Forrástúra

Hosszú idõ után mentünk el ismét együtt túrázni. A cél a jópár évvel ezelõtt elkezdett Pilisi Parkerdõ forrásai túramozgalom befejezése volt. A mozgalom során nem kevesebb, mint 50 elõre megadott forrást kellett felkeresni a Pilis és a Visegrádi-hegység területén. A könnyítés annyiból állt, hogy 5 szabadon választott, a megadott listában nem szereplõ forrást lehetett helyettesíteni 5 másikkal.

Kiderült, hogy feherbnek meg nekem már megvan az 50 forrás, de krichardnak még hiányzott kettõ, így hát azért felkerestünk még 3 forrást, biztos ami biztos. A túra hasonlóan a Börzsöny csúcsai mozgalom 2008-as befejezéséhez, több egymástól távoli célpont felkeresése volt, amelyek számunkra elég messze helyezkedtek el egymástól ahhoz, hogy egyetlen kirándulás során felkeressük mind a hármat. Így kocsival közelítettük meg a forrásokatt, majd pár kilométeres gyaloglással kerestük fel õket, de azért így is összejött 21 km. Juhit nem nagyon izgatja ez a mozgalmas dolog, úgyhogy õ ebbõl kimaradt, meg kedve sem volt eljönni.

Az idõ párás, borús, novemberi volt. A nap nem sütött, de az esõ sem esett. Nem volt túl hideg, így nem kellett vastag kabátban túráznunk. Elõször a Csobánka melletti Szent-kutat vettük célba. A falu közepén álltunk meg, majd a zöld sávot követve gyalogoltunk el a kúthoz. A kút környéke eléggé ki van építve, egy kápolna is állt a kisebb parkoló mellett; magát a kutat egy kõfal tövében találtuk meg. Egy csepp se jött belõle. Aztán kiderült, hogy nem is hagyományos forrásról van szó, hanem egy valódi norton kútról, azaz pumpálni kellett a kart. Terveink között szerepelt, hogy mérünk is, de így a vízhozam egybõl kiesett, a vízparamétereket pedig a víz eléggé erõs vasíze alapján nem is álltunk meg megmérni, hiszen a fémtartályban pangó víz mérése biztosan nem adott volna jó eredményt, azaz jó eredményt adott volna, de mi nem a tartályban lévõ vízre lettünk volna kíváncsiak. Ki van írva, hogy mi mindenre lehet használni a vizet (egészségügyi panaszokra), de szerintem a fémes íz nem természetes és ki tudja, lehet hogy a gyógyerô sem olyan, mint lennie kellene emiatt.

A kút egy, a Hosszú-hegyre vezetõ emelkedõ közepén helyezkedett el, és úgy döntöttünk, nem azon az úton megyünk vissza, amin jöttünk, hanem a kék sávot, majd keresztet követve térünk vissza az autóhoz. Elõbb gyorsan megkerestünk egy geoládát, majd felkaptattunk a rövid emelkedõn a hegyre. Innen lazán sétálva térünk vissza ahonnan elindultunk.

A második célpontnak az Iluska forrást jelölte ki a feherb. Ezt a Kopár-csárda felõl kerestük fel. Elõször a piros körúton haladtunk fel egészen a piros sávig, majd tovább haladva értünk le a forráshoz. Jó pár kilométeres utat tettünk meg. Nézem nézem a forrást és miután megkérdeztem a feherbet, hogy mi is a neve, akkor esett le, hogy mi már jártunk itt az Iluska túrán pár évvel ezelõtt. Ahogy akkor, most se jött a forrásból egy csepp víz sem.

Visszafelé a piros körút másik szakaszát választottuk és egy igazán remek, hangulatos kis erdei ösvényen jutottunk el az autóig. Alacsony fenyõk között vezetett az egyszemélyes út, és a fák között remek kilátás lett volna Pilisvörösvár irányába, ha nem lett volna minden szürke. De ez az út nagyon szuper kis szakasz volt, nagyon tetszett.

Az utolsó felvonás és egyben a túramozgalom befejezõ forrása az Eszperantó forrás volt, Klastrompusztától délre. A kocsival a klastrompusztai romoknál álltunk meg és elõször a sárga sávot, majd a sárga kört követve jutottunk le a forrásig, Hát ebbõl se folyt semmi, ráadásul úgy nézett ki mintha sosem folyt volna erre semmiféle víz, a forrás eléggé lerobbant állapotban fogadott minket, az akna ajtajának se híre se hamva. Úgy terveztük, hogy lemegyünk a piros sávra és azon térün vissza, azonban feherb még fel akart keresni egy ládát, azaz már nem akart, de a krichard mondta ha már itt vagyunk akkor menjünk és nézzük meg.

Hát jó kis utolsó pár kilométer kerekedett ebbõl! Elõször is a GPS miatt egy kicsit kavarogtunk, ráadásul belefutottunk egy sárga háromszög jelzésbe, amit a térképen nem találtunk meg és így inkább nem azon mentünk tovább. A GPS jeleit követve egészen a Basina barlangig mentünk fel. Jó nagy üreg van ott a sziklában, engem teljesen meglepett. Megkerestük a geoládát, majd felmásztunk a hegy tetejére, ahova mint kiderült nemcsak a sárga, hanem a piros háromszög jelzés is felvitt. Ezt az utat szintén nem találtuk meg a térképen. Remek kilátás nyílt a csúcsról! Szóval feljöhettünk volna a sárga hármoszögön is, de így izgalmasabb volt a barlang melletti fehér mészkõsziklákon feljutni a csúcsra, ami nemcsak meredeknek hanem elég húzósnak is bizonyult: itt bénázok felfelé.

A sárga jelet követve értünk vissza a forráshoz és itt úgy döntöttünk nem megyünk mégse a piros sávig, hanem visszacaplattunk a sárga körön a sárga sávig és úgy tértünk vissza a faluba. Itt a romoknál feherb még egy geoládát felkeresett, majd nemsokára már indultunk is haza.

Ezzel a kirándulással befejeztük a Pilisi Parkerdõ forrásai túramozgalmat. Szuper!