Mielõtt rátérem volna az AK útvonalára, Baján tettem egy kis ládázós kitérõt, úgyhogy már 5 km-t mentem, mire elértem a hídfõnél a kék jelzést.
Aztán innen a Duna gátján kellett menni 12 km-t. És itt akár be is fejezhetném a leírást, de hogy koptassuk a biteket, írok egy kicsit (tényleg kicsit) bõvebben.
Az útba esõ vendéglõnél pecsételtem is, ami kint volt a kerítésen. Aztán lassan elhagytam a városszéli üdülõket is, és ahogy vártam, sokáig nem történt semmi. Érsekcsanádnál volt megint pár ház, illetve gátõrház. Egyszer egy rendõrautó is elment mellettem, aztán visszafordult. Biztos jelentette valaki, hogy egy gyanús feketeruhás alak halad öles léptekkel észak felé a gáton.
Egyszer még egy madarat is majdnem sikerült lefotózni, amelyik a gát szélét jelképezõ fehér oszlopon ücsörgött. De amint megálltam, és elõvettem a gépet, elrepült a fosba. Biztos uráli uhu volt, amelyik pókszájbangóra vadászott.
Szóval ilyen izgalmakkal teli volt ez a kb. 2,5 óra, amit a gáton töltöttem. Amúgy végig le van aszfaltozva a teteje frankón, de nem teljes szélességben. Így lehetett az aszfalt mellett is sétálni. Bicajjal egy félóra lett volna...
Aztán Ósükösdnél letértem a gátról, ott már lassabban haladtam, mert kerülgetni kellett a pocsolyákat. A most elhagyott turistaháznál pecsételtem, és megettem egy obstriegel szelet. Innen a faluig még eltelt egy órácska, de útba ejtettem az Anna-kápolnát.