Elõzõ oldal 
1978.07.05 Jól aludtunk és teljesen kipihenten ébredtünk fel. Megállapítottuk, hogy az ágyak nagyon kényelmesek. Valami habszivacsot tesznek még a lepedõ alá és ez még az otthoni ágynál is kényelmesebbé teszi a fekvést. A szálloda éttermében reggeliztünk, majd ismét csomagoltunk és új útra indultunk, emlékül elhoztuk az egyik kis szappan csomagolópapírját, úgyis Deine Seife volt. A Drezdai úton hagytuk el Meissent, miután még egyszer megnéztük az Elbát és a hegytetõn trónoló templomot. Ebben a megvilágításban jól láthattuk azt a kerek bástyát, mely a sziklára épülve az apátságnak támaszkodott, nyilván valamikor védelmi célokat szolgált. A Julien Grimau Alle-n találtunk egy nagy, zsúfolt parkolóban helyet. Elõször is szállást kezdtünk keresni, de hiába jártuk végig vagy három Interhotel recepcióját, hiába vártunk egyik helyen hosszabb ideig, amíg az elõjegyzéseket végignézték, sajnos nem volt hely. IBUSZ szoba után is érdeklõdtünk az Információs Irodában: sajnos nem tudnak szobát adni, mert valami nemzetközi kongresszus miatt minden hely foglalt a városban. Aztán a Zwinger épületét néztük meg. Hatalmas kastély, evezõs tóval az egyik külsõ oldalán. Az udvarban négy szökõkút van, négy különbözõ kiképzésû kapu vezet az emberektõl nyüzsgõ udvarba. Sok kiállítás - õskori, modern -kapott helyet az épületben, és itt van a híres képtár. Hosszú sorban álltak az emberek a pénztár elõtt, jegyváltásra várva. Még jó hogy nem is akartunk bemenni. Távolról láttuk az Arany Lovas szobrát, háttérben a háború után szándékosan romokban hagyott épület tûzfalával. A tûzfalon már kinõtt a gaz de ez így jó mementó a háború esztelen pusztítására. Természetesen képeslapot és egy leporelló-félét is vásároltunk. #TABLE# #tblEND# Drezda határában tankoltunk és 13 km-es út után elértük a javasolt városkát, amely kicsit az autóút mellett fekszik. Leknyarodtunk a fõútról és mindjárt a városka szélénél megálltunk egy rendõrmotoros mellett, aki elmondta hogy szálloda nincs a községben, de van a Mühlenstrasse-n egy Fremdenheim. Pirnát nem ajánlotta, mert ott az egyik szállót megszüntették, a másikat most renoválják. Lassan mentünk a félig kihalt, álmos kisvároson a Müglitz folyó hídjáig, innen indult ki a Mühlenstrasse. Mint minden eddigi szobánk ez is tapétázva volt. Nagyon szívesen használják ezt a burkolatot, olcsó a tapétájuk és így könnyen tisztán tarthatóak a falak. 1978.07.06 Königstein-nél a vár alatti hatalmas parkolóba álltunk be. Szerettük volna megtekinteni ennek az Elba és Biela folyó összefolyásánál épült városnak a híres várát, erõdítményét. Láttuk is a hegy tetején elterülõ erõsséget. Kocsival nem lehetett felmenni, behajtani tilos, A Szász Svájcon az Elba mellett jöttünk végig. Bad Schandau - híres felkapott üdülõhely - után esõben haladtunk tovább. Nagyon szép fasoros út vezetett a folyó partján. A fák úgy összeborultak, hogy valóságos alagutat alkottak. Néhol meredek sziklafalak emelkedtek az út mellett és itt láttunk elõször egy campinget sátrakkal a folyó partján. Schmilka volt a német oldalon a határátkelõhely. Bár voltak elõttünk, hamarosan odaértünk az õrhelyhez, ahol csak az útlevelet kellett benyújtani, lebélyegezték és már ki is léptünk az NDK-ból. A rövid várakozás ideje alatt diákok kérdeztek néhány statisztikai adatot, honnan, hova mennyi idõre. Már Ruhlában hallottuk a többi autóstól, hogy a város föl van túrva és alig lehet benne közlekedni. Ezért úgy gondoltuk, hogy ahol már találunk villamost vagy autóbuszt, leállunk és azzal megyünk be a városba szállást keresni. Már hosszabb ideje jöttünk olyan külsõ Váci út jellegû úton, ahol villamos közlekedett, de ez a rész még erõsen külváros volt. Aztán egy kis téren megállva érdkelõdtünk szállás után. Elindultunk a jelzett irányba egy motel felé - ki a városból - de aztán meggondoltuk magunkat és inkább az Interhotel Olimpia felé mentünk, hiszen pénzünk volt elég. Az Elnöki palota elõtt két fehér kesztyûs bokavédõs katona áll díszõrséget. Szép a kovácsoltvas kerítés, mögötte a nagy elõpark, mögötte a nagy félköríves kapubejárat. Aztán besétáltunk a várba. Sok kisebb-nagyobb épület, kanyargós utcák, olyan mint a Budai Vár. Megpróbáltam- az alkonyat ellenére - lefényképezni az egyik templom tornyának két szép kõbõl kifaragott vízköpõjének sziluettjét. 1978.07.07 Úgy aludtunk mint a bunda, annak ellenére, hogy ablakunk egy igen forgalmas egyirányu utcára nyílt. A szállóban reggeliztünk. Érdekes ,hogy a reggelire mindig, ha mindjárt néhány fillért is, de rá kell fizetni. Délelõtt még sétáltunk, bementünk a régi város fõterére. Elég nehézkesen de megtaláltuk a városházát, megcsodáltuk a híres óratornyot, ahol óránként különféle alakok jönnek elõ az óraütésre. Ezt sajnos nem láthattuk, mert több mint fél órát kellett volna várni rá. Láttuk Husz János emlékmûvét, aztán keskeny kacskaringós utcákon sétáltunk visszafelé. Rengeteg ember volt az utcán. Önkéntelenül fölvetõdött bennem a kérdés: ki dolgozik itt? vagy az utcán lévõ tömeg inkább csak turista? Nehéz volt kijönni Prágából. Erõsen figyeltük ugyan az irányító táblákat, de még így is szerencse kellett ahhoz, hogy rátaláljunk az E 15-ösre. Azt terveztük, hogy a Prága-Budapest közötti kb. 500 km-es útszakasz felénél, valahol Breclav környékén keresünk estére szállást. Autópályán jöttünk. Kolin, amely híres csatahely volt a porosz-osztrák háborúban, mellett elhaladtunk. Breclav-ban leálltunk egy kicsit, de sehol nem találtunk üres szobát. Lanzhot-ban az útikönyvvel ellentétben, nem volt szálloda, ugyanígy Kuty-ban sem. Malacky-ban kicsit nehezen ugyan de megtaláltuk az új modern szállodát de szoba itt sem volt. Érdekes hogy a nyaralás végén, az utolsó napokban vagy az utolsó napon az ember már igyekszik hazafelé. Kicsit bosszantott ugyan, hogy nem kapunk sehol se szállást, de hamar belenyugodtunk abba, hogy megindultunk hazafelé. Vásároltunk valami ennivalót és majd a kocsiban valahol vacsorázunk. Pozsonyban már nem akartunk szállást keresni. Útközben, Mosonmagyaróvár környékén egy erdei úton aludtunk a kocsiban. és másnap délelõtt értünk haza.
Lejegyezte:szabola
Elõzõ oldal 
|