Bakonyi Barangolás 10

Nagyon nagy szerencsénk volt, hogy kifogtuk a jó idõt erre a napra. Egy kicsit messzebbre mentünk a fõvárostól, a Bakonyba. Ott még úgyse sokat túráztunk, így kapóra jött az alkalom, hogy megnézzük a környéket. A túra ráadásul a Bakony kellõs közepébõl, Bakonybélrõl indult.

A szervezõk jó sok távval kedveskedtek az indulni szándékozóknak. A leghosszabb a 70 km-es táv volt, de lehetett még 50,40,30,20 és 10 km-esen is indulni. Mi Vencellel a legrövidebbet választottuk természetesen. Már jó elõre megbeszéltem vele, hogy akkor most hétvégén megyünk kitûzõs túrára. Végül úgy döntöttünk, hogy nem a túra napján megyünk, hanem az egész hétvégét ott fogjuk tölteni Bakonybélen.

Gyorsan szereztünk is szállást, így reggel nem kellett sietnünk, ráadásul a 10 km-es távon fél délig lehetett indulni, úgyhogy még reggel aludhattunk is, de azért nem akartunk sokat tökölni reggel, így azért fél kilenckor elindultunk. A start a Pannon Csillagda mellett volt. Amúgy ez a csillagda egy nagyon modern kis múzeum, bemutatóterem egy csillagvizsgálóval a tetején, ahova a látogató felmehet és bele is nézhet a távcsõbe. Fura volt egy ilyen színvonalú, többszintes építmény ebben a kis faluban.

Az elsõ szakasz a Szent Gellért által remetehelyként választott Szent-kúthoz (Borostyán kúthoz) vitt. A nap már sütött, hideg nem volt, de azért nem is izzadtunk. Erdõ egyelõre sehol, elõször mûúton, majd a falu határát elhagyva földúton haladtunk a nyílt terepen. Nem szeretem az ilyen õszi magaskórós növényzettel szegélyezett utakat, elszáradt, embermagasságú kórók, alig valami zöld. Nem kellett sokáig mennünk a kútig, hamar megtaláltuk, egy kis ligetes rész, közepén egy tavacska kápolnával.

Innen felfelé vitt tovább az út, egy kis erdõ majd ismét magaskóros rész következett. Az útvonal egy nagy 8-ast írt le, a 8-as dereka egy hegytetõn, a Csúcs-hegyen volt. Oda tartottunk most. Nem nagyon tetszett ez a rész és Vencel is elég hamar megunta. És elege lett az egészbõl. Bevallom, hogy vittem egy kicsit a nyakamban. Ettõl megbékélt és megnyugodott. És szerencsére a környék is változott. Bükkerdõbe értünk. A fákról már hullottak a sárga 29 féle árnyalatában játszó levelek. Színes tél volt, ahogy Vencel megjegyezte.

Lefelé tartottunk most már egy lankás kis úton, nemsokára le is értünk a völgybe. Itt megnéztük a Bányász-kutat, majd pár perces kis pihenõ után betértünk a rövid kis túránk legjobb részére. Ez pedig egy kis szurdok volt, melynek alján folyt végig a Gerence patak. Hasonló, mint mondjuk a Lukács-árok a Visegrádi-hegységben, de jóval több benne a víz, viszont rövidebb. Pár száz méter után a végére is értünk, ahol megtaláltuk az elsõ és egyben utolsó ellenõrzõpontunkat. Vencelnek nagyon tetszett ez a rész, õ még ilyen jó helyen nem járt hangoztatta. És valóban remek kis hely, kár hogy olyan rövid.

Miután megkaptuk a pecsétet vettünk egy kis csokit, majd mentünk is tovább. Nemsokára elhagytuk a patak medrét, amely továbbra is egyenesen kanyargott tovább, mi viszont lefordultunk balra és elkezdtük utunkat vissza a nyolcas derekához, amelyet a túra elején már érintettünk. A nap továbbra is sütött és mi továbbra is erdõben haladtunk. Nemsokára azonban kiértünk a fák közül és egy réten vitt tovább az utunk.

De nem sokáig, hamar visszatértünk a fák közé, ráadásul egy vízmosásba. Itt találtuk meg a Borsó-kutat, ahol egy szomszédos fán található kódot kellett felírnunk; ez volt a második ellenõrzõpont. Innen egy kis hullámvasutazás következett a kiterjedt, kis erecskék által mélyen felszabdalt kis erdõben, fel-le gyalogoltunk a rövid de meredek emelkedõkön, lejtõkön. Svájc felé tartottunk (értsd követtük a piros keresztet). Már azt hittem nemsokára felérünk a nyolcas derekához, de meglepetésemre még elég sokat kellett mennünk mire felértünk. Mindketten szerettünk volna már túl lenni ezen az emelkedõn.

De aztán ez is eljött. Itt ismét vittem egy kicsit a nyakamban Vencelt, de nem sokat. A nyolcas derekánál a falu felé indultunk tovább. Innen már csak be kellett sétálnunk a célba, végig a lejtõn, a falu házai között.

Jó kis túra volt egy számunkra elég ritkán látogatott hegységben, az elsõ unalmas szakasz ellenére, szívesen mentem volna az egyik hosszabb távon, de majd legközelebb.