Wörthersee kerülés

Tavaly nyáron a Tisza-tóra mentünk kerékpártúrára, aminek a déli részét 2 nap alatt sikerült körbetekerni. Ezen felbuzdulva õsszel visszamentünk hárman az északi részre, majd miután az is könnyen ment, idén a Wörthi-tó megkerülését tûztük ki célul. 40 km, az csak kicsivel több, mint egy fél Tisza-tó. Annyi nehezítés van még, hogy van benne némi szint, és néhol az autók között kell tekerni.

Szabolával és kricharddal többször tekertünk már, sõt krichard minden nap nyomja otthon a spinning gépén, hogy ehessen vacsorára pörcös-fetás-olivaolajas salátát. Nekünk ez a táv nem volt komoly. A gyerekeknek sem annyira, bár Petrát néha meg kellett tolni menet közben. Judit és Zsófi viszont idén még nem tekert, nekik kicsit hirtelen jött. De úgy voltunk vele, hogy nem rohanunk, megállunk többször, és akkor fasza lesz minden.

Klagenfurt Strandbad parkolótól indultunk, ami ingyenes. Már reggel alig találtunk helyet, és mire a bicikliket leszedtük a kocsiról, már kvázi be is telt a parkoló. Anticiklonálisan kerültünk meg a tavat, tehát a déli részén indultunk el nyugat felé. A bicikliút jól ki van táblázva a kanyarokban.

A Wörthi-tóba torkolló csatornák partján, erdõs részen vitt az út, majd kisvártatva kimentünk egy forgalmasabb út mellé, de továbbra is bicikliúton haladtunk. Itt egy kicsit eltávolodtunk a tótól, de nemsokára feltûnt jobb oldalon. Reifnitzben volt elõször, hogy ki kellett menni az útra egy rövid idõre, majd a tó nyugati felénél ez sûrûbben megtörtént. Többször volt rövidebb emelkedõ, amiket rendre lejtõ is követett. Zsófival és Vencellel mentünk elõl, a többiek az üldözõbolyban követtek. Amikor már nem láttuk õket, akkor megálltunk, és megvártuk õket. Lehetõleg olyan helyen, ahol volt rálátás a tóra, vagy el tudtam menni pisilni az út túloldalán lévõ erdõbe.


Maria Wörthben álltunk meg hosszabb idõre, ahol többek között templomot fényképeztünk. A másik hosszabb pihenõ a tó nyugati csücskében, Veldenben volt, a tóparton, a kikötõ mellett. Volt itt egy nyilvános WC, plusz egy forrás is, amiben újra lehetett tölteni a palackokat. Jó nagy tömeg volt, sok helyen inkább csak toltuk a biciklit. A városból kiérve ültünk fel rá, amikor megláttuk a bicikliút táblát.

Az északi part teljesen más, mint a déli. Itt is forgalmas út mellett megy a bicikliút, de ez az út sokkal szélesebb, több a hely. Így a bicikliútnak is több helye van. Amíg a déli oldalon szinte végig árnyékban mentünk, itt szinte semmi fa sincs, és telibe kaptuk a déli kánikulát. Ami viszont jó, hogy sok helyen a vasúttal párhuzamosan, közvetlenül mellette haladt az út, de zajvédõ falak is hosszan elnyúlnak a sínek mellett, amik lehetetlenné teszik a vonatfotózást. Az utolsó 5-10 kilométeren már jó sûrûn meg kellett állni, de azért csak bevergõdtünk a célba.