Ipolytarnóc-Balassagyarmat-Aszód-Budapest

Két részletben lehet bejárni a 78-as vonalat. Megérkezve Gyarmatra, rögtön tovább is mentem az egy motorkocsiból álló vonattal Ipolytarnócra. Ezen a szakaszon már voltak olyan részek, ahol csak 20-szal mehetett a vonat. Szécsény egy viszonylag nagy állomás a vonalon, ahol szolgálat is van. Oda is és vissza is itt keresztezték egymást a Bzmot-ok. Eddigi vonatozásaim során ez a kis állomásépólet tetszett meg nekem a legjobban. Talán a világoszöld színe miatt. A másik, nagyobb állomás Nógrádszakál. Itt jönnek be Szlovákiából a tehervonatok, és mennek Ipolytarnócon át Losoncra. Amikor a meghúzták a trianoni határokat ezzel a húzással nemcsak a magyarokat, hanem a tótokat is megszopatták. Nógrádszakál után közvetlenül az Ipoly mellett megy a vonat, feltûnnek a határkövek hol a folyó bal, hol a jobb oldalán. Ipolytarnócig még egy emelkedõt kell leküzdenie a Bzmotnak 20 km/h-s sebességgel, majd a tökföldek mellett berobog a végállomásra. A sínek folytatódnak, de magyar személyvonatok nem használják.

A fordulásig volt egy kis idõ, fényképeztem párat, megvettem a jegyemet - volt jegykiadás itt is. Balassagyarmat felé a mi voantunk várt a szembejövõre Szécsényben, volt idõm ott is fényképezni. Balassagyarmatról a sebesvonattal jöttem Aszódon át, így egészen Pestig el tudtam számolni a kilométereket. Ezzel a vonattal csak 80 km-es jegyet kell fizetni Pestig a 120 helyett. Nógrádkövesdig eléggé lassan mentünk, igaz egy alagút is volt közben. Onnan meglódultunk kissé, majd Galgamácsától - ahonnan már drót alatt mentünk - még fokozódott a tempó. A vonat két végén egy-egy motorkocsi volt, melyek két mellékkocsit fogtak közre. Így Aszódon nem kellett körbejárnia a motorkocsinak, hanem csak a vezér ment át a vonat egyik végérõl a másikra. A vonatnak közepes volt a kihasználtsága, pedig attól tartottam, hogy alig lesz helyem Gyarmaton. Pestre jóval több busz megy innen, valószínúleg gyorsabb is, mint a vonat.