Keressétek a Csúcsrajárás alkalmazást a Google Playen!
Keressétek a Csúcsrajárás alkalmazást a Google Playen!
Túráink közül
Halmi-dûlõ
(2014-05-04)
Városi túra egy városszéli erdõben a XVIII. kerületben
Mostanában
Adrspasske skály
(2024. október 12.)
Csehországi túra a kõvé vált óriások között
Lucní hora
(2024. október 12.)
Tavaszi - nyomokban téli - kirándulás az Óriás-hegységben
Elba-forrás
(2024. október 12.)
Megpróbáltuk felkutatni az Elba forrását a hó alatt, de ratrakkal kellett volna jönnünk
Dendeocse mászás
(2024. október 11.)
Újra a dendeocsén, de most már fel is mentünk a tetejére
Boncsos-tetõ
(2024. október 10.)
Nyári körtúra a Balaton-felvidéken a Boncsos-tetõ körül
Oberrothorn
(2024. október 10.)
Matterhorn-bámulós túra a Valais-i Alpokban
AK: Kismarja-Berettyóújfalu
(2024. október 10.)
Ide se jövök többet!
Répáshuta kirándulás
(2024. február 13.)
Õszi kirándulás a Déli-Bükkben Répáshuta környékén
Lillafüred kirándulás
(2024. február 13.)
Körtúra Lillafüred-Felsõhámor környékén barlangokkal, forrásokkal, kilátókkal.
Kasprowy Wierch
(2024. január 30.)
Nyári túra a Lengyel-Tátrában a Gáspár-csúcsra

Boncsos-tetõ

Kirándulás
Honlapra került:2024. október 10. A leírást készítette: feherb
Idõpont: 2024. június 28.
Indulás: Ilona-malom - 08:00
Érkezés: Ilona-malom - 15:10
Résztvevõk: feherb, Zsófi
Túraparaméterek
A túra hossza23 km
Szintkülönbség500 m
ÚtvonalIlona-malom -> Eötvös-kilátó -> Boncsos-tetõ, bánya -> Monostorapáti -> Szent-kút -> Ilona-malom
HelyszínBalaton-felvidék
Legmagasabb tengerszint feletti magasságBoncsos-tetõ oldala - 400 m
Idõjárás
Napos, gomolyfelhõs, fülledt. Délután dörgés. Csapadék nem volt.
A Kapolcsi-völgyben lévõ Ilonamalomban töltöttünk el pár napot, és ennek utolsó napján csináltunk egy körtúrát a Boncsos-tetõ körül.

Fennsík
Jelöletlen úton indultunk el, és rövidesen rá is leltünk a tanösvényre, ami itt a völgyben kanyarog Kapcsoltól a Hegyesdig több leágazóval. Többé-kevésbé jól van jelezve. Ezen mentünk fel Kapolcs Sárfé nevû részébe, ahol << hegyek >> vannak. Még egy emelettel feljebb a sárga kereszt jelzésre értünk, amivel jó sok szintet leküzdöttünk, cserébe természetesen izzadtunk, mint a lovak. Az itt lévõ fennsíkon, öreg tölgyesek szélén, idõszakos tavak partján haladtunk dél felé, amíg el nem értük az OKT útvonalát. A táj jellege nem változott semmit, talán az erdõk kiterjedése lett kisebb. A fennsík déli szegélyén, a Fekete-hegyen épült az Eötvös-kilátó, aminek tövében megpihentünk az egyik padon, és beletettük az arcunkba az élelmiszerkészletünk nagy részét.

Tapolcai-medence
A kilátóba nem mentünk fel, mert Zsófi fél az ilyenektõl, egyedül meg nem volt kedvem. Nagyjából ugyanazt lehetett volna látni, mint amit pár száz méterrel távolabbról láttunk a fa nélküli dombtetõrõl, illetve a Keleményes-kõrõl. Innen egy számomra meglepetéslejtõ következett. Nem is maga a lejtõ egzisztenciája, hanem a meredeksége lepett meg. Az itt elvesztett szintet természetesen be kellett hozni, immár a piros tanösvény jelen. Újra felmentünk a fennsíkra, csak most a nyugati felére, és a Boncsos-tetõ nyugati oldalában mentünk el. Egy pillanatra megnéztük, hogy milyen lenne az út a tetõre, de ezt inkább kihagytuk, és a hegyoldalban lévõ régi kõbányához látogattunk el.

Eddig tök simán haladtunk, csak Zsófi kezdett kész lenni a meleg miatt. Itt az volt a terv, hogy a tanösvény jelzésen lemegyünk északra az Almádi kolostorromhoz, majd tovább a malomhoz. Esetleg Monostorapátiba, ami jóval rövidebb, és onnan hazabuszozunk.

Bánya a Boncsos oldalában
Csakhogy nagyon rövid idõ alatt elvesztettük a jelzést, a térképen nem ott volt, mint a valóságban. Mentünk, amerre a térkép mutatta, a völgy vonalában. De csakhamar kiderült, hogy ez nem lesz tartható, mert nagyon nagy volt arra az aljnövényzet. Kezdtünk egyre jobban eltávolodni a völgy vonalától, és igazából a rossz és a járhatatlan út között kellett választani. Kiértünk egy útra, ami már a térképen is szerepelt, ezen bementünk Monostorapátiba. Ott kiderült, hogy jó 1,5 óra múlva van csak busz. Addig én haza tudok menni a kocsiért és visszajönni, de Zsófi valami csoda folytán erõre kapott, és jönni akart. Méghozzá nem az aszfalton, hanem a tanösvényen.

Szent-kút
Kis-kút
Pedig ki tudja, hogy milyen arra a terep? Igazából változó volt. A Szentkútig elég jó volt. Ott ki is használtam a friss víz adta lehetõséget. Gondolom a legtöbb kiránduló eddig jön be, mert innen kezdõdött a vadregény. Újra aljnövényzet, kis emelkedõ, kiirtott hegyoldal következett. Utóbbin szerencsére végig mentek valami fûvágó cuccal, így legalább nem kellett hónaljig érõ növényzetben utat vágni, miközben jelzést keresünk. Ha ez még nem lenne elég, az ég is megdörrent, és még egy kígyót is el kellett engedni. A végén egy meredek lejtõn kellett lemenni, ami még lassan ment, majd kisvártatva újra megérkeztünk Sárfé falurészre, ahol a Kis-kútnál újra kiittuk a csapot. Most már csak ugyanazon az úton vissza kellett menni a malomhoz, amin reggel feljöttünk.

Nem volt egy fáklyás menet, de elég érdekes helyeken jártunk, és végül a zivatart is megúsztuk. Meleg is volt, izzasztó is volt az idõ, a kígyó is jobban félt tõlünk, mint Zsófi tõle.