Olyan helyre akartunk menni kirándulni, ami nem annyira népszerû, mint mondjuk Dobogókõ. Ahol nincs tömegnyomor az erdõben, és meg lehet állni a falun kívül. A választás a Mátra déli részére esett, Fajzatpusztáról tettünk volna egy körtúrát.
Az elsõ cél a Tót-hegyes volt, de nem toronyiránt, hanem a Világos-hegyen át. Ez egy kicsit keményebb lett, mint amire számítottam, elég döcögõsen haladtunk felfelé az emelkedõn. Viszont cserébe nagyon jó kilátásban lett részünk, mivel a tetején nincs erdõ. Dél felé nincs is nagyobb hegy, ezért ki lehet látni a hegységbõl az Alföld felé. Észak felé sziklás terepen mentünk le a hegyrõl, majd egy rövid kajaszünet következett. A kb. 100 méterrel magasabb Tót-hegyes lábának fakadó Babik-kútból utántöltöttük a palackokat.
A turistaúton szinte körbekerültük a hegyet, mielõtt célirányosan felmentünk volna. Pontosabban csak én mentem fel, Zsófi lent maradt. Nagyon elfáradt, hosszú idõ után ez volt az elsõ túrája, és még a tervezett táv felénél sem voltunk. Ezért nem is mentünk el a Hidegkúti turistaház felé, hanem kerülõ nélkül visszamentünk Fajzatpusztára. Ehhez még a Kávára kellett felmenni, majd a Sástó-domb érintésével egy hosszú lejtõn lejönni. Utóbbi helyen is volt jó kilátás, és a kiskutya is élvezte, hogy hentereghet a rövid fûben.