Budaörsi Kopárok 10

Itt volt az idő, hogy újra keressünk egy rövidebb túrát, ahova vihetem a srácokat is. Így esett a választás a Budaörsi Kopárok túra legrövidebb, 10 km-es távjára. A szintidő rengeteg:5 óra ez nagyjából 2 km-es átlagot jelent óránként , ez azért még fiatalokkal is betartható. Ez kellett is mert kb. 4 óra alatt értünk be. Jó, hogy ilyen sok volt a szintidő, ezt pont olyanoknak tervezték, mint amilyenek mi voltunk. Szemeztem régebben is nagyjából ilyen hosszú távokkal, de ott elég rövid időt hagytak a távra és az valószínűleg nem sikerült volna.

Nem voltam teljesen ráizgulva a túrára, de a Vencelt már el szerettem volna vinni végre ismét, de egyedül nem volna igazi mulatság, úgyhogy szóltunk az unokatesónak, Lilinek, és így 3-an mentünk. Szerencsére nem kellett a fél országot átutazni, és így nagyjából egyben maradt az autó. Könnyen megtaláltuk a startot, elég sokan indultak a 3 távon összesen, amelyek közül mi a legrövidebb 9,8 km-est választottuk, 370 m szintkülönbséggel.

Könnyen megtaláltuk a startot, elég sokan indultak a 3 távon összesen, amelyek közül mi a legrövidebb 9,8 km-est választottuk, 370 m szintkülönbséggel.

Gyorsan neveztünk és már indultunk is, az Odvas-hegy felé, amelyre ekkora tömeget nem engedtek fel, hiszen fokozottan védett terület. Így csak a hegy alatt mentünk végig, de azért már itt is emelkedtünk egy kicsit, az első ellenőrzőpont, pont az emelkedő végén volt. Itt már láthattuk alattunk Budaörsöt.

Innen a kő-hegyi kápolnához kellett átgyalogolnunk. Szerencsére csak a vége volt egy kicsit meredek. A kápolnánál kaptunk Balaton szeletet és ettünk a magunkkal hozott elemózsiából is. Elég erősen fújt a szél, a prücskök pedig nem bírták ki, hogy ne másszanak fel a sziklákra a keresztnél. Én pedig eléggé be voltam sz.rva nehogy valamelyik leessen onnan. De a baj elkerült minket és negyed órás pihenő után indultunk tovább.

Most jött az a szakasz, amely szinte végig emelkedett, majd két kilométeren keresztül. A gyerekeknek az emelkedő teszi be a kaput a kirándulásokon, ezt már megtapasztaltam és gondolom más családosoknak is ismerős a dolog. Nekem hallatlan nagy szerencsém volt, hiszen kitaláltak egy játékot, amit szinte az emelkedő tetejéig lefoglalta őket és csak az utolsó métereken lankadt el a figyelem és jött elő a fáradtság és a mikorleszünkmárfent kérdésözön. Felértünk.

Itt 6 km-nél jártunk, azaz túl voltunk a felén és innen már csak lefelé vezetett az utunk, szóval az emelkedőktől megszabadultunk. A 3. pontnál itt fent pecsételtünk, ettünk, majd elindultunk vissza Budaörs irányába. Hohó,lefelé sokkal könnyebben ment a dolog! Bár itt is volt egy necces rész, rókalyuk vagy valami hasonló elég tágas üreg, és persze fel kellett mászni a tetejére és bekukucskálni a mélybe. Túléltük ezt is.

Visszafelé még egy ponton kellett pecsételnünk. Útközben megálltunk egy réten, hogy lefotózzak pár növényt. Nagyon szép környéken haladtunk, errefelé még nem jártam,pedig itt lakom. Nagyon élénkek voltak a gyerekek, a "Török és a tehenek" vers hatvanféle variációját költötték, egész remek volt, de amikor jöttek a kakás variációk akkor azért rájuk kellett szólni:DD (Akinek van/volt már ennyi idős gyereke, az tudja, hogy minden kicsi eljut egyszer ehhez a témához).

Aztán lendületből vissza is értünk Budaörsre, be a célba. Átvettük az okleveleket, ittunk pár pohár szörpöt, majd indultunk is hazafelé. Végül kicsit kevesebb, mint 4 óra alatt értünk be, szóval az 5 órás szintidő igazán remekül volt eltalálva. Amúgy jó pár hasonló korú gyermekes családdal találkoztunk a túrán.