Felsõpetény-Katalinpuszta

Felsõpetényben már az elsõ turistajelzés sem volt valami bizalomgerjesztõ, egy elég kopott jelet találtunk egy kõhidon a kocsma mellett. Aztán ez így is folytatódott, fõleg Õsagárdig voltak szarok a jelek. Minden elágazásnál tippeltünk, hogy vajon merre kell menni, és ugye a térképen nincs rajt minden kis ösvény. Az elsõ tévedésünk egy erdõs domboldalban történt, de nem nagyon tértünk el az úttól, megpróbáltunk mindig irányban menni. Alig tudtuk áthámozni magunkat az ágakon. Amikor minden zöld, gondolom még rosszabb a helyzet. Õsagárd elõtt egy gerincen megy az út, errõl nem találtuk a jobbra kanyarodó utat, ami nekünk kellett volna, kerültünk egy keveset. A faluban sajnos zárva volt a kocsma, de szereztünk egy Õsagárd Labdarúgó Klub feliratú bélyegzõt.

Kajálás után indultunk tovább, lankás domboldalakon mentünk most már jobb minõségû jelzéseket követve. A távolban már látszódott a Naszály, utunk egyetlen nagy emelkedõje. A fényképezõgépbõl már fogyott az elem, elfelejtettük õket feltölteni, de krichard szerencsésen bele is nyúlt az utolsó képbe, amit nagy nehézségek árán sikerült összehozni, miután sokáig pihentettük és melegítettük az aksikat, levettük a vakuzást, és még véletlenül sem zoomolgattunk elõtte. Ez meg belenyúl vazzeg! Persze csak poénból, nem is sejtette, hogy elkapta pont azt a tizedmásodpercet, amikor exponált a gép (természetesen ezt is gyorsan csinálta). Otthon vettük csak észre a dolgot.

Azt hiszem a Naszály nem fog a kedvenc helyeim közé tartozni. Meredek emelkedõvel indult, aztán egy kis pihenõ a Kopasz-tetõnél, ahonnan nagyon szép kilátás nyílt Õsagárd felé, a különbözõ õszi színekben pompázó erdõ fölé. A csúcs elõtt még egy rövidebb meredek szakasz jött. A kilátóba nem mentem fel most sem. Felfelé megizzadtam, most viszont kezdett hideg lenni, és a hegy északi oldalán megyünk majd le. Fel is kellett venni a pulóvert.

A Katalinpusztára vezetõ ösvény elég viszontagságos. Meredek, oldalazva kell menni, és össze-vissza kidõlt fákon kell átmászni. Nem valami kényelmes út, és lassan is lehet rakta haladni. Szerencsére nem volt felázva a talaj, sárosan kész halál lehet. A hegy alsó szakaszán már jobb az út, ott gyorsabban is lehetett menni, viszont a jelek eléggé össze-vissza voltak festve. Mintha pont a keresztezõdésekbe nem festettek volna. A végén pedig már abszolút nem is kerestük a jelzéseket, csak a fõúton haladó kocsik hangja irányába mentünk. Itt már sötétedett, az erdõs részeken már alig lehetett látni valamit, két órába telt míg leértünk ide a Naszályról.

Egy évvel a túra után írom a leirást, azóta a jeleket kijavították, Felsõpetényben a kõhidon lévõ jelzés legalábbis teljesen jó volt. Tavaly a neten többek is szidták ezt a részt a rossz jelek miatt. Õsagárd elõtt már át van festve a jelzés az atlaszhoz képest.