Elsõ éjszakai Bzmot-ozásom volt ez. És az elsõ olyan út, amit a legutolsó vonaton töltöttem. Eddig csak olvastam ilyenrõl. Sajnos az a gyanúm, hogy nem ez volt az utolsó ilyen alkalom. Juhit is elhívtam, gondoltam õ benne van ilyen baromságban. Az utolsó vonaton koszorúk voltak, a menettábla felett pedig "Az utolsó vonat" felirat. Sokan fényképeztek, gyakorlatilag az utolsó csavarig mindent meg akartak örökíteni. A sötét miatt nekem elég szarra sikerültek a fényképeim.
A vonat indulását élõ adásban adta a HírTV. Elõtte a riporter megkérte a körülötte lévõket, hogy ne beszéljenek csúnyán, mert behallatszik. Ha olvasta volna ezt a honlapot, lehet, hogy nem is merte volna megkockéztatni az élõ adást.Sem Diósjenõn, sem Romhányban nincs pénztár, így a kallerral irattattam alá a vonaton az igazolófúzetet. Õ adta ki a "történelmi jelentõségú" jegyet is nekünk. A tömegbõl talán egy-két helyi utas volt, meg pár fiatal, akik diszkóba tartottak. Tulajdonképpen jó volt a hangulat, mintha egy mozgó házibuli lett volna. Valakik körbementek többször a vonaton és sútit osztogattak, mások pálinkával és borral tették ugyanezt. Simán elfogyott a liter pálinka, pár utason ez meg is látszott. Romhányban a vasutasok kinyitották a szolgálati helységet, pogácsa, ropi, üdítõ volt az asztalokon. Ami megmaradt, azt a vonaton osztogatták visszafelé. A vágányra fáklyákat és mécseseket raktak. Menetrend szerint 5 percet tartózkodik itt a vonat, és indul is visszafelé. Most egy kicsit hosszabbra sikeredett a várakozás, de az az 5-10 perc belefér így a végén. A durrantyúk sem maradhattak el, és persze minden állomáson a zászlólengetés, integetés.
További képek
Az utolsó vonat
Diósjenõ állomás
Koszorú
|