Répáshuta kirándulás

Mivel a répáshutai tartózkodásunk két napjából az elsõn gyakorlatilag folyamatosan esett, ezért ki kellett találni, hogy a fennsíkra vezetõ túrát vagy a falutól délre lévõ körtúrát töröljük a programból. Elõzõre esett a választás, mivel arrafelé még nem voltunk, így a déli kört tettük meg.

A túra elsõ felé végig lejtõ volt, a második fele pedig emelkedõ. A Balla-völgyben indultunk el lefelé egészen a Tebe-rétig. Széles, megfelelõ autóval is járható volt az út. A rétnél tovább haladtunk lefelé Cserépfalu irányába hasonló útviszonyok mellett. Itt már találkoztunk emberekkel, de tömegnek ezt nem nevezném. Erdészek jöttek kocsival, kérdezték van-e kidõlt fa az úton. Nem volt. De az elmúlt hetek viharai után akár lehetett is volna. Késõbb egy csomó biciklis jött szembe. A Füzér-kõ alatti elágazóig mentünk, itt egy pihenõvel és kajálással meg is ünnepeltük, hogy túl vagyunk a lejtõs részen, és neki kell veselkedni az emelkedõnek.

A K+ jelzésen haladtunk felfelé. Az emelkedõ meredeksége egész baráti volt, ott kezdett durvább lenni, ahol az autók által használt útról letértünk az erdei ösvényre. A Pazsag-kútnál elmentünk kricharddal forrást fényképezni, én kerestem egy ládát, juhi meg Zsófi leültek az aszfaltútra kajálni.

Itt igazából elég közel voltunk Répáshutához, de toronyiránt nem volt út, és több völgyön meg gerincen kellett volna átmenni. A turistaút kerül egy jó nagyot, felmegy egészen a fennsík széléhez, ahol kezd meredeken letörni. Erre a meredek részre kicsit fel is vitt az út, érintettük is a 800 m-es szintvonalat. Ez volt túránk legmagasabb pontja, innen már csak le kellett gurulni a faluba.

Mivel a jelzett út sokáig haladt az itt kanyargó országút mellett, Vágány miatt inkább jelzetlen utakon és a tanösvény jelzésén mentünk le a Borostyán vendégház érintésével. A falu keleti végén mentünk ki reggel, most a nyugatin értünk be. Elõtte még volt egy kis zavar az erõben, mert a kiskutya elkezdett sántikálni, de nem találtam semmit a lábában. A maradék egy kilométeren hol sántikált, hol nem, de az csak otthon, száraz körülmények között derült ki, hogy egy kb. 1 mm-es tüske ment a párnácskájába.

Igazából nem mentünk nagyon sokat, de valahogy mégis elfáradtunk. Nem járunk olyan sûrûséggel túrázni, mint régen, ráadásul krichard is kitalálta, hogy élvezni akarja a túrát, és nem végigrohanni. Vágány pedig a maga 80+ emberévével szintén megfontoltabban kirándul, utána otthon meg kifekszik a padlóra.