Pilisi forráskirándulás

Második forráskeresõ túránkon sem látszott, hogy tél van, bár a Pilisben az északi hegyoldalakon lehetett havat látni. A kirándulás során 6 forrást kerestünk fel, de ezeken kívül volt még két "autós" forrás is. Ezek útba estek, gyakrolatilag csak pár métert kellett a parkolótól megtenni a forrásig.

Az autós forrásokat odafelé vettük célba. Az elsõ a Sztaravoda forrás volt Szentendre határában. Itt egy elapadt forrást is találtunk nem messze a Sztaravoda mellett. Természetesen megmértük a forrás vízhozamát, amit csak úgy tudtunk, hogy szabola gyorsan megszabadult a teájától, és a literes termosszal mért. A kis mérõpohár kicsinek bizonyult. Ezúttal nemcsak a vízhozamot, hanem a hõmérsékletet is megmértük egy akváriumi hõmérõvel. A második autós forrás a Gyula-forrás volt, itt a forrás gyakorlatilag a mûút mellett van, de a felirat szerint sajnos nem iható. Kicsit eltakarítottuk a leveleket a víztõl, megtöltöttük a poharat, szabola beledobta a hõmérõt, vártunk pár percet, aztán húztunk is tovább. Juhi azért megkóstolta biztos, ami biztos.

Dömösrõl indultunk, felfelé a Rám-szakadék felé. A Prédikálószékre tartó piros háromszög jelzés elágazásánál van egy kis kápolna, a térkép ide jelöli a Kaincz-forrást, de ezt nem találtuk meg. Egy kissé bementünk egy völgybe, ahonnan víz folyt ki, de nem követtük sokáig az útját. Inkább visszafordultunk, ez a forrás úgysem szerepel a listán. Nemsokára a Rám-szakadék bejáratához érkeztünk, ahol szabola már nagyon fel volt turbózva. Elõresietett, és mire mi megérkeztünk már javában hõmérõzte a forrás vizét. A listában egy forrás szerepel, amit a Rám-szakadékban fel kell keresni, mi találtunk egy másikat is, de a sok falevél miatt éppen hogy észrevettük. Állítólag egy harmadik is van, de az nem látszódott, igaz, nem is keresgéltük.

Fel kellett másznunk a Rám-szakadékon, ahova a lánc helyett fém (juhi szerint saválló acél?:) korlátot raktak. Sõt, két nagyobb vízesés mellett létra is van. Így már sokkal könnyebb végigmenni a szakadékon, de plázacicák tûsarkúban azért ne jöjjenek. Marha jó hely egyébként, olyan sziklák meg vízesések vannak, mintha nem is Magyarországon járna az ember. De ezt már lehet, hogy írtam valamelyik régebbi leírásban. Nem volt nagyon sok víz a patakban, fõleg a felsõ részen. Legfelül pedig már csak a sárral kellett megküzdeni.

A szakadék felsõ végén pihentünk egyet. Már dél volt, ideje volt ebédelni. Ahhoz képest, hogy a múltkori túrán milyen éhes voltam, most alig bírtam enni. Rövidesen kiértünk a Dömörkapu-Pilismarót közti mûútra, amin elindultunk felfelé, mivel nem messze volt a Miklós-forrás, amit szintén felkerestük. A térkép jelöl errefelé még pár forrást lent a völgyben, amelyeknek nincsen neve. Szabola lement megnézni, hogy mi van arrafelé, de kiépített forrást nem talált. Viszont ezeken a helyeken jön fel víz a földbõl. A következõ a Déry-forrás volt. Ehhez tovább kellett menni a mûúton, és egy kis völgyben kellett felkapaszkodnunk. Kicsit fagyott volt a talaj, de nem csúszott nagyon, még a natasa is fel tudott menni a forrásig. A forrás elég fura volt, nem biztos, hogy jót találtunk meg, de majd a rendezõk kijavítanak minket, ha tévedtünk.



Innen már csak visszafelé mentünk, de azért tettünk egy kis kitérõt a Rám-hegyre, megnézni a "Föld szívét". A Júlia-forrás mellett is elvileg van másik kettõ a térkép szerint, de most sem jártunk sikerrel. Az innen nem messze lévõ Fényes-forrás elvileg a piros kör jelzésen van, de szorgos kezek gyakorlatilag az összes jelzést lebarmolták. Persze minket ez nem tántoríthat el, könyörtelenül megmértük ennek is a hõmérsékletét. És le is fotóztuk természetesen.

Fent a hegyekben már az összes forrást megnéztük, amit szerettünk volna, volt még egy közvetlenül Dömös mellett, a Mária-forrás. Dömösig kb. 3-4 km volt az út. Néhol erdészeti gépek túrták fel az utat, ezeken a helyeken csak nehezen lehetett haladni a sár miatt. Amúgy az út legnagyobb része szép erdõben vezetett, a fákon túl pedig a Duna kék szalagját lehetett látni. A Mária-forráshoz nem vezet jelzés. Tulajdonképpen be kellett menni Dömösre, és egy másik utcán pedig ismét fel kellett másznunk abba az irányba, amerre a térkép jelölte. Találtunk azon a helyen valamit, amire rá lehet fogni, hogy forrás. A kocsihoz visszaérve elég fáradt voltam, mintha nem is csak 15 km-t mentünk volna, hanem jóval többet.