Amúgy is nehezek a gyõri túrás szombat hajnali kelések, de még inkább visszavet a lelkesedésbõl, ha a buszon indulás elõtt közlik, hogy egész nap esni fog…
A helyzet a Seckau közelében lévõ Gasthof Steinmühle parkolójában sem változott. Felcsatoltuk a kamáslikat, esõvédõ huzatokat és nekiindultunk a borzadalomnak - néhányan a remény haloványan pislákoló fényforrásával lelkükben, hogy majd csak eláll. Térd felõl alaposan feláztam és nem volt túl izgató nedves bugyogóban csuromvizesen felfelé haladni az erdõben. Már-már a sírás kerülgetett… mire a többiek is belátták, hogy a csúcs esélytelen, mert ha kiérünk a nyílt terepre, ott a szél majd jól szétfújja összeaszott kis testünket, így a tanácskozós ponttól még egy órányit meneteltünk, mondván legalább a tavat (Goldlacke) nézzük meg. Odaérve aztán nem tartott sokáig a kb. 2x2 méteres négyzet megtekintése a látóviszonyok miatt – természetesen maga a tó nagyobb 4 négyzetméternél, csak ha valaki félreértené. ;) Horrorfilmekbe beillõ jelenet volt, amikor a túra középsõ szakaszán a levél nélküli fenyõket behálózták a lógó sötétzöld zuzmófélék. Egyébiránt igazán pazar túra lett volna, ha az idõjárási körülmények nem olyanok lettek volna, úgyhogy megbeszéltük, hogy jövõre feltétlen visszamegyünk.
|