Rákattantunk a különbözõ országok legmagasabb pontjaira. Nyár elején Szlovéniával akartuk kezdeni, de azt elbuktuk. Most õsszel Lengyelországé összejött. És ha már Hollandiában járok, akkor oda is elmegyek. Ez a német-holland-belga hármashatáron van, errefelé azért már vannak dombok is, de így is alacsonyabb, mint a Zalai-dombság, 322,5 m. Belgium legmagasabb pontja egy fennsíkon van az Ardennekben, nincs kitüntetett pont, ez viszont ki van építve, és elég jól megközelíthetõ. A közeli nagyvárosok, Aachen és Maastricht között negyedóránként jár busz. Ezt a Veolia üzemelteti, 50-es a járatszám. A 49 és 149-es buszok ezen kívül konkrétan fel is mennek a Drielandenpunkthoz, a három ország határpontjához, de ezek nem járnak egész évben. Legközelebbi város Vaals, innen kb. 3 km az út gyalog, a Busstation vagy a Bosstraat megállókban kell leszállni. Aachen központjából
6 km a bicikliút, szóval az sem vészes. Én Brüsszelbõl Maastrichtba vonatoztam, onnan mentem az 50-es busszal Vaalsba. A buszozás kb. 27 km volt, 45 percig tartott. Napijegyet kaptam, ezzel egész nap buszozhattam vagy vonatozhattam volna Limburg tartományban a Veolia jármûvein.
Mondanom sem kell, Vaalsból végig emelkedik az út :) Egyes részeken azért van olyan meredek, mint mondjuk egy budai utca a XII. kerületben. Itt már a hollandok is meggondolják, hogy biciklire ülnek-e! A város központjából a
piros-sárga jeleket követve eljuthatunk a csúcsra, ezek a villanyoszlopokon vannak kiragasztva. Kocsival is fel lehet menni, rendes, aszfaltozott úton. Ha elhagyjuk a házakat, erdõs részen megyünk tovább, tulajdonképpen mindegy hogy az utat, a járdát, vagy az erdei földesutat követjük, mindegyik ugyanoda visz. A tetõn, de még nem a legmagasabb ponton van egy kilátó. Automata kapun lehet bemenni, csak a kéteuróst kell bedobni. Maga a legmagasabb pont, és a határ innen kb. 500 méter, itt van egy nagyobb kilátó, mindenféle büfé, labirintus. És egy csomó parkoló, elég népszerû hely. Külön meg van jelölve Hollandia legmagasabb pontja és a hármashatár is. Volt itt több, mint 100 évig egy
semleges terület, szóval egy idõben ez négy ország közös határpontja volt, talán ezért is Viergrenzenweg az utca neve Vaalsban, ami ide vezet. Az egykori semleges zóna ma Belgiumhoz tartozik, de a
határkövei még látszódnak. Errõl bõvebben itt olvashatunk: http://en.wikipedia.org/wiki/Neutral-Moresnet.
Felgyalogoltam a kilátóba, majd elmentem egy
vasúti alagúthoz a belga részre. Az alagút Belgimuból megy át Németországba, nem jár rajta sok vonat, a menetrendben nem is találtam itt még állomást sem. A teherforgalom miatt építették, és Antwerpent köti össze a Ruhr-vidékkel. Természetesen kétvágányos, villamosított vonal. Visszagyalogoltam fel a kilátóhoz, kajáltam egyet, és indultam vissza hazafelé. Mikor leértem Vaalsba, és le akartam fényképezni a templomot, észrevettem, hogy elhagytam a fényképezõt. Valószínûleg kajálás után a padon hagytam. Na basszus, rohantam vissza, de mire visszaértem már eltelt 45 perc, természetesen nem volt már a padon. Elkezdtem körbejárni a kajáldákat, hátha valaki leadta. És szerencsém volt, mert a harmadik helyen ott volt. Valaki megtalálta, és leadta. Kicsit megkönnyebbültem, hogy nem vesztek el a frankfurti vonatos képek.
***
Ha már Brüsszelben járok, akkor elugrottam meglátogatni nénikémet, aki Dél-Hollandiában lakik. Természetesen ide is vonattal mentem, de ez sem volt valami zökkenõmentes, részben énmiattam, részben a holland vasút miatt. Igazából semmi visszafordíthatatlan, brutális dolog nem történt.
Brüsszelbõl Roosendaalig vettem nemzetközi hegyet, és az óránként közlekedõ Brüsszel-Amsterdam gyorsvonattal utaztam el. Roosendaal a holland oldalon a határállomás, innen a Vlissingenbe közlekedõ személyvonatra szálltam át. Ez megy Zeeland tartomány fõvárosába Middelburgba is. Emeletes vonatok közlekednek erre, és egész tempósan mennek az állomások között. Vlissingen ls Roosendaal között csúcsidõben negyed, egyébként félóránként van vonat, de óránként egy elmegy egészen Amsterdamig, ez nem áll meg mindenhol. Nekem Middelburgig kellett mennem, de Bergen op Zoom városban vonatpótló buszra kellett szállni. Ez nem állt meg sehol Middelburgig, végig az autópályán tépett, mégis fél órával tovább tartott, mintha vonattal mentem volna végig.
Nénikém az állomástól 6 km-re lakik egy faluban, azt tanácsolta, hogy taxival menjek, mert neki van kedvezménye, és majd ha odaértünk, akkor felmutatja a taxisnak a kártyáját. A taxis belement, de szerencsétlenségemre a falu nevében két G betû is van, amit a hollandok ugye H-nak ejtenek. Esélye sem volt megérteni, amikor azt mondtam neki, hogy 'gapingéba' szeretnék menni, de még a 'hapinhét' is nehezen értette meg. Amúgy Gapinge faluba nem jár semmi. Valami busz van, de azt elõre meg kell rendelni, és az sem a vasútállomással bíró és egyben tartományi székhely Middelburgba visz. 500-an laknak a faluban, mindenki kocsival jár, bolt nincs, viszont van általános iskola, és egy hatalmas templom, ami akkor épült, amikor minket épp a tatárok akartak magukévá tenni. Ez már az igazi, 'tenger alatti' Hollandia, nem olyan dimbes-dombos, mint Maastricht környéke. Ha gáz lenne, akkor a tenger valahol a fák tetejénél hullámzana.
Másnap estig maradtam, az utolsó lehetséges vonattal mentem el Brüsszelbe. Addig városokat néztünk meg a tengerpartra sétáltunk. Este, naplemente után még Anglia fényeit is látni lehetett. Most már nem volt vágányzár, az emeletes vonattal végig lehetett utazni Roosendaalig. Csak sajnos sötét volt, nem lehetett semmit látni a tájból. És sajnos az irtaimból sem, mert azok Hollandiában maradtak. Az összes, még a jogsim is. Gyorsan telefonáltam nénikémnek, és megbeszéltük, hogy holnap Antwerpenben találkozunk, és ott odaadja. De ezzel még nem volt vége a ma esti kalamajkának. Roosendaalban bejelentette a hangosbemondó, hogy Belgium felé az összes vonatot törölték. Aztán pár perc múlva már kiiírták a vonatomat a monitorra, de 15 perc késéssel. Közte arra gondoltam, hogy visszamegyek Gapinge-ba, de ehhez még pénzt is kellett volna váltanom az éjszaka közepén, ugyanis papírpénzt nem fogad el a jegyautomata, apróban meg nem volt annyim. Végül is pontosan negyed órás késéssel jött a vonat, aztán Brüsszelig még összeszedett negyed órát, és éjfél után értem oda. Attól tartottam, hogy nem érem el az utolsó metrót, és éjszakai járatok híján gyalogolnom kell az éjszakában iratok és térkép nélkül. Végül az utolsó három metró egyikét elkaptam, de ez már olyan volt, ami a remizbe ment.
Másnap Antwerpenbe mentem a papírokért, de elõtte még Oostendébe is elugrottam a tengerpartra. Ha hamarabb kapcsolok, akkor még utazhattam volna a tengerparti villamossal is, ami Knokke és De Panne között közlekedik. Két óra a menetidõ, és a tengerparti városokat köti össze. Ezt majd legközelebb. A Csalagút elõtti idõben itt rakták a vonatokat kompokra és vitték át Angliába, a vasútállomás is közvetlenül a kompkikötõ mellett van, tulajdonképpen a belvárosban. Antwerpenbe gumiorrú,
WC-ülõkére hasonlító motorvonat ment. Elég bárgyún néz ki szegényem, de ettõl függetlenül praktikus, és 200-zal is közlekedhet akár. Antwerpen Centraal pályaudvar tetszett nekem mindközül a legjobban, amit az út során láttam. Az elsõ része régi, gazdagon díszített, tornyos, ebben van a váróterem, információ, pénztárak. Ehhez kapcsolódik egy újabb, modern épület, ami a vágányok felett helyezkedik el.
4 szintre érkeznek a vonatok +1-tõl a -2. szintig. Az egyes szinteken max 4 vágány van, kell a hely a mozgólépcsõknek és a peronoknak. Amúgy keresztirányban elég szûk a hely, lévén ez is kvázi a belvárosban van. A -2. emeleten kívül csonkavágányok vannak, legalul viszont
alagútban folytatódik a pálya. Ez nemrég készült el, és az az oka, hogy a Belgimból érkezõ vonatoknak, amelyek továbbmennek Hollandia felé ne kelljen visszamenniük és megkerülniük a várost, hanem a város alatti alagúton tovább folytatják útjukat. A vágányokat már a megelõzõ állomás, Berchem után elkezdik süllyeszteni, hogy ideérve elég mélyen legyenek az épület alatt.
Belgium talán leglepukkantabb és legrégebbi vonatai bordó színû motorvonatok. Nem igazán kényelmesek, barna mûbõr ülésûek, de még ezek is képesek 140-es sebességre. Egy ilyen emeletes változattal utaztam vissza Brüsszelbe. Gyakorlatilag folyamatosan járkálnak a vonatok, odaérkezésem után 5 perc múlva már indult is vissza a szerelvény Antwerpenbe. De az Amsterdamból érkezõ vonatnak is alig van 15 perce a Midin, és már indul is vissza. A mai napi három utazás 21,90 euróba került, minden út 7,30. Lehet venni egy tíz darabos gyûjtõjegyet, ami 73 euró, és 10 alkalommal lehet vele utazni távolsági korlátozás nélkül. Egyszerre több személy utazhat vele, csak utazás elõtt rá kell írni a dátumot, meg a kiindulás és célállomást. Egy évig érvényes. Zolcsinak volt ilyen, mert realtíve sokat utazik, én ebbõl elhasználtam most hármat. Ehhez képest Hollandiában drága a vonatozás. A 100 km-re a nemzetközi jegy 15 euró volt, a belföldi 60 km-es jegy ehhez képest 11-be került. Igaz, annak nem néztem utána, hogy ott van-e valami hasonló kedvezmény, mert én csak egy sima oda-vissza útra mentem át. Hollandiában automatából célszerû jegyet venni, ami mindenhol van, a pénztárban rávernek még 50 centet minden jegyre, mivel használtad a humán infrastruktúrájukat, ami nekik is drágább :).
