg-hegyhez legközelebb a hegység legismertebb forrása, az Angelika-forrás található nyugati irányba, illetve észak felé a kiépített és valószínûleg szebb idõket megélt János- és Antal-forrás. Felszíni vízfolyás a hegy környékén nincs csak a források által engedett jelentéktelen erecskék. Érdekesség, hogy mérésekkel kimutatták a források, többek között az Angelika-forrás vize viszonylag magas radon koncentrációval rendelkezik.
A csúcson és környékén elsõsorban a mészkedvelõ, illetve a cseres-kocsánytalan tölgyesek a jellemzõk, a déli oldalon nagyobb kiterjedésû száraz gyepek is megjelennek. A flóra jellegzetességét, a különbözõ alapkõzeteken kialakult savanyú illetve meszes talajok váltakozása (mind az erdõk mind pedig a gyepek tekintetében), a kontinentális illetve szubmediterrán fajok együttes jelenléte, illetve az adja, hogy jó pár, egyéb hegységben, erdõben megszokott jellegzetes növényfaj hiányzik vagy nagyon ritka, ilyen például a tavaszi kankalin. A terület fajgazdagsága elmarad a Dunántúli-középhegység egyéb részeinek fajgazdagságától, és egyre nagyobb arányban jelennek meg az özönfajok is, mint a bálványfa, vagy az akác.
Állatvilága hasonló hegységeink állatvilágához. Megfordul itt az õz, a szarvas, róka, vaddisznó. De ráakadhatunk a borz, vagy a betelepítések miatt elõforduló muflon vagy dámvad nyomaira is.
Megközelítés:
Magára a csúcsra nem megy fel jelzett turistaút, a
P és
S jelzés megy el közvetlenül alatta. Nadapról, a szintezési õsjegy érintésével megközelíthetõ (3,3 km, 160 m szint).
Az Angelika-forrás
Nagy-Csákány
(Vértes)
Koordináták: N47 30.040 , E18 27.767
Tszf. magasság: 487 méter
A Vértes fennsíkjának északi részén található. A fennsík peremét kisebb-nagyobb völgyek szabdalták fel, olykor merész kis gerinceket alkotva, fõként a déli oldalon. Maga a hegység markáns szerkezeti vonalakkal határolt, amely meredek letörésekkel határolódik el a szomszédos tájaktól. Karsztos, vízhiányos, amelyet uralkodóan triász dolomit és mészkõformációk üledéksorozatai építenek fel. A hegység állítólag a nevét a kelta eredetû wertus szóból kapta, amely vizenyõs területbõl kiemelkedõ területet jelent, hiszen a középkorban a Vértest valóban lápos,mocsaras mezõk vették körül.
A Duna vízgyûjtõjén van, délre a Váli-völgyön át, északon a Galla-patakon át folynak le a vizek. Mivel a hegységet jó vízvezetõ kõzetek építik fel, ezért nem meglepõ, hogy források inkább csak a hegység peremén fakadnak, és a hegység belsejében szintén nem találkozunk jelentõs vízfolyással. Összefüggõ talajvízszint nincs, a víz kalcium-magnézium-hidrokabonátos. A rétegvízkészlet jelentékeny, szintje a bányászat felhagyásával újra emelkedni kezdett. A Vértesben nagyjából 70 barlang ismeretes, közülük a legismertebb a Báracházi barlang.
Északabbra, így a csúcs környékén is, elsõsorban bükkös és gyertyános-tölgyes társulások vannak, bükkösökkel inkább az északi lejtõkön, hegyoldalakon találkozhatunk. Délen mészkedvelõ tölgyesek, bokorerdõk, sziklagyepek váltakoznak. Nem hiányoznak a törmeléklejtõ-erdõk sem, amelyek a Dunántúlon a Bakony mellett itt fordulnak elõ leggyakrabban. A Vértes megosztó hegység, melynek legérdekesebb része botanikai szempontból az átmeneti zóna, az elegyes karszterdõ társulás, amely déli ész az északi rész között húzódik.
Megközelítés:
Jelzett turistaút nem vezet fel rá. Az egykori Birkacsárdánál lehet parkolni, onnan az út 2,5 km, 220 m szint.
Források: http://erdeszetilapok.oszk.hu/01783/pdf/EPA01192_erdeszeti_lapok_2013_07-08_210-211.pdf
Nagy-Gete
(Gerecse)
Koordináták: N47 42.543 , E18 40.989
Tszf. magasság: 455 méter
A Keleti-Gerecse legmagasabb sasbérce. A kistájra a sûrû eróziós völgyhálózat jellemzõ, amit kis vízfolyások alakítottak ki. Sokfelé a löszös üledéken képzõdött barnaföld borítja, amelyet nagyobb arányban hasznosítottak szántónak, mint a Gerecse magasabb részein.
A kistáj a felépítésében a hegység többi részére hasonlít, de alacsonyabb sasbércek és tágasabb medencék alkotják. A Gete környékén inkább elõbbiek vannak túlsúlyban, a mészkõhegyek szigetszerûen emelkednek ki a tájból.
Az Únyi-patak, illetve a Kenyérmezõi-patak között található. Talajvíz a völgyekben 2-4 m mélyen van, a bányászat miatt tetemes volt a rétegvízszint csökkenése.
A szántók uralják, csak kisebb körzetekben hasonlít növényzete a középhegységekére. A természetes vegetáció az erdõk mellett a sztyepprétek és löszgyepek. A fenyõt az 50-es években telepítették a hegy nyugati lejtõire.
1908-ban itt rendezték meg az elsõ hazai síversenyt. Ráadásul nem egy sportegyesület, hanem a Magyar Turista Egyesület Egyetemi Szakosztálya szervezte. A futam, Dorog és Csolnok között tartott. Érdekes, hogy az ekkor még történelmi Magyarországon a 455 méter magas Gete lett a kiválasztott.
Megközelítés:
Az
OKT útvonalán van, a szomszédos bélyegzõhelyek Dorog (4,8 km, 280 m szint), illetve Tokod (2,4 km, 310 m szint). Utóbbi útvonalon le kell gyõzni a hegy nyugati, meredek oldalát. Kerékpárral a Dorog felõli megközelítés ajánlott.
Autóval Csolnokon is meg lehet állni, majd jelzetlen ösvényeken felmenni a K jelzésre (2,0 km, 130 m szint).
Nagy-Kopasz
(Budai-hegység)
Koordináták: N47 33.097 , E18 51.913
Tszf. magasság: 570 méter
A Budai-hegység a Dunántúli-középhegység, és egyben a Dunazug-hegység legkeletibb tagja. Északról a Pilis, délrõl a Tétényi-fennsík, nyugatról a Zsámbéki-medence, keletrõl a Duna határolja. A középidei mészkõ és dolomit mellett újabb keletkezésû édesvízi mészkõ, hárshegyi homokkõ, márga építi fel. Az üledékes kõzetek rendesen átadták magukat a karsztosodásnak, így a hegységet szinte keresztül-kasul átjárják a barlangok, legismertebbek közülük a Pál-völgyi, a Mátyás-, illetve a Ferenc-hegyi barlang.
Kevés a felszínen fakadó forrás, kvázi nincs is, viszont a peremén sok hõforrás található, mint például a Rákóczi-fejedelem forráscsoport a Gellért-hegy tövében, vagy a többi budapesti híres fürdõt tápláló hõforrások, azonban ezeknek a forrásoknak a vizei a Bakonyi részrõl származnak. A Budai-hegység karsztos vizei északabbra jutnak felszínre, mint például a Margit-híd budai oldalán található Malom-tóban, illetve az északabbra fekvõ langyosabb hévforrások vizeivel keverednek, mint a Római-fürdõ. A csúcstól északra Nagykovácsi mellett ered Budapest legnagyobb idõszakos vízfolyása, az Ördög-árok, ami a Remete-szurdokon és a Tabánon át a Gellért-hegy mellett éri el a Dunát. A nyílt árok akadályozta a város fejlõdését ezért a fõvároson belül a föld alá vezették, ráadásul épületeket is emeltek a boltozatra, aminek súlyos következménye lett, mivel 1875-ben egy hatalmas felhõszakadás miatt megáradt víz felszakította a boltozatot, ledöntötte a házakat. Az újjáépítés már megfelelõ körültekintéssel történt.
Változatos az erdõk összetétele: legjellemzõbb a gyertyános-tölgyes, hárs, kõris, juhar, gyertyán, amelyek többnyire egyszerre fordulnak elõ. A térség délies klímájára a növényzet szubmediterrán fajai utalnak, amelyek elsõsorban a nyílt élõhelyeket részesítik elõnyben. Ezek a nyíltabb részek inkább a hegység déli részén találhatóak meg; a csúcstól délre, a Fekete-hegy délies lejtõi is pont ilyen területek. A dolomitjelenség is növeli a hegység flórájának változatos összetételét, amelynek lényegét az adja, hogy a dolomit nem nagyon mállik, viszont jelentõsen aprózódik, így a képzõdött törmelék folyamatosan mozog a domb és hegyoldalakon, nem engedi azokat teljesen befüvesedni. Mindehhez hozzájárul a dolomit felszínén kialakuló mikroklíma, amely az északi oldalon hûvösebb és párásabb, így kedvez az alpi és havasi fajoknak, míg a délies lejtõk hamar felmelegszenek, ezért itt a szárazságtûrõ és fénykedvelõ növények tenyésznek. Pont ilyen délies dolomit lejtõn él, ráadásul itt a Budai-hegységben hazánk legértékesebb növényfajai közül kettõ, a magyar méreggyilok és a pilisi len. Milyen érdekes, hogy ezek a dolomit felszínek messzirõl pedig csak kopárnak és sivárnak tûnõ hegyoldalak!
A fõváros közelsége nem kedvez az állatvilág számára. A hegység Dunához közeli területei, szinte teljesen beépültek, csak pár kisebb csúcs emelkedik ki, mint például a Sas-hegy. De a távolabbi részeken is elég sok turista, szabadidõs tevékenységet ûzõ, kerékpáros fordul meg. Fõként azokkal az állatfajokkal találkozhatunk, amelyek az ember közelségét illetve az emberi tevékenységet tolerálják. Ilyenek többek között a vaddisznó, az õz, a róka, a nyest, fekete rigó, vörösbegy. A ritkább madarak elkerülik a hegységet, viszont élnek ritkább hüllõk, mint például a haragos sikló vagy a pannongyík.
A csúcson épített, 2006-ban felújított, majdnem 25 méter magas kilátó van, amely Csergezán Pál természetfestõrõl, grafikusról kapta a nevét.
Megközelítés
Nagykovácsiból a
Z-Z háromszög útvonalon 4,6 km, 210 m szint.
Hidegvölgybõl a
Z háromszög jelzésen 3,5 km, 260 m szint.
Források: Somlyay Lajos - A Budai-hegység florisztikai növényföldrajzának fõ vonásai
https://www.dunaipoly.hu/hu/helyek/vedett-teruletek/budai-tajvedelmi-korzet/budai-tajvedelmi-korzet
A kilátó a Nagy-Kopaszon
Nagy-Milic
(Zempléni-hegység)
Koordináták: N48 34.599 , E21 27.485
Tszf. magasság: 894 méter
A teljes hegység az Eperjes-Tokaji-hegység néven fut, amely végig a Hernád és Bodrog között található, északon egészen Kassáig tart. Itt, a Szalánci-hegységben van a legmagasabb pontja (Simonka - 1092m). Geológiailag maga a Nagy-Milic is ehhez tartozik. Hegyaljától a Bózsva-patak völgye választja el.
A kiterjedt Központi-Zemplén legészakibb és legmagasabb részén helyezkedik el. Az Északi-középhegység legfiatalabb vulkáni tagja, azonban a szerkezetét tekintve a legösszetettebb és a legváltozatosabb anyagú. Mindehhez hozzátartozik, hogy ezek a vulkáni kõzetrétegek Magyarország egyik legidõsebb metamorf kõzeteire települtek rá, amelyek a csúcstól nem is nagyon messze, Felsõregmec környékén jelennek meg a felszínen, illetve az országhatár túloldalán. Több hullámban zajlott a vulkanizmus és sokfelé kõzet megtalálható benne: a legrégebbiek a csak a felszín alatt fellelhetõ bazaltos lávaömlések, emellett dácitos-andezites lávadómok és hevesebb riolitos piroklasztit képzõdmények egyaránt megtalálhatók.
A kistáj nyugati része a Hernád, keleti fele a Bodrog vízgyûjtõje. A csúcs alatti völgyekben eredõ patakoknak a Bózsva a befogadója, amely a Bodrogba ömlik. Sok a forrás az egész hegység területén, így a csúcs környékén is. Legjelentõsebb forrás a Milic tömbjében a Kékvíz-forrás.
Maga a kistáj növényzete összetett, de a legészakibb, magas régiókban a bükkösök uralkodnak. A területen a pannon és a kárpáti növényfajok is megtalálhatóak.
Megközelítés:
A magyar-szlovák határon található. Az
OKT átmegy rajta. A legközelebbi parkolóhelyek és buszmegállók: Hollóháza (8,5 km, 560 m szint), illetve Füzér (5,3 km, 510 m szint).
A Milic csoport
A Milicen található obeliszk
Naszály-tetõ
(Naszály)
Koordináták: N47 50.019 , E19 09.117
Tszf. magasság: 652 méter
A
Naszály a Cserhát legmagasabb pontja, régebben az Alföld felõl érkezõ utazók, vásárosok Vác felé közeledve már messzirõl megpillantották a hegyet és Nagyszálnak nevezték el, amibõl rövidült jelenlegi nevére.
A
Naszályt, hiába vágta el a Duna testvéreitõl, geológiai értelemben a Dunántúli-középhegységhez tartozik. Nem különálló hegységnek tekintik, hanem a Cserháthoz sorolják. A Naszály fõ tömegét mély vízben kialakult mészkõ alkotja, amelyet jelenleg is használ a váci cementgyár, a Dunára nézõ külszíni fejtésben. Ez a mészkõtömb késõbb feldarabolódott, kiemelkedett a tengerbõl és karsztosodási folyamatok gyötörték, amelyek többek között barlangokat, felszíni karsztformákat formáztak a hegybe. A tengerelöntés, kiemelkedés folyamata többször megismétlõdött, újabb rétegek rakódtak a tömbre, hol másik mészkõréteg, hol agyag, bauxit. A kiemelkedés mostanában is zajlik. A hegy különbözõ kõzeteit sokáig bányászták, és bányásszák mostanában is, agyagot Felsõpetényben, mészkövet jelenleg is fejtik a hegy déli oldalán, Kosd mellett szenet, homokkövet a Nagybányában.
A
Naszály ma ismert barlangjainak egyes részei állítólag már a legelsõ karsztosodási folyamatok során kialakultak,de sok üreg megsemmisült a tektonikus mozgások, törések, üledék feltöltõdések miatt. A hat fõ karsztosodási fázis közül az utolsóban, amelyik nagyrészt a mai barlangok kialakulásáért felelõs, elsõsorban hidrotermális folyamatok játszották a fõ szerepet. Emellett szerepet kaphattak egyes lokális tényezõk, mint például vízzáró fedõrétegek elhelyezkedése, amelyek a felszíni víz talajba bejutását megakadályozták, illetve koncentráltabbá tették, mint a jelenlegi víznyelõ barlang esetében. A hegy legismertebb barlangjai a Násznép barlang, illetve a víznyelõbarlang, Színlõ barlang.
A
Naszályon a többi hegységi terephez hasonlóan az északi és déli lejtõkön jelentõsen eltérõ növényvilág alakult ki. A Naszály ugyan a Dunakanyar másik oldalán helyezkedik el, de növényföldrajzilag a Pilissel mutatja a legszorosabb kapcsolatot, pontosan úgy, mint geológiailag. A déli, melegebb oldalon elsõsorban cseres tölgyes az uralkodó erdõs növénytársulás, míg az északi oldalon gyertyános tölgyesek és bükkösök az uralkodóak. A
Naszály klimatológiailag és növényföldrajzilag is határterület és a növényzet keveredés a sziklagyepekben ütközik ki leginkább, mivel a délies lejtõkön kialakult gyepek a Dunántúli középhegységre jellemzõ szubmediterrán társulások, míg az északi oldal lejtõk gyepjei pedig a Bükkben kialakult gyepek növénytársulásaival mutatnak nagyfokú hasonlóságot a fajok összetételében. Mindezen uralkodó növénytársulások mellett, több lokális növénytársulás is megtalálható a hegyen, mint például a karsztbokor erdõk.
Az állatvilágban is látszik a megosztottság a déli és az északi oldal között. Míg az északi oldalon a különbözõ harkályfajok, ragadozó madarak fészkelnek, addig a déli meleg oldalon inkább mediterrán fajok. A
Naszályt kiemelkedõen sok ragadozó madárfaj látogatja. A barlangokban sok denevér talál menedéket, amelyek miatt több barlang lezárása szükséges lenne. A nagyvadak között megtaláljuk a tájidegen muflont is.
Megközelítés:
Az
OKTátmegy rajta, a két szomszédos pecsételõhely Katalinpusztán (6,7 km 490 m szint), illetve Õsagárdon (6,7 km, 420 m szint).
Legközelebbi falu Kosd, ahonnan a
Z körút jelzésen érhetõ el (4,2 km, 480 m szint).
Vojtkó András- A Naszály vegetációja
Dr.Leél-Ösy Szabolycs - A Naszály geológiája és barlangjai
Ézsiás György - A Naszály rög kialakuklásaA Naszály látképe a Nagymaros fölötti hegyek oldalából
Ökör-hegy
(Heves-Borsodi-dombság)
Koordináták: N48 06.845 , E20 10.108
Tszf. magasság: 541 méter
Az Ökör-hegy a Heves-Borsodi dombság ( vagy akár Ózd-Pétervásári-dombság) legmagasabb csúcsa. Magyarország tájegységei közül talán ez a vidék az, amelyiknek tagolása, elnevezése, határainak kijelölése a legtöbb változatban megjelent, taglalták sokféleképpen, de elfogadottá teljesen egyik sem vált, hiszen a környezõ tájegységekbe fokozatosan megy át, nincsenek éles határok, választóvonalak. Még az sem teljesen egyértelmû, hogy dombságnak vagy hegységnek kell tekinteni. Nevezték már többek között Vajdavár.-hegységnek, Óbükknek, Gömör-Hevesi-dombságnak is, Azonban növényzeti, domborzati szempontokat összességében tekintve inkább hegyvidéknek számít.
Medencedombságnak is hívják, elsõsorban azért, mert a környezeténél alacsonyabban fekszik, azonban nem sík terület, hanem völgyekkel szabdalt, tagolt vidék. A medencejelleg klimatikus szempontból is jelentõs, a hideg levegõ megül a mélyebb részeken, egyáltalán nem ritka, hogy a dombság területén fekvõ Zabarban mérik a leghidegebb hõmérsékleteket.
A területet délen a Leleszi-patak- keleten a Hódosi-patak, észak felé a Hangony-patak, míg nyugat felõl a Tarna határolja. A hegy környékén elég sok völgy található, melyek mélyén kisebb erek, patakok folynak. Források is elég szép számmal találhatóak a hegy környékén, ilyen például a nevesített Remete-forrás. A patakok vízhozama igazodik az évszakokhoz, a tavaszi hóolvadás vagy nagyobb esõzések idején elég hamar megáradhatnak. Természetes eredetû tó nincs a területen.
A terület jellegzetes társulása a cseres-tölgyes, de az északi lejtõkön gyertyános-tölgyesek és bükkösök is elõfordulnak, míg a melegebb déli oldalakon bokorerdõk is találtak maguknak megfelelõ élõhelyet. A homokkõ alapkõzet jó vízháztartású és ennek következtében elég fejlett égererdõkkel is találkozhatunk.
A Heves-Borsodi-dombság érintetlenebb részein elég sok a nagyvad, sõt a szlovák határon keresztül egyre gyakrabban szomszédolnak medvék is. Elképzelhetõ, hogy a Bükk vagy az Aggteleki karsztot látogató farkasok is eltévednek ide. A denevérek is képviseltetik magukat az erdõkben, a ritka korai óriásdenevérnek is van észlelési adata a térségbõl. Ritka madaraknak is otthont adnak az erdõségek, ilyen többek között a keresztcsõrû vagy a császármadár. A nagyobb patakokban sokfelé ficánkol a kövicsík, de a fokozottan védett kárpáti márna és a hûvösebb tavacskákat kedvelõ alpesi gõte is elõfordul.
Megközelítés:
A Kohász Kék átmegy a csúcson. Ezen Arlóról 12,1 km, 640 m szintkülönbségû túrával közelíthetõ meg.
Ezen kívül Borsodnádasdról a P jelzésen lehet becsatlakozni a Kohász Kékbe a hegy alatt (7,1 km, 330 m szint), illetve Tarnaleleszrõl a Z 11,9 km, 360 m szint.
Források
Apoka - a Heves-Borsodi-dombság élõvilága
Hegedûs András Felszínalaktani vizsgálatok az Ózd–Pétervásárai-dombságon
Pilis tetõ
(Pilis)
Koordináták: N47 41.331 , E18 52.382
Tszf. magasság: 756 méter
A Dunántúli-középhegység legmagasabb hegysége. A Budai-hegységtõl a Solymárvölgy, a Gerecsétõl a Kenyérmezõi-patak völgye választja el. Északról az Esztergom-Dobogókõ-Pomáz vonal a határa. Erõsen tagolt, sûrû a völgyhálózata, nem ritkák a mély szurdokok. Töréses sasbérc-sorozat, amelyet árkos medencék tagolnak. Maga a legmagasabb pont a legnagyobb fennsíkon helyezkedik el, ami minden irányban meredeken törik le. Ez D, DK felé a leglátványosabb. Jól karsztosodó mészkõ és dolomit alkotja, barlangok és hévizes járatok is elõfordulnak. A Klastrompuszta felett nyílik a Pilis legnagyobb és egyben az ország hatodik leghosszabb barlangja, a Vacska-barlang.
A hegyen nincs természetes, állandó vízfolyás. Források is csak a hegy lábánál jelennek meg, leginkább az északi oldalon, a Dera-patak völgye felé. Ezek aránylag kis vízhozamú karsztforrások. A talajba beszivárgó vizek, hasonlóan a Budai-hegység karsztvizeihez, a budapesti északabbi karsztforrások vizeihez táplálódnak hozzá (Római fürdõ, Árpád-forrás).
A Pilis tetõt elsõsorban bükkösök borítják, amelyek között megjelenik a hegyi juhar, a magas kõris és különbözõ szederfajok. Az erdõk több ritkább orchideafajnak is otthont nyújtanak, illetve kiemelkedõen fontos növényfaja a magyarföldi husáng, amelynek közvetlen a csúcs környékén él egy nagyobb állománya. Ritka bogarakkal találkozhatunk, mint a szarvasbogár, vagy a havasi cincér. A hegy szikláin fészkel a vándorsólyom, a barlangok pedig egyre több denevérfajnak ad otthont.
Ma már szinte mindenki számára ismeretes, hogy a csúcs környéke sokáig elzárt, katonai terület volt, geográfiai okainál fogva kiemelkedõ szerepet játszott a hidegháborúban, Budapest légvédelmében. A rakétabázis nyomai máig ott éktelenkednek a természet közepén, kérdés eltûnnek-e valaha. Többek között az itt állomásozó harceszközök hivatottak megmenteni Budapestet egy külföldi támadás esetén. A bázis miatt sokáig a turistautak sem mentek fel a csúcsra, csak a Pilis hegy déli oldalában futottak tova. Azonban több konfliktus is adódott az itt állomásozó egységeknek a civilekkel fõleg a késõbbi idõszakokban, egyrészt a kék túra pecsét a csúcson felállított toronynál kapott helyet, másrészt pedig az egyre nagyobb népszerûségnek örvendõ siklóernyõzésnek hódolók is szívesen mentek fel a csúcsra, hiszen a környék legjobb ugrópontjának számított a csúcs délkeleti irányba nézõ oldala, szinte közvetlen a katonai területet határoló kerítés mellett.
A csúcson régebben geodéziai torony állt, amelyet késõbb egy teljesen új kilátó váltott fel, a Boldog Özséb kilátó. Boldog Özséb volt, aki megalapította a pálos rendet, bár vannak, akik kételkednek Özséb létezésében. A Pilis maga szent hegy a pálos rend számára, a hegység illetve a szomszédos Visegrádi-hegység területén jó pár pálos kolostor romjaira bukkanhatunk. Az egyik közülük Klastrompusztán található, a Pilis déli oldalában, a másik Pilisszentlélek határában.
Megközelítés
Pilisszántó felõl a Pb-Zb-Z0-Z-Z3 útvonalon a Trézsi-forrás érintésével a szerpentinen (4,4 km, 450 m szint).
A Kétbükkfa-nyereg felõl végig a Z+ jelzésen (5,0 km, 190 m szint). A Kétbükkfa-nyeregtõl biciklivel is fel lehet menni az aszfaltozott úton.
Pilisszentkeresztrõl egy hosszabb túra is tehetõ a Z-P+-Z+ útvonalon, a Klastrom-kúton és a Vaskapu-völgyön át (8,1 km, 430 m szint).
Források: https://www.dunaipoly.hu/hu/helyek/vedett-teruletek/duna-ipoly-nemzeti-park/a-pilis
wikipedia
Purga
(Cserhát)
Koordináták: N47 57.438 , E19 38.621
Tszf. magasság: 575 méter
A Cserhát legmagasabb pontja valójában a Naszály, de azt külön egységnek vettük a mozgalom során, így a Purgát tettük meg a legmagasabb pontnak ebben a tájegységben. A csúcs a Központi-Cserhát nevû kistájban található, a Zagyva völgyétõl nyugatra húzódó gerincen, két másik hasonló magasságú csúcs között (Tepke, Macska-hegy). Andezit alkotja, amelyre kisebb-nagyobb foszlányokban mészkõ került. A terület eredetileg a Mátrához tartozott, azonban a Zagyva úgy gondolta, hogy az nem lesz jó, ezért szétválasztotta õket. A legújabb kori vulkáni kõzetek alatt, üledékes kõzetrétegek húzódnak.
A Zagyva jobb parti patakjai tagolják. A területen sok kisebb vízszivárgás, forrás fakad, amelyek résvizeket szolgáltatnak, azonban vízhozamuk igen csekély. Legszámottevõbb vízhozammal a Malom-forrás és a Hévíz-forrás rendelkezik.
A legmagasabb helyeken cseres- és gyertyános-tölgyesek, gyertyános-bükkösök vannak, de utóbbi kettõ kis területre korlátozódik. A lankás dombvidék nagyobb része kultúrtáj, sõt a Tepke oldalában majdnem egészen a csúcsig felhúzódnak az ember által megmûvelt területek. Meglehetõsen nagy területet alkotnak a gyeptársulások. Elég jellegzetes a növényvilága köszönhetõen elsõsorban a kisebb terepfelszíni változatosságnak, a nagyjából azonos klimatikus hatásoknak és az emberi tevékenységnek. Érdekes, hogy a Cserhát nagy részérõl hiányoznak a hegyi fajok, inkább a szubmediterrán és atlanti hatás érvényesül. A meleg délies lejtõket sok helyütt bokorerdõk borítják, illetve molyhos tölgyes erdõtársulások. Az ember is segített a flórának: a fõként felhagyott szõlõk, mûvelt területek helyén kialakult, elég nagy területû száraz gyepek sok védett növénynek adnak otthont.
A Cserhát keleti területén gazdag állatvilágot találunk. Nemzetközileg is kiemelkedõ a terület pannongyík állománya, de több fajta siklóval és gyíkkal is találkozhatunk kóborlásaink során. A parlagi sas rendszeresen költ az erdõkben, de a fekete gólya, vagy az uhu sem kerüli el a vidéket. Az ismertebb nagyvadak mellett a legritkább és fokozottan védett hazai pelefaj, az erdei pele is többfelé elõfordul. A korábban említett száraz gyepek adnak otthon sok védett lepkefajnak is.
A szomszédos Tepkén épített kilátó található.
Megközelítés:
Az OKT átmegy rajta, a szomszédos pecsételõhelyek a Bableves csárda( 4,6 km, 270 m szint), illetve Nagybárkány ( 9,2 km, 330 m szint). Legközelebbi falu Garáb, ahonnan a K4 jelzésen is fel lehet menni a gerincre, majd az OKT-n a csúcsra (2,8 km, 210 m szint).
Források: http://www.termeszetvilaga.hu/termeszetvedelem/harmos.html
https://www.bnpi.hu/hu/terulet/kelet-cserhati-tajvedelmi-korzet-hu
Somló
(Kisalföld)
Koordináták: N47 08.796 , E17 22.331
Tszf. magasság: 432 méter
A
Somló az egyik legjellegzetesebb tanúhegy, amely már nem is a Balaton-felvidéken, hanem a Kisalföldön található és ezzel a Kisalföld legmagasabb pontjának számít. Már messzirõl jól kivehetõ jellegzetes alakja. Nevét állítólag a rengeteg sombokorról kapta, amely régebben teljesen ellepte a hegyet.
A
Somló tipikus bazalt tanúhegy. Mikor még a Pannon-tenger hullámzott a helyén akkor jelentõs mennyiségû üledék rakódott le a területen. Késõbb a tenger -azaz öböl- egyre édesvízûbbé vált a beleömlõ vízfolyások miatt illetve szépen lassan feltöltõdött. A hegy kõzet összetétele alapján valószínûsíthetõ a rétegvulkáni mûködés, melynek során az üledékre elõször bazalttufa került, ezután egy erõsebb, majd egy gyengébb magma robbanásos kitörés következett és végül a lávaömléssel kialakult egy lávató a korábbi tufás peremek által határolt területen belül. Ezután már a külsõ erõk, elsõsorban a szél, formázták tovább a hegyet és környékét, amely a külsõ erõk hatására egyre jobban lepusztult és így a Somló mindinkább kiemelkedett a környezetébõl. A többi tanúhegyre jellemzõ bazaltorgonák, igaz jóval szerényebb formában, de a Somlón is megtalálhatóak.
A
Somlón két forrás található, az egyik a Szent Márton forrás, a másik pedig a Séd-forrás. Önálló vízfolyása nincs.
A cseres tölgyes jellemzõ erdõtársulása, de a hegy északi oldalán még a bükk is megél, jellegzetes védett növénye a sárga virágú sziklai ternye. A környezetébõl jelentõsen kiemelkedõ hegy remek otthont és fészkelõ helyet nyújt az itthon ismét egyre gyakoribbá váló hollónak, de néha egy-egy sas is ellátogat ide. A napsütésnek kitett felszínek többek között a bazalt nagyfokú hõelnyelésének köszönhetõen, hamar és jól felmelegszenek és ennek különösen a hüllõk örülnek, elég sok védett gyíkfélének add otthont a hegy.
Egy ilyen magaslat, amelyrõl remekül vigyázni lehet a környéket, szinte kiáltott egy vár után. A vár állítólag a tatárjárás után épült, de írásos bizonyíték erre jelenleg nincs, csak mintegy száz évvel késõbbrõl. A vár többször gazdát cserélt, végül egyházi kezekbe került és várkastéllyá alakították át. Mohács után egy ideig a térség legerõsebb várának számított. Késõbb, miután Sümegé lett a térségben a fõ katonai szerep, a vár hanyatlásnak indult.
A mai
Somló, ahogy ismerjük, nem lenne teljes az ember nélkül, hiszen régóta mûvelik lankás lejtõit, szõlõültetvények szövik körbe a hegy lábát, Magyarország egyik legõsibb szõlõfajtájának, a juhfarknak , legismertebb termõhelye a Somló.
Megközelítés:
Kis kiterjedésû hegy lévén sok, és relatíve rövid túrával elérhetõ a csúcs, ahol kilátó is van. A
P és a
S turistautak mennek fel a hegy tetejére. Autóval célszerû a hegy lábához közel parkolni, mert keskenyek az utak, és feljebb nehezebb is félreállni. A legközelebbi vasútállomás Somlóvásárhely, csak a személyvonatok állnak meg.
Források
Kovács István Péter: Újabb adatok a Somló felszínfejlõdéséhez
WikipédiaA somlói vár az 1960-as Várak sor egyik bélyegén
A Szent István kilátó a Somló legmagasabb pontján
A Somló és a juhfark a Borvidékek sor egyik bélyegén
Várdomb
(Zalai-dombság)
Koordináták: N46 32.207 , E16 52.943
Tszf. magasság: 332 méter
Maga a csúcs a Zalai-dombság Egerszeg-Letenyei-dombság nevû kistáján helyezkedik el, amit keletrõl a Principális-völgy, nyugatról a Válicka-völgy határol. A térségben az észak-déli gerincû dombhátak sorakoznak, ezek egyikén van a Várdomb. Ha az agyagos talaj át van ázva, már egy kis mennyiségû esõ miatt is nehezebben járhatóak a turistautak. A medencealjzatot triász- és krétakori karbonátos képzõdmények, valamint devon és szilur metamorf kõzetek alkotják, eocén szubvulkáni testekkel.
Jellemzõ a nagy, összefüggõ erdõterület, amit bükkös, gyertyános-tölgyes alkot, és ami kisebb-nagyobb mértékben tarvágásoknak esett áldozatul. Emellett jellegzetesek a települések körüli kiskertek, gyümölcsösök. A kistáj északi fele a Zala, déli a Mura vízgyûjtõjéhez tartozik. Talajvízben szegény, az is mélyen van, rétegvízkészlete nem jelentõs.
Sok térképen hibásan Isten dombjaként hivatkoznak a legmagasabb pontra. Ez egy szomszédos magaslat, de kb. 20 m-rel alacsonyabban van. A dombtetõn katonai lokátorállomás volt, ennek nyomai ma is látszódnak.
Megközelítés:
Autóval, kerékpárral: A 74-es útról nyugat felé Bocska faluban kell letérni. A keskeny utcán végighaladva kell elhagyni a falut, majd az út meredekebbé és kanyargósabbá válik. A dombtetõ környékén már hiányzik az aszfalt az útról, de az út minõsége elfogadható.
Gyalog: Bocskáról a K3 jelzés vezet fel (4,5 km, 170 m szint); Oltárcról az S4-S-K3 útvonalon közelíthetõ meg (7,4 km; 130 m szint). Utóbbi esetben a domb aljában fakadó Várdombi-forrást is meglátogathatjuk.
Zengõ
(Mecsek)
Koordináták: N46 10.802 , E18 22.649
Tszf. magasság: 682 méter
A Mecsek nem csak fizikálisan oszlik két nagyobb részre, hanem a felépítésük is nagyban eltér. A
Zengõ a Kelet-Mecsekben található, amelyet elsõsorban nem vízáteresztõ üledékes illetve magmás kõzetek alkotnak. Felszíne erõsen tagolt, a hosszabb bérceket mély völgyek szegélyezik.
A Mecsek bõvelkedik vizekben, mint felszíni vízfolyásokban, mint forrásokban gazdag. A
Zengõt szinte minden oldalról források veszik körbe, melyek a hegy lábánál a völgyekben fakadnak, északi irányban van a legtöbb, mint például a József-forrás, a Gizella-forrás vagy a Hosszú-forrás; kelet felé a Büdöskút, nyugati irányba a Pásztor kút, délnek nézve pedig Pécsvárad forrásai. Többek között ezek a források táplálják a hegy körül fakadó patakokat, mint a Hosszúhetényi-Hirdi patakot, a Mecseknádasd felé folyó Öreg-patakot valamint a Zengõvárkonyi-patakot.
A
Zengõt illír bükkös övezi, ahogy a Mecsek magasabb területeit. A területen elég jelentõs szubmediterrán hatás, azonban emellett szubkontinentális és szubatlanti hatás is érvényre jut. A magas bércek és mély völgyek különbözõ mikroklímái még változatosabbá teszik a különbözõ növénytársulások elõfordulásait. A Zengõ környékén is él és a hegyoldalban több helyen is fellelhetõ az egyik legritkább növényünk, a bánáti bazsarózsa, illetve itt találkozhatunk a Magyarországon csak ezen a környéken élõ olasz mügével és havasi tisztesfûvel is. Emellett akár belefuthatunk a lónyelvû illetve szúrós csodabogyó örökzöld bokraiba.
A csúcs környékén a nagyvadak jelenléte is nyomot hagy, A Kelet-Mecsekben él a ritka atracélcincér, amely a kedvenc növényérõl, a nagyon szép kék színben pompázó kék atracélról kapta a nevét, de találkozhatunk az egyik legszebb cincérfajjal is, a havasi cincérrel. Az erdõkben számos denevérfaj él, és akár egy békászó sas is repkedhet fejünk felett. Állítólag még fekete gólya is fészkel az erdõkben, ami sokkal jobban szereti a háborítatlan erdõket, mint jól ismert fajtársa.
A
Zengõ stratégiailag is fontos hegycsúcs, tetején vár is épült, így a csúcsot régebben Zengõvár néven emlegették. A várat szinte minden oldalról meredek falak övezik, alakja idomul a hegycsúcs alakjához. A vár elég távol helyezkedett el utaktól, településektõl ezért valószínûleg mentsvárnak épült, azaz végszükség esetén ide lehetett visszavonulni. A pécsváradi apátság birtokán helyezkedett el, az építését a XIII. századra teszik, de a vár építésének okai, illetve építésének dátuma egyelõre bizonytalan. A vár kis terjedelme miatt alkalmatlan volt nagyobb tömegek befogadására, inkább csak kisebb, kivételezett embereknek nyújthatott menedéket szolgákkal együtt. És pont emiatt nagyobb csapatok támadásával szemben nemigen nyújthatott védelmet. A várromokat jelenleg eléggé benõtte a növényzet. Nemcsak a várépítõk fantáziáját mozgatta meg a Zengõ, hanem a modern katonai vezetést is, hiszen már a 1990-es évek végén felmerült, hogy a Zengõre katonai radart telepítenek. Ezt azonban a lakosság illetve környezetvédõ szervezetek sikeresen megakadályozták.
Megközelítés:
Hosszúheténybõl a
S háromszög-
K háromszög útvonalon 3,8 km, 410 m szint.
Püspökszentlászlóról a falu nyugati végébõl a falun át, majd a
S jelzésen 3,2 km, 330 m szint.
A Pécsváradi Vártól a
S jelzésen 4,6 km, 440 m szint.
Források: Miklós Zsuzsa Zengõvár helye a hazai várépítészetben
termeszetvedelem.huA Zengõ
Az olasz müge virágzata
Egy csúcsrajáró túratársunk jelezte, hogy a Nagy-Csákányon a kérdésben szereplõ vadászlest és a kerítést is elbontották (2019.09.28). Megkérnénk mindenkit hogy a fotókat illetve GPS track-eket részesítse elõnyben.
Egy csúcsrajáró túratársunk jelezte, hogy a Meleg-hegyen a geodézia tornyon lévõ számot átfestették kék alapon fehér színûre (2017.04.11).
A Pilis-tetõ esetében új kérdés lett. (2014.11.10)
Figyelem! Mivel a Pilis-tetõn lebontották a geodéziai tornyot és a helyére egy modern kilátó épült, ezért a Csúcsrajárás túramozgalom kérdése is értelmetlenné vált. Jelenleg nincs új kérdés, amíg nem lesz, addig kérjük fényképezzétek le magatokat a kilátóval és ezt a fényképet természetesen elfogadjuk igazolásképpen. (2014.10.29)
A Keszthelyi-hegység legmagasabb pontjánál a kérdésben szereplõ vadászlest átszámozták 17-rõl 25-re! (2014.03.12)
(Ha olyan kérdés érkezik, amely a mozgalomban résztvevõket érintheti, akkor azokat ide ki fogjuk írni a válaszokkal együtt, magyarán folyamatosan aktualizáljuk ezt a részt!)
K: Szeretnék érdeklõdni, hogy a túramozgalomban a korábban
sikeresen teljesített
teljesítménytúrákat az adott csúcs igazolására el tudjátok-e fogadni? Hogy az adott csúcson jártam, azt a teljesíménytúra oklevelek
minden kétséget kizáróan bizonyítják, a túra útvonala szintén egyszerûen ellenõrizhetõ, tehát az adott csúcs meglátogatása ezek
alapján elég egyértelmû. |
V: Megbeszéltük a dolgot, elfogadjuk teljesítésnek azokat a csúcsokat is, ahol már voltál,
de természetes
módon nem fényképeztél le azokat a marhaságokat, amik a kérdésekben szerepelnek. Majd, ha a teljesítéskor kitöltöd a
bejelentõlapot a honlapon, akkor azoknál a hegyeknél, amelyeket korábban, teljesítménytúrák alkalmával felkerestél,
az igazolni kívánt "okmány"-ról készült fényképet töltsd majd fel. |
K:A honlapon a Keszthelyi-hegység legmagasabb pontja neve helyén " ?" -et találok. Ez a Köves-tetõ? Nincs GPS-em. |
V:
Nos, a Köves-tetõ van feltûntetve, mint legmagasabb pont a térképeken, de ha megnézzük a
turistatérképet, illetve a katonai térképeket, látszik, hogy van egy pont, ami ennél pár méterrel magasabb, és a Köves-tetõtõl északra van.
A mellékelt térképen a Köves-tetõ ott van, ahol az Excel ablak jobb felsõ sarka van (sajnos itt a gépen nem találtam képszerkesztõ
programot). Ettõl észak-északkeletre, ahol a P+ jelzés nagyjából észak-déli irányba halad keresztülmegy egy olyan területen, ami itt a
térképen vastagabb szintvonallal van megjelölve. Na, ott van az a rész, ami magasabb, mint a Kövestetõ, az ominózus vadászles pedig e
mellett a P+ jelzés mellett található.
|
K:A Nagy-Csákányra milyen irányból ajánljátok a
csúcstámadást? A Mária-szakadék felett, a mûútelágazás jó kiindulópontnak látszik, mert
már egészen fent van az ember (400 m körül talán), de a terep / növényzet alkalmas-e iránymenetre? Ezen kívül másik lehetõség:
Körtvélyes felõl több szekérút is átköt, az sem lehet rossz. |
V:
A Nagy-Csákányt a mellékletben lévõ útvonalon közelítettük meg. Az OKT és az 1-es út keresztezõdésétõl indultunk (Birka-csárda),
a kép jobb felsõ sarkában a kék vonal az 1-es út. Az iránymenetet nem javasolnám. Vannak meredek részek, és sûrû az aljnövényzet.
|
K:Olvastam a honlapon, hogy Boncsos-tetõt
Szentbékkálla felõl másztátok. Egy márciusi rendezvény kapcsán nálunk Monostorapáti merült fel, mint kiindulópont, légvonalban a távolság
alig 2 km. Van tapasztalatotok, hogy küzdelmes-e onnét mászni? Szintvonalak alapján egyértelmû az irány, de az aljnövényzet megtréfálhat
esetleg. |
V:A Boncsos-tetõre Monostorapáti felõl mentem fel, amikor elõször voltam ott, és kitaláltam a kérdést.
Az tény, hogy a hegy északi oldala meredekebb, de nem vészes. Sokkal több erdei út van, mint ami a térképen rajta van, nem feltétlenül kell
az aljnövényzetben mászkálni. Elég, ha az elágazásban mindig azt az utat választod, ami felfelé tart. |
K:A "Keszthelyi-hg legmagasabb pontja" a leírás
alapján a P+ jelzés mentén található, ami egyébként a Lepke 40 (illetve jogelõdje, a "Vasas Nagy 8-as") túra útvonalán fekszik. Kérdés,
hogy a magasleses infót muszáj-e levadászni, avagy a régebbi Lepke (avagy Vasas Nagy 8-as) teljesítést elfogadjátok. Ha nem, márciusban
irány a Lepke 40 sasszemmel :-) |
V:Mivel a Lepke (Vasas nagy 8-as) elmegy a kérdésben szereplõ helyen a Keszthelyi-hegységben,
azt elfogadjuk. |
V:
Mivel több kérdés is érkezett a Kecske-paddal és az OKT-vel kapcsolatban ezért a mellékelt képen megjelöltük, hogy hol is van a Kecske-pad a turistaútvonalakhoz képest. Kecske-pad piros körrel van jelezve; alul a lakott település Irota. Ezen látszik, hogy a kék-piros elágazás nem a csúcson van, hanem az alatt. Tudom, ez szõrözésnek tûnhet, de ha már ott vagytok, akkor menjetek fel a csúcsra.
|