OKT: Szent György-hegy-Vállus

Az OKT balaton-felvidéki részének másik szakasza már a kõkemény kánikulára esett, ráadásul ez az a rész, ahol sok az aszfalt is, és a forgalom sem kicsi nyáron. Az eredeti cél Keszthely lett volna, de ezt még tavasszal, otthon, a hûs szobában terveztük meg.

Raposkán volt a szállásunk, innen indultunk a legközelebbi bélyegzõhely, a Szent György-hegy felé, ami a bazaltorgonák alatt van. Útközben éreztük a jégbarlangból kiáramló hûs (már-már kellemetlenül hideg) levegõt is. De jó lett volna pedig ilyen a késõbbiekben is!

A hegy északkeleti lábától aszfaltút szélén gyalogoltunk Tapolcáig. Elõtte jól bekentük magunkat napkrémmel, feltettük a sapkát, és relatíve gyorsan meg is érkeztünk Tapolcára. A Malom-tó partján Zsófinak le kellet ülnie egyet kólázni. Aztán azt mondta, hogy az elkövetkezõ részt - ami egy hosszabb aszfaltos rész a forgalom mellett – le kéne buszozni, ahogy sokan csinálják. Annyiban okés a dolog, hogy kezdett kurva meleg lenni, és a franc se akarja, hogy elbassza egy autó, de azért mégiscsak…na.

Végül elbuszoztunk Lesencetomajra. Ehhez csak annyi megjegyzés még, hogy egy balkanyart kissé gyorsan vett be a sofõr, kapaszkodni is kellett rendesen. A hátsó ajtó nem volt jól bezáródva, és kinyílt. Ha ott pont jött volna egy kéktúrázó Tapolca felé az útpadkán – ahogy a szabály szerint kell -, azt úgy elbassza a kinyíló ajtó, mint a szart.

Leszálltunk, de azért kellett még aszfalton menni a következõ faluig, ahol pecsételtünk, és az elõttünk álló emelkedõ elõtt feltöltõdtünk a kék kútból. Elindultunk a Kõ-orra felé, aminek igazából csak megközelítettük a csúcsát, fel nem mentünk rá. Cserébe újabb lenyûgözõ panorámában volt részünk a Tapolcai-medencére.

A lefeléúton beértünk Zala megyébe, majd kisvártatva végre erdõ következett. Itt a farönkökön megebédeltünk, majd újult erõvel indultunk tovább. Túráztunk már együtt sokat, ismerem Zsófit annyira, hogy – legalább nagyjából – tudjam, hogy mennyire van ki a fasza a melegtõl. Az erdei kajálás az árnyékban lehet, hogy feldobta, de Keszthelyig még 14 km van hátra, ki tudja, mennyi erdõt vágtak ki, és a végén a városban kell sétálni. Mellesleg Vállusról 40 perc múlva ment egy busz vissza Tapolcára : ) És azért nekem baszta a csõrömet az a buszozás. Úgyhogy rábeszéltem, hogy menjünk vissza, én leszállok Lesencetomajon, és majd Tapolcán találkozunk. Nem kellett sokat gyõzködni.

A Tapolca elõtti részt olyan gyorsan gyalogoltam le, ahogy csak tudtam a levágott fûben az útpadkán. Szerencsére nem nyílt ki egy busznak sem az ajtaja, csak egy kõszállító kamion vágódott be elõttem a kõbánya irányába index nélkül.