Marha nagy szerencsénk volt, hogy pont olyan idõpontra idõzítettük a parádi hétvégénket, amikor inverziós köd üli meg az egész országot, csak a Kékestetõ, illetve a magasabb hegyek lógnak ki a köd fölé. Amúgy is terveztünk egy kirándulást Kékestetõre, így meg aztán különösen érdekesnek ígérkezett a dolog.
Lent ködös, nyirkos volt a levegõ,
pár száz méteres látástávolsággal.
Azért az erdõben simán megláttuk a jeleket, nem volt olyan vészes a dolog. Aztán egyszer csak megláttuk a napot, ami egyre erõsebben sütött, ahogy
egyre vékonyodott felettünk a ködréteg. Egyszer csak szinte egyik pillanatról a másikra kijutottunk a köd fölé, ahol
verõfényes napsütés fogadott, meleg volt. A köd néhol kissé behullámzott, kisebb idõre ránkhúzódótt, de ahogy mentünk feljebb egyre kevésbe fordult ez elõ. Nagyjából 600 m-es magasságban lehetett a köd teteje.
|
Panorámakép Kékestetõrõl Galyatetõ irányába |
A kékesi csúcstámadást a Sombokor felõl hajtottuk végre. Elég jó kis meló volt ott felvonszolni magunkat. Szabolának meg se kottyant, közben még fényképezgetett is, mint az állat. Trixi viszont
megszenvedte, õ ért fel utolsónak a Sombokor orrára. Amíg vártunk és pihentünk, szabola fényképezte az alattunk elterülõ
ködtengert. Már 900 m felett jártunk, innen már nem kellett sokat menni a csúcsig. Felmentünk a kilátóba panorámeképeket csinálni, ott viszont marhára fújt már a szél, és emiatt hideg is volt.
Trixinek betett a túra, õ busszal ment vissza Parádra. Mi elnéztünk Saskõ felé, ott is fényképeztünk párat, aztán részben másik útvonalon elindultunk vissza. Mivel már november volt, korán sötétedett, kicsit sietõsre szabtuk, hogy idõben visszaérjünk. Visszaérve a ködbe már nem álltunk meg fényképezni sem.
Saskõ-felé félúton pisiszünet:)