Elõzõ oldal 
Következõ oldal 
1978.06.19 Jó pihenés után összecsomagoltunk, rendeztük a számlát és levittük a csomagokat a kocsihoz. A szálló mellett egy önkiszolgáló büfében reggeliztünk, aztán megcsodálva a parkoló kijáratánál mûködõ autódarut, mely éppen valami szobrot emelt a helyére, tovább indultunk. Tábor nem olyan nagy hely, hogy nehézséget okozott volna kijönni a városból és nemsokára már kint is voltunk a 19-es úton. Kostelec és St.Sedlo között egy tavon vezetett át egy modern betonhíd. Valószínû, hogy a tó mesterséges. A földuzzasztott víz a környezõ hegyek-dombok kis völgyeit kitöltve számtalan kis öblöt, szinte fjordot alkot, a fák egészen a víz partjáig futnak le. Nemcsak mi álltunk meg nézegetni, az út mindkét oldalán a leállósáv tele volt kocsikkal. A szép napos idõben kicsit elbámészkodtunk. Plzen volt a következõ város. Nagyon rossz volt az út, kockakõ, tele gödrökkel, kátyúval. Az építkezések miatt sok terelõúton kellett döcögni. Érdekes volt a sörgyár bejárata, kettõs kõkapujával. Jachymovon át mentünk a határ felé. Régebbi neve Joachimsthal volt. Régi település ez, Joachim õrgróf idejében fedezték fel, hogy a bánya völgyében ezüst található. Pénzverdét alapítottak és itt készült a jóminõségû Joachimsthale Grossen. Ennek neve késõbb tallérra rövidült és ebbõl a szóból származik a dollár elnevezés. Hatalmas erdõségek között kanyarogva igen meredeken emelkedett az út. Még a térkép is kettõs nyíllal jelezte a kapaszkodót. Oberwiesenthal volt az elsõ német község, majd pocsék úton, szinte egymást követõ településeken mentünk át. Még ki sem értünk az egyikbõl, már benne is voltunk a másikban. Vagy 40 km hosszan állandóan csúnya házak, kisebb-nagyobb gyárak között haladtunk. Nem tudott érdekelni Schwarzenberg, az "Érchegység gyöngye" sem, mert a szép cseh vidék és jó utak után annyira bosszantott az állandó házsor mellettünk, és a pocsék út is nagy figyelmet igényelt. Auebe érkeztünk. Itt is terelõutak, a város az építkezés miatt mindenfelé fel volt túrva. Örömmel vettem, mikor egy tábla Plauen felé mutatott, ezt az irányt követtük, bár eltért a tervezett útvonalunktól. Sok rossz, kiskockaköves úton, falvakon át elértünk végre Neustadtba, itt aztán teljes volt a közlekedési zûrzavar. A terelõút rávezetett egy, a várost megkerülõ útra, de a hiányos táblák miatt többször is visszatértem ugyanarra a pontra. Végül is egy oktatós tanulókocsit állítottam meg és megkértem õket vezessenk ki a városból. Nagyon szívélyesen vállalták, és elõttem mentek jó darabon még a városon kívül is. Plauen a csipkék városa. Az autóút a város szélén, mellett vezet el és hiába nézelõdtünk, nem láttunk szállodát. Beálltam egy mellékutcába és hosszas keresés után találtunk is egyet. Beálltunk a parkolóba és már mentem is a recepcióba. Kedves nõ fogadott és minden nehézség nélkül kaptunk szobát ismét a második emeleten. Kettõnknek egy bejelentõt kellett kiállítani, majd az útlevelet megnézve kitöltötte a "Gaestekarte"-t. Ez az igazolás nemcsak az eltávozáskor a portára leadandó szobakulcs kikérésére szükséges, de tartalmazza a szokásos házirendet, sõt esetleges eltévedés vagy netán rendõri igazoltatáskor is jó szolgálatot tehet. Miután elhelyezkedtünk, elmentünk sétálni. A plakátok csipkekiállítást hírdettek. Lehet ennek következménye volt, hogy még az élelmiszerüzletek kirakatai is csipkével voltak dekorálva. Az Otto Grothewohl térig sétáltunk, láttunk itt egy szép templomot, elõtte egy szökõkutat és bár viszonlyag korai volt még az idõ, alig láttunk embert az utcán. Néha egy-egy villamos zakatolt el mellettünk. A téren aztán leültünk és bámészkodtunk. Olyan ez a tér, mint egy pályaudvar. Három - négy irányból is ide futnak be a villamosok és itt bevárják egymást. Az átszállások megtörténte után elmennek és ismét kiürül a tér, és vagy 20 perc múlva jelennek meg ismét a villamosok. Eközben csak néhány ember lézeng a téren. És mindez délután, este 7 óra körül. Lassan mi is hazasétáltunk, elkértük a kulcsot és fölmentünk a mai lakásunkba. Hideget vacsoráztunk. 1978.06.20 Reggeli után azzal a tudattal ittuk meg a kávét, hogy egy ideig nem kell hotelt keresgélni, nem kell számlát fizetni, hiszen már csak 220 km-re vagyunk Ruhlától. 9 körül indultunk a 282-es úton, szép napsütésben. Alig mentünk azonban néhány kilométert, kiadós záport kaptunk, villámlással, dörgéssel, szakadó esõvel. Amilyen gyorsan jött, olyan hirtelen el is múlt a vihar. Schleiz mellett egy darabig a "Háromszög" autóversenypályán haladtunk. Az egyik domb oldalában tribünöket építettek, ahonnan a nagyjából háromszögletû, de azért kanyargós versenypálya jól belátható. A község mellett nagy mesterséges tó van, duzzasztógátnál villamos erõmûvel. Ziegenrücknél egy viadukt vezet át a szép Dreba patak völgye felett. Sok kerékpározó gyereket láttunk az országúton, biztosan osztálykirándulást tartottak. Moxa után szép erdei úton, a hegyoldalban futó "Hohe Strasse"-n mentünk. Mellettünk folyt a völgyben egy folyó, így mivel megint esõbe kerültünk, alattunk, felettünk, mellettünk- szóval mindenhol víz volt. Schwarzburgnál (a türingiai erdõ gyöngye) kicsit letértünk a fõútról. Meredeken vezet le az út a Schwarza folyó melletti kis községbe. Zuhogott az esõ, de ennek ellenére nagyon tetszett nekem ez a kis falu, macskaköves szûk utcácskáival (öt utcánál nem lehet több benne). A favázas házak egészen közel vannak a rohanó folyócskához, amelynek hídja régi, domború és nagyon keskeny. Fiatal srácok bámultak utántunk a házak eresze alól, úgy néztek mintha nagyon ritka lenne errefelé a külföldi autó. Idõsebbeket, felnõtteket alig láttunk. Végigmentünk a falun és amikor földútra kerültünk visszafordultunk. A környékbõl pl. a régi vár romjaiból semmit sem láttunk. Lehet hogy a zuhogó esõ miatt, de azt hiszem ide derûs idõben is ritkán süt be a nap a hatalmas fák és erdõk miatt, így nagy kilátás nem lehet a környékre. Néhány napot itt eltölteni kellemes lehet de hosszabb idõtartamra biztosan nyomasztóan hatna ránk ez a környezet. A "Magas út"-on mentünk tovább Sitzendorf felé. Az út elég keskeny, de viszonylag jó volt. Több ekhós szekérrel, régi fedett fiakerrel találkoztunk ezen az összeboruló fák miatt szinte alagútszerû úton. Úgy látszik az üdülõk egy részére sikk a falvak között ilyen jármûvel közlekedni. Ilmenau volt a következõ város az Ilm folyó mellett. Letértünk az országútról és bementünk a városba. Nem akartunk itt sokat idõzni, csak valamit ebédelni szerettünk volna. Hamar találtunk parkolót a város közepén és innen gyalog sétáltunk tovább. Nem messzire volt egy Grill-bar ahol grill csirkét, sült krumplit, salátát ebédeltünk. Még sétáltunk volna egy kicsit ebéd után, de megint esni kezdett. Mire a kocsihoz értünk, hatalmas zápor keletkezett, jégesõvel. Az autóban vártunk vagy 20 percet míg a vihar annyira csökkent hogy el tudtunk indulni. Innen már majdnem végig a 88-as úton kellett mennünk. Thal volt az utolsó Ruhla elõtti község. Ide már ragyogó napsütésben érkeztünk meg. Nem volt útjelzõ tábla így kérdezni kellett a megfelelõ irányt. Néhány kilométer után feltûnt Ruhla községtáblája. Lassan mentünk végig a fõúton, kerestük hogy hol vezethet út a völgybe, ahol tudomásunk szerint az üdülõ volt. Erõs emelkedõ után kiértünk a községbõl, visszafordultunk. Egyirányú utcán haladva leértünk újra a falu kezdetéhez, ismét visszafordultunk. A második kör után egy idõs férfit kérdeztünk meg egy hihetetlenül szûk sikátorban. A bácsi nagyon szolgálatkészen beült a kocsiba és elvezetett az üdülõ felé vezetõ - útnak csúfolt, rettenetesen gödrös, egyenetlen utcára. Nem csoda, hogy nem találtuk meg a helyes irányt, mert mi a völgybe, lefelé vezetõ utat kerestünk, az üdülõ pedig a két domb, hegy közötti, emelkedõ bevágás elején van. Egy dombra felérve, már látható volt a manzardos, elég nagy épület. Az elsõ ember akivel találkoztunk, a fûtõ volt. Mondta, hogy az egyik magyar kocsi már megérkezett. Dicsekedtt, hogy jól felfûtötte a kazánt, mert az elõzõ napokban bizony 10 fok alatt volt a hõmérséklet. Megkerülve az épületet, a hátsó bejárón át a gondnoknõhöz vezetett az út. Bemutatkozás után felvezetett a szobánkba. A gondnoknõ elmondta, hogy a csoport késik mert a repülõ - rossz idõjárás miatt? - nem szállt föl Ferihegyrõl. Felajánlotta, hogy nekünk külön adnak vacsorát, mi azonban inkább vártunk. Beköltöztünk. Elég nagy manzardszobát kaptunk, ennek következtében kicsi ablaka volt, mennyezete lejtõs. Nekünk nagyon jól megfelelt. Jól esett a zuhanyozás - velünk szemben voltak a mosdók. Kb. 20 óra után érkeztek meg a többiek. Kiderült hogy az NDK-ban valami légi gyakorlat volt és ezért nem engedték õket felszállni, órákat töltöttek a tranzitban. Hideg vacsorát kaptunk sörrel. 1978.06.21 Megkezdõdött a tervezett üdülési idõszak. Már tegnap közölték hogy a reggeli 8 órakor van. A reggelihez "Brötchen"-t adtak. Ez hasonlít a zsömléhez, de kenyértésztából csinálják - tehát tömörebb -, kicsit hosszúkás alakú, általában melegen, langyosan adják. Reggeli után gyorsan felmentünk kávézni, majd sietünk vissza az étterembe, ahol ünnepélyesen fogadták az üdülõcsoportot. A fogadás után volt- gondolom a résztvevõk többségének legnagyobb örömére - a pénzosztás.Már itthon emlegették, hogy a részvételi költségekben benne van az, hogy fejenként 100 márka költõpénzt kapunk. Nem akartam elhinni, hiszen úgy éreztem, hogy ez illegális forintkiajánlás lenne. Mégis így történt és minden résztvevõ részére kiadták az összeget. 12 órakor volt az ebéd. Krumplipüré levest adtak csészében, marhahúst generálszósszal, krupmlival és almát. Italként egy pohár sör jár az ebédhez. Vizet vagy ásványvizet nemigen fogyasztják. A további sört fizetni kell és a szobába üveges plzeni sört lehetett felvinni. Az üvegre nem számítanak fel betétet. 2 órakor indultunk sétálni a városba. A város kb 7 km hosszú 150 méter szintkülönbséggel, 7000 fõ lakossal. Fõ ipari üzemei a FER és az óragyár. Alig érkeztünk be a városba egy hatalmas esõ kapott el minket. Egy utcai postaelosztó fedele alatt húzódtunk meg. Mi is ez a posta-elosztó? Az úton, egymástól elég távol, vaslábakra föl van szerelve 10-20 iratgyûjtõ nagyságú vasláda, irányítószámmal, biztonsági kulccsal ellátva. Mellettük egy nagyobb vasláda, közös kulccsal a csomagok, vagy nagyobb küldemények részére. A postás idáig hozza ki és innen viszi el a postát. Saját ládáját mindenki saját kulcsával nyithatja, a nagyobb ládát a közös kulccsal lehet kinyitni. Újságot, folyóiratot egy mûanyag zsákban a csomagláda tetejére teszi a postás és innen mindenki maga veszi el az õt megilletõ sajtóterméket. Végül visszamenekültünk az üdülõbe és a délután szárítkozással telt. Jellemzõ volt az idõjárásra, hoyg délután este éjjel fûtötték a szobát. 1978.06.22 Még itthon minden résztvevõ megkapta a németek programtervezetét. Eszerint a mai napon Eisenach városát és a Wartburgot tervezték megtekintésre. 8.30-kor indultunk két autóbusszal a látogatásra. Egyenesen felvittek a Wartburgba, illetve az alatta lévõ parkolóba. Alatti - mondom - és nem alaptalanul. Maga a vár hegytetõn helyezkedik el. Kocsival, busszal meg lehet közelíteni a várat légvonalban talán 100-200 méterre, de innen meredek szerpentinen kell még fölfelé menni, mintegy 100 métert kell emelkedni a várkapuig. A parkolótól nem messze van a csacsiállomás, ahonnan szamárháton lehet feljutni az emelkedõn. Ez fõleg a gyerekek és az ifjúság számára jelent nagy szenzációt. A várban sok emléke van magyarországi Szt. Erzsébetnek. Falfestmények örökítik meg a folyósón azt a legendát, amikor a szegényeknek kenyeret vitt, és amikor férje parancsára megmutatta kötényét, a kenyér rózsává változott. Szép a Kemenáde az asszonyház boltíves, mozaikkal kirakott mennyezete. Vezetõnk itt is elmondta minden mozaikról az elõírt szöveget. Néhány fényképbõl álló gyûjteményt vettünk, hiszen ilyen képeket csak hosszas megfigyelés után, nagy idõráfordítással lehetne csinálni. Ebédre a városi parkban lévõ Sophiane étterembe vittek. Jó ebéd után végigsétáltunk a városi parkon és elmentünk megnézni Eisenach másik nagy nevezetességét a Bach-házat. Várnunk kellett, mert délben minden - üzletek, áruházak, múzeumok - zárva tartanak. A Bach szobor dombfelõli oldalán van néhány pad, itt pihentünk az árnyékban addíg, amíg kinyitották a házat. A szobor állva ábrázolja Bach-ot, bal kezében nyitott könyv, jobbjában írótoll, a könyv lapjain láthatóak a hangjegyek. Ha én azt le tudnám blattolni... Térdnadrágban, csúcsos végû cipõben, háromnegyedes kabátban áll ott kora legnagyobb zeneszerzõje. A házban feltûnõ volt a sok fotómontázs. Kéziratok, kották, levelek kinagyított fényképei töltenek be néhány termet. A szobákban meghagyták a régi fa mestergerendákat. Látható a konyhának nevezett apró kis helyiség, vas edényekkel, szabad tûzhellyel, amely fölé lemezkürtõt építettek a füst elvezetésére. A hálószobában baldachinos függönyös ágy, kis bölcsõ mellette; a nappaliban kényelmetlennek látszó kárpit nélküli faszékek álltak. Lementünk a zeneterembe. Fiatal, alacsony, kicsit molett hölgy fogadott. Néhány bevezetõ szó után a 'D moll toccata és fuga'-t közvetítette magnóról. És a kis nõ megszépült, átszellemült, csillogott a szeme mikor Bach muzsikájáról beszélt. Bemutatta a korabeli hangszereket: spinét : zongoraklaviatúrás hangszer, melyben csirketoll üti a húrokat; calvicord: ugyancsak klaviatúrás kis hangszer, de a húrok helyett fémnyelveket ütnek a kalapácsok. Mindegyiken megszólaltatott egy-egy Bach szerzeményt és a hallgatóságból önkéntelenül is kitört a taps. A tárlókban vonós-húros hangszerek voltak kiállítva pl. viola de gamba, egy cselló nagyságú vonós hangszer, de 7-9 húrral felszerelve. A legtöbb húr valami citerafélén volt, kb 14 darab. Amikor kijöttünk, volt még idõ sétálni a városban és vásárolni valamit. Bementünk az 1000 apró cikk üzletbe. Itt mindenféle szellemes dolog kapható fillérekért. Garzonfregoli, cukorfogó, késélesítõ, tapadó fogas, üveg kiöntõ, mûanyag parfümös tölcsér, de grillsütõ, saslik-nyárs, mûanyag dobozok- szóval szinte minden kapható. Késõbb megnéztük a Miklós-kaput, Miklós templomot , Luther szobrát. Na meg benzinkutat is kerestem, hogyha bejövök majd, tudjak hol tankolni. NDK-ban nincs 92 oktános benzin. Van 88-as, olajjal vagy anélkül. Ilyent sok helyen lehet találni. 94-es benzint csak az Intertank kutak árusítanak. Van olyan kút is, ahol csak gázolaj kapható. Szombat, vasárnap - igen kevés kivételtõl eltekintve - a kutak zárva vannak. Séta közben eljutottam a piactérre is, ez az NDK legnagyobb piaca. Láttam a Rathaus épületét is, egy szép templomot, de ide bemenni nem tudtam, zárva volt. A városban nincs eléggé elválasztva, hogy mi az eredeti, régi és mi az új, rekonstruált. Elég nagy a forgalom, fõleg munkaidõ végén. Sok az egyirányú utca. Az útburkolatok elég rosszak, az útburkolati jelek nehezen láthatóak. Sok szép kirakatuk van, sétáló-, üzlet utcákban, látszólag árubõséggel, de késõbb kiderült hogy ez csak a látszat. Busszal vittek haza. Vacsora után sétáltunk még egy kicsit.
Lejegyezte:szabola
Elõzõ oldal 
Következõ oldal 
|