Keressétek a Csúcsrajárás alkalmazást a Google Playen!
Keressétek a Csúcsrajárás alkalmazást a Google Playen!
Túráink közül
Budaörsi Kopárok 10
(2014-04-05)
Újabb rövid teljesítménytúra a Budai-hegységben.
Mostanában
Adrspasske skály
(2024. október 12.)
Csehországi túra a kõvé vált óriások között
Lucní hora
(2024. október 12.)
Tavaszi - nyomokban téli - kirándulás az Óriás-hegységben
Elba-forrás
(2024. október 12.)
Megpróbáltuk felkutatni az Elba forrását a hó alatt, de ratrakkal kellett volna jönnünk
Dendeocse mászás
(2024. október 11.)
Újra a dendeocsén, de most már fel is mentünk a tetejére
Boncsos-tetõ
(2024. október 10.)
Nyári körtúra a Balaton-felvidéken a Boncsos-tetõ körül
Oberrothorn
(2024. október 10.)
Matterhorn-bámulós túra a Valais-i Alpokban
AK: Kismarja-Berettyóújfalu
(2024. október 10.)
Ide se jövök többet!
Répáshuta kirándulás
(2024. február 13.)
Õszi kirándulás a Déli-Bükkben Répáshuta környékén
Lillafüred kirándulás
(2024. február 13.)
Körtúra Lillafüred-Felsõhámor környékén barlangokkal, forrásokkal, kilátókkal.
Kasprowy Wierch
(2024. január 30.)
Nyári túra a Lengyel-Tátrában a Gáspár-csúcsra

Autós kirándulás 1978 nyarán az NDK-ban

Honlapra került:2009. augusztus 20. A leírást készítette: szabola


1978.07.05

Jól aludtunk és teljesen kipihenten ébredtünk fel. Megállapítottuk, hogy az ágyak nagyon kényelmesek. Valami habszivacsot tesznek még a lepedõ alá és ez még az otthoni ágynál is kényelmesebbé teszi a fekvést. A szálloda éttermében reggeliztünk, majd ismét csomagoltunk és új útra indultunk, emlékül elhoztuk az egyik kis szappan csomagolópapírját, úgyis Deine Seife volt.

A Drezdai úton hagytuk el Meissent, miután még egyszer megnéztük az Elbát és a hegytetõn trónoló templomot. Ebben a megvilágításban jól láthattuk azt a kerek bástyát, mely a sziklára épülve az apátságnak támaszkodott, nyilván valamikor védelmi célokat szolgált.

Drezda
Autópályára értünk, majd hamarosan beértünk Drezdába, eddigi utunk legnagyobb városába. Forgalma nagy, sok autó, busz, és sok villamosjárat közlekedik az utcákon. Az irányítás jó a városon belül is; ha egyszer az ember talál egy, a megfelelõ irányba mutató táblát, akkor azt végig lehet követni az egész városon át. Sok a villanyrendõr, ezek elõtt az útburkolat hullámos, rázós. Lehet hogy a nagy forgalom miatt itt kényszerûen megálló kocsik alatt a melegben megsüllyed az aszfalt, de mivel most is elég meleg volt és mégis kemény maradt a burkolat, feltehetõ, hogy ezzel a rázós szakasszal akarják még nagyobb figyelemre inteni az autósokat. Egyébként óvatosan vezetnek, az elsõbbséget nagyon tisztelik.

A Julien Grimau Alle-n találtunk egy nagy, zsúfolt parkolóban helyet. Elõször is szállást kezdtünk keresni, de hiába jártuk végig vagy három Interhotel recepcióját, hiába vártunk egyik helyen hosszabb ideig, amíg az elõjegyzéseket végignézték, sajnos nem volt hely. IBUSZ szoba után is érdeklõdtünk az Információs Irodában: sajnos nem tudnak szobát adni, mert valami nemzetközi kongresszus miatt minden hely foglalt a városban.

Drezda
Drezda
Úgy döntöttünk, hogy sétálunk, megnézzük kicsit a várost, majd tovább megyünk és valami kisebb helyen próbálunk meg fedelet találni. Egy önkiszolgálóba mentünk ebédelni. Érdekes rendszerük volt: belépéskor mindenkinek adnak egy levlap nagyságú kartont, melynek szélén különbözõ pénzértékek vannak feltüntetve. Ahol az ember vesz valamit, ott a megfelelõ összeget kilyukasztják a kartonon. Kimenni csak a pénztáraknál lehet, itt összegzik a lyukasztott értékeket, itt kell fizetni. Aki elveszti a kartonját, annak a teljes névértéket kell fizetnie. Zwingernek hívták ezt a szellemes rendszerû éttermet.

Aztán a Zwinger épületét néztük meg. Hatalmas kastély, evezõs tóval az egyik külsõ oldalán. Az udvarban négy szökõkút van, négy különbözõ kiképzésû kapu vezet az emberektõl nyüzsgõ udvarba. Sok kiállítás - õskori, modern -kapott helyet az épületben, és itt van a híres képtár. Hosszú sorban álltak az emberek a pénztár elõtt, jegyváltásra várva. Még jó hogy nem is akartunk bemenni. Távolról láttuk az Arany Lovas szobrát, háttérben a háború után szándékosan romokban hagyott épület tûzfalával. A tûzfalon már kinõtt a gaz de ez így jó mementó a háború esztelen pusztítására. Természetesen képeslapot és egy leporelló-félét is vásároltunk.

#TABLE#
Drezda, katedrális, leporelló
Drezda, leporelló
Drezda, leporelló
Drezda, leporelló

#tblEND#
Drezda utcai mérleg bilétája
Aztán visszamentünk a kocsihoz. Egy német tag nézegette az Itinerariumot: príma. Kérdezte hol vettem - megmagyaráztam hogy saját útvonalunkra magam készítettem. Megkérdztem tud-e valahol szállodát a Pirna felé vezetõ úton. Nem sok jóval kecsegtetett, biztosat nem tudott mondani, de Heydenau-t ajánlotta megnézni.

Drezda határában tankoltunk és 13 km-es út után elértük a javasolt városkát, amely kicsit az autóút mellett fekszik. Leknyarodtunk a fõútról és mindjárt a városka szélénél megálltunk egy rendõrmotoros mellett, aki elmondta hogy szálloda nincs a községben, de van a Mühlenstrasse-n egy Fremdenheim. Pirnát nem ajánlotta, mert ott az egyik szállót megszüntették, a másikat most renoválják. Lassan mentünk a félig kihalt, álmos kisvároson a Müglitz folyó hídjáig, innen indult ki a Mühlenstrasse.

Drezda, térkép képeslap
Megtaláltuk a Fremdebheim-et. Hosszú földszintes ház volt, csak a közepén emelkedett ki egy kétablakos emeleti rész. Bementem és mint késõbb kiderült, nagy szerencsémre, találtam ott egy idõsebb hölgyet. Igen, tud adni szobát, az elsõ emeletit, de csak hideg víz van, étkeztetést nem tudnak adni. Õ csak a beteg gondnok helyett jött ma ide - ez volt a szerencsénk. Kis mosakodás után sétálni mentünk. Nem különösebb ez a városka, tényleg olyan álmos nagy falu, mint az alföldi városok meleg nyári délután. Gondoltuk, hogy megvacsorázunk valahol, de nem találtunk megfelelõ helyet, a resti nem tetszett. Végül vásároltunk valami kis ennivalót és elindultunk hazafelé.

Mint minden eddigi szobánk ez is tapétázva volt. Nagyon szívesen használják ezt a burkolatot, olcsó a tapétájuk és így könnyen tisztán tarthatóak a falak.

1978.07.06

Pirna, emlékoszlop
Úgy döntöttünk, hogy majd Pirnában reggelizünk. A bejáró takarítónõnek leadtuk a kulcsokat, néhány szót beszélgettünk. Pirna közel volt, tán 6 km-re. Bementünk a Szász-Svájc kapujának nevezett városba. Elég nehezen találtam parkolóhelyet, végül is beálltunk egy "reserviert" helyre. Egy kávézó-presszó szerû helyen ülve reggeliztünk. Reggeli után egy kis körsétát tettünk, néhány fényképet is csináltam. A kirakatokat szépnek, ízlésesnek találtuk, mint nálunk. Csöpögni kezdett az esõ, visszasiettünk a kocsihoz. Hol kisütött a nap hol zuhogott.

Königstein-nél a vár alatti hatalmas parkolóba álltunk be. Szerettük volna megtekinteni ennek az Elba és Biela folyó összefolyásánál épült városnak a híres várát, erõdítményét. Láttuk is a hegy tetején elterülõ erõsséget. Kocsival nem lehetett felmenni, behajtani tilos,
Königstein vára
és így egy hirdetés tudtatta, hogy a várba, renoválás miatt nem lehet bemenni. Így aztán rövid szemlélõdés és séta után folytattuk az utat.

A Szász Svájcon az Elba mellett jöttünk végig. Bad Schandau - híres felkapott üdülõhely - után esõben haladtunk tovább. Nagyon szép fasoros út vezetett a folyó partján. A fák úgy összeborultak, hogy valóságos alagutat alkottak. Néhol meredek sziklafalak emelkedtek az út mellett és itt láttunk elõször egy campinget sátrakkal a folyó partján.

Schmilka volt a német oldalon a határátkelõhely. Bár voltak elõttünk, hamarosan odaértünk az õrhelyhez, ahol csak az útlevelet kellett benyújtani, lebélyegezték és már ki is léptünk az NDK-ból. A rövid várakozás ideje alatt diákok kérdeztek néhány statisztikai adatot, honnan, hova mennyi idõre.

Az Elba
Hrensko volt a cseh határállomás. Itt is csak a kocsiból kellett kinyújtani az útlevelet és Cseszkóban voltunk. Decin (Tetschen) volt az elsõ nagyobb város. Itt már az útjelzések nem voltak valami prímák. Kétszer is érdeklõdni kellett, amíg rátaláltunk az Usti n. Labem felé vezetõ útra. Az Elba partján széles, számozatlan út vezetett. Megálltunk egy helyen fényképezni egy vontatóhajót. Litomerice-n és Terezin-en keresztül kicsit eltérve a tervezett úttól, haladtunk tovább. A nemzetközi útvonalat jelzõ táblák zöldek, a cseh országos utat jelzõ táblák viszont kékek, mindkettõn fehér a szám. Elértük Prágát, a lakott területet jelzõ táblát.

Már Ruhlában hallottuk a többi autóstól, hogy a város föl van túrva és alig lehet benne közlekedni. Ezért úgy gondoltuk, hogy ahol már találunk villamost vagy autóbuszt, leállunk és azzal megyünk be a városba szállást keresni. Már hosszabb ideje jöttünk olyan külsõ Váci út jellegû úton, ahol villamos közlekedett, de ez a rész még erõsen külváros volt. Aztán egy kis téren megállva érdkelõdtünk szállás után. Elindultunk a jelzett irányba egy motel felé - ki a városból - de aztán meggondoltuk magunkat és inkább az Interhotel Olimpia felé mentünk, hiszen pénzünk volt elég.

Prága, Károly-híd
Prága, malom a Moldvában
De nem volt hely. Zuhogni kezdett az esõ, így a kocsiban vártunk vagy fél órát és amikor az esõ elcsöndesedett ismét tájékozódni indultunk. A Sokolovska utcát megtaláltuk az útikönyv térképén. Felbuzdultunk, mert ez az út a város közepébe vezetett úgy láttuk, nem is hosszú az út. Az esõ teljesen elállt, gyalog indultunk befelé. Csak mentünk, mentünk, mentünk és nem értük el a várost. Vagy húszperces gyaloglás után megállpodtunk hogy én visszamegyek a kocsiért. Aztán a kocsi szélvédõjén egy cédulát találtam, ezzel akarták tudtomra adni, hogy nem jó, talán tilos helyen állok. Toll a fülükbe.

Prága, Hradzsin
Prága, városház, óra
Nagy nehezen végül találtunk egy szobát a Hotel Operában. Kis mosakodás után nekivágtunk a városnak. Megtaláltuk a Dom Rekreace-t, láttuk az ismerõs áruházakat, aztán lementünk a Moldva partjára. Kanyarogva halad át a csehek nemzeti folyója a városon. Talán a harmadik híd volt a régi Károly híd mellette és alatta egy kis vizimalom. Itt vezetett föl az út meredeken régi házak között kanyarogva a várba, a Hradzsinhoz. Szép látvány volt fölülrõl lenézni a városra. Kicsit hasonlít Budapesthez, mintha a várból tekintenénk le a kanyargó folyóra régi és új városrészekre.

Az Elnöki palota elõtt két fehér kesztyûs bokavédõs katona áll díszõrséget. Szép a kovácsoltvas kerítés, mögötte a nagy elõpark, mögötte a nagy félköríves kapubejárat. Aztán besétáltunk a várba. Sok kisebb-nagyobb épület, kanyargós utcák, olyan mint a Budai Vár. Megpróbáltam- az alkonyat ellenére - lefényképezni az egyik templom tornyának két szép kõbõl kifaragott vízköpõjének sziluettjét.

Prága, lõportorony
Dubonnet étterem söralátét
Egyre inkább alkonyodott, sötétedett. Másik úton visszajöttünk a városba és valami éttermet kerestünk. A Dubonnet-vendéglõben egy idõsebb pincér ültetett le egy asztalhoz ahol ketten már ültek, magyarok voltak. A férfi nagyképû alak - és fûzte a nõt, nem hiszem, hogy a felesége lett volna. Sörözgetve vártuk a vacsorát, pihengetve a napi sok gyaloglást. Teljesen besötétedett már, amikor kezdték felgyújtani a közvilágítási higyangõzlámpákat. Már nagyon lecsökkent a forgalom, amikor hazafelé indultunk és a kis kerekes kocsikkal fölszerelt utcaseprõk kezdték birtokukba venni az elnéptelenedõ utcákat.

1978.07.07

Úgy aludtunk mint a bunda, annak ellenére, hogy ablakunk egy igen forgalmas egyirányu utcára nyílt. A szállóban reggeliztünk. Érdekes ,hogy a reggelire mindig, ha mindjárt néhány fillért is, de rá kell fizetni. Délelõtt még sétáltunk, bementünk a régi város fõterére. Elég nehézkesen de megtaláltuk a városházát, megcsodáltuk a híres óratornyot, ahol óránként különféle alakok jönnek elõ az óraütésre. Ezt sajnos nem láthattuk, mert több mint fél órát kellett volna várni rá. Láttuk Husz János emlékmûvét, aztán keskeny kacskaringós utcákon sétáltunk visszafelé. Rengeteg ember volt az utcán. Önkéntelenül fölvetõdött bennem a kérdés: ki dolgozik itt? vagy az utcán lévõ tömeg inkább csak turista?

Nehéz volt kijönni Prágából. Erõsen figyeltük ugyan az irányító táblákat, de még így is szerencse kellett ahhoz, hogy rátaláljunk az E 15-ösre. Azt terveztük, hogy a Prága-Budapest közötti kb. 500 km-es útszakasz felénél, valahol Breclav környékén keresünk estére szállást. Autópályán jöttünk.

Kolin, amely híres csatahely volt a porosz-osztrák háborúban, mellett elhaladtunk. Breclav-ban leálltunk egy kicsit, de sehol nem találtunk üres szobát. Lanzhot-ban az útikönyvvel ellentétben, nem volt szálloda, ugyanígy Kuty-ban sem. Malacky-ban kicsit nehezen ugyan de megtaláltuk az új modern szállodát de szoba itt sem volt.

Érdekes hogy a nyaralás végén, az utolsó napokban vagy az utolsó napon az ember már igyekszik hazafelé. Kicsit bosszantott ugyan, hogy nem kapunk sehol se szállást, de hamar belenyugodtunk abba, hogy megindultunk hazafelé. Vásároltunk valami ennivalót és majd a kocsiban valahol vacsorázunk. Pozsonyban már nem akartunk szállást keresni. Útközben, Mosonmagyaróvár környékén egy erdei úton aludtunk a kocsiban. és másnap délelõtt értünk haza.
Lejegyezte:szabola