Kalocsa - Kiskõrös

Az utolsó napon elugrottunk Kalocsára egyet Bzmot-ozni Natasával. Meg akartam nézni a szépen festett állomást, mielõtt még bezárják. Nem akartam a legutolsó vonattal menni, mert a sötétben nem tudtam volna fényképeket készíteni. Az állomás alsó szintje van kipingálva kalocsai népi motívumokkal (virágokkal fõleg). Egy váróterem teljesen, a másikban és a folyosókon egy csíkban van kifestve a fal. Az összes ajtó is ki van díszítve a WC-ajtótól az állomásfõnök ajtajáig, de még a padlásajtó is. Ez nem a mai napra készült, egszerúen itt úgy gondolták, hogy jobban néz ki az állomás, ha nem grafitis a fal, és nem részegek heverésznek a padokon.

A "nagy" napra bográcsoztak is, a teljesen kifestett váróteremben asztalok voltak kihelyezve. Sokan jöttek Kiskõrösrõl, hogy lefényképezzék Kalocsán a vonatot, és utána visszamenjenek. Néha nem is volt egyszerú a tömeg mmiatt a fényképezkedés. A vonaton persze tömeg volt, és mivel Kalocsán nincs menetjegykiadás, a kallernak kellett megírnia az összes jegyet. Kissé ideges volt, inkább nem kértem aláírást az igazolófüzetbe, hanem Kiskõrösön pecsételtettem egyet. A vonat elején és végén fekete zászló lengett, valaki fekete szalagot kötött a visszapillantótükörre, de a parkolóban is sok kocsi antennáján volt fekete szalag. A kiragasztott hirdetmény szerint naná, hogy lassabbak lesznek a vonatpótló buszok.

Kiskõrösön egy óránk volt a visszaútig, addig körbenéztünk. Visszafelé már egy mellékkocsit is csatoltak hozzánk. Kecelen is sokan fényképezték meg videózták a vonatot, a nagypapa utoljára még lefényképezte az unokát a vonattal. A vezérállásban egy kisgyerek szinte folyamatosan nyomta a dudát. Visszaérve Kalocsára már jóval nagyobb tömeg volt. Amíg mi elvoltunk, addig egy Csörgõs tehervonat is beállt az elsõ vágányra. Mi inkább elhúztunk, kitaláltuk, hogy este elmegyünk Diósjenõre a ténylegesen utolsó vonathoz, hiszen ez sincs nagyon messze tõlünk.