A túra neve nem azért vándotúra, mert több napon keresztül vándorolni kell nagy hátizsákkal és sátorral, hanem mert évrõl évre más útvonalon kell végigmenni. Most a Börzsöny délnyugati részét jártuk be. Már 18. alkalommal rendezték meg, de nekünk ez volt csak az elsõ alkalom ezen a túrán.
Szabola már régen túrázott, és szokás szerint kedve sem volt reggel elindulni. Ez az állapot mindig addig tart nála, amíg be nem nevezünk. Most egy kicsit tovább tartott, elõbb felértünk a túra elsõ, egyben leghosszabb emelkedõjén. Utána már beszélgetni is volt kedve. Ez egyébként a Gömbölyû-kõre vezetett fel a rajtból, azaz az Ipoly völgyébõl. Kvázi felmentünk a hegységbe. Itt volt az elsõ ellenõrzõpont is, ahol elfogadtam a kínált házi pálinkát.
Ezután lementünk a Koppány-nyeregbe, majd fel a Nagy-Koppányra, ahonnan most nem láttuk a márianosztrai templomot a köd miatt. Oda mentünk le egyébként, de elõtte tettünk egy kis kitérõt Nagyirtásra, majd a Horváth úton mentünk a kisebb hegycsúcsokon át a falu irányába. Itt pihentünk egy kicsit, de tényleg csak rövid idõre álltunk meg, amíg beletettünk az arcunkba pár szendvicset.
A következõ ellenõrzõpont a Nagy-Gallán volt, de ide is jókora kerülõvel értünk fel. A zöld jelzést átfestették, már nem egyenesen a Galla felé megy ebbõl az irányból. Nekem a GPS-en meg természetesen még a régi verzió volt meg. De mivel nem vagyunk csaló gecik, nem rövidítettünk, hanem mentünk az itinerben kiírt úton. A Nagy-Gallán még soha nem voltam. Messzirõl elég durvának tûnik, és ebben nem is csalódtam. Felfelé a tüdõmet kerestem, lefelé meg a bokámat féltve mentem fától fáig. Felfelé persze Zsófi ért fel elõször, de a lejtõn viszont sokkal óvatosabb volt. Ekkor már a térde is fájt a lejtõkön. Lent a Galla-tisztásról is lehetett látni a csúcson lévõ túrázókat.
Ipolydamásdig zöld, majd a kék kereszten mentünk lefelé. A végén még pár kilométeres aszfaltos szakasz is lett. A célban igazi meglepetés várt: gulyásleves kenyérrel, erõs paprikával.