Mecsek

Amikor annak idején DDK-ztunk, Kisújbányán nem találtunk nyalókát a füzetbe. Most elmentem egyért, és ha már arra jártam, gondoltam felmegyek a Zengõre és elmegyek Óbányára is. A Hármas-hegyrõl indultam, direkt elmentem egy nappal korábban a kirándulás miatt.

Észak felé indultam el, nem a jelzett, hanem az erdészeti utakon. Kacskaringózás után értem le a völgybe, majd egy jobbkanyarral máris a Zengõ és a Hármas-hegy közti völgyben találtam magam. Hétköznap volt, turistával sehol sem találkoztam, csak erdészeti jármûvekkel. Itt a völgyben elég párás volt a levegõ, de csak akkor kezdtem el izzadni, amikor elkezdtem felfelé menni a Zengõre. A jelzések nem valami tökéletesek. A völgyben és a hegyre felfelé követhetõ, de azt az elágazást, ahol fel kell kanyarodni, alig találtam meg. Szépen lassan emelkedett az út. nehezebb emelkedõ csak a legvégén volt. Ott már felhõben voltam, és a szél is hidegen fújt. A csúcson viszonylag sok idõt eltöltöttem gyorsítótárazással és fényképkészítéssel. Úgy láttam, nem sokkal a fejem felett már nincs köd, ezért felmentem a toronyba, de semmi normális képet nem sikerült csinálni.

Kelet felé mentem le, majd a Z+ jelzésen haladtam észak felé, Óbánya felé. Ezt a jelzést is nehéz követni, néha zöld kör jelek is felbukkannak, teljesen kaotikus módon. Egy helyen dzsindzsában megy le egy hegyoldalon, ott inkább kerültem, szerencsére a GPS-es térképen pár erdészeti út is rajta van. Az Öreg-patak völgyébe értem le, ahonnan egy meredek kaptatón kellett felmászni. Azt hittem rövidebb lesz, ezért nekiiramodtam, de be kellett látnim, hogy hosszabb lesz az emelkedõ. Viszont addigra a nyelvem is lógott, mellesleg elkezdett esni az esõ. Nagyon úgy nézett ki, hogy nem bírja ki a légkör két óráig esõ nélkül, és az pláne aggasztott, hogy a dombtetõre érve két dörgést is hallottam északkelet felõl. Ezért inkább úgy döntöttem, hogy kihagyom az óbányai kerülõt, és Kisújbányára is csak akkor megyek be, ha odaérve nem esik.

Így a Z jelzésen mentem, immáron vissza nyugat felé a gerincen, és meglepõen hamar elértem a kisújbányai elágazót. Mivel nem esett, lemenetem a faluba a nyalókáért. Éhes is voltam, tartottam tíz perc pihenõt, és megettem két teszkós pogácsát. A falu nem tudom mennyire "élõ", valószínûleg a legtöbb épület inkább nyaralóként funkcionál. Normális összeköttetése nincs a külvilággal, nincs busz, kocsival pedig csak egy keskeny, de aszfaltozott erdei úton érhetõ el. Viszont van bolt, templom és egy turistaszálló.

A falu felett lévõ Cigány-hegyre is felmentem. Pont elkezdett esni, mire odaértem, tíz percre beálltam a kilátó alsó, fedett részére. Visszafelé pedig megkerestem az itt lévõ geoládát. Ebbõl a szögbõl nem nagyon jön ki a Hármas-hegy három huplija, de a magas antennáról meg lehet ismerni. Légvonalban kb. 4 km innen, ebbõl csináltam majdnem nyolcat. A Zobákpuszta-Kisújbánya közti mûúton mentem végig, közben bekukkantottam a Csengõ-forráshoz, ami sajnos nem folyt, pedig nagyon szépen van foglalva.

Végsõ erõfeszítésként felsétáltam a hegyre, de megpróbáltam rövidebb utat keresni, mint a jelzett. Így megintcsak meredekre sikerült a felfelé menetel. A hegytetõn is van egy gyorsítótár, de azt majd késõbb keresem meg, úgyis itt leszek még négy napot, és biztosan lesz beavatkozásmentes idõ.