Észak-alföldi Bz utazás

Éjszakai szolgálat után utaztam az Alföldre egy bz-s túrára. A tiszafüredi vonal utolsó elõtti napja volt ez. Az utolsó nap hétvégre esett, akkor a menetrend csak úgy engedte volna meg ezt az utat, hogy órákat kellett volna várnom több helyen is a csatlakozásra. Így hétköznap csak Füzesabonyban kellett várnom egy keveset.

A sátoraljaújhelyi gyorson el is aludtam, de Vámosgyörk után már nem mertem visszaaludni, mert ha véletlenül elmegyek Miskolcra, akkor fuccs a mai napnak. Füzesabonyból Csörgõs vonat ment, eléggé himbálódzott, nem is tudtam kitölteni a Bz-s igazolólapot, csak ha megállt a vonat. Az Ohat-Pusztakócsi túra alkalmával jártam már erre, de most leszálltam Tiszafüreden. Itt szálltam át a Bz-re.

Többet beszélték, hogy most utaznak ezen a vonaton utoljára, mivel utolsó hétköznap volt. Egy motor- és egy mellékkocsi ment, közepesen volt teli, inkább az út elsõ felén volt a több utas, talán ott is ment gyorsabban a vonat. Karcagon a vonal emlékmûvére már ki volt téve a gyászszalag.

Brassóból a Hargita IC percre pontosan jött (aznap az Ister EN csak két órás késéssel tudott átkelni a Kárpátokon), rögötn utána a Záhony-Cegléd viszonylatú személyvonat. Ezzel mentem át a szomszéd városba, Kisújszállásra. Ez alatt a 10 perc alatt be sem mentem a fülkébe, a peronon álltam.

A másik bz-vonalon nem fotóztam. Sötét volt, és Kisújszálláson is alig volt idõm, csak éppen annyi, hogy bementem bélyegeztetni az igazolólapra. Kunhegyesig nagyon sokan voltak, ott leszállt a tömeg, és maradt a közepes kihasználság. Tiszalökön vártuk meg az ellenvonatot, de sem itt, sem Hevesen nem szálltak fel túl sokan. Kál-Kápolnán már tök sötét volt, pedig alig múlt fél öt. A sátoraljaújhelyi vonat teli volt ugyan de nem csurig. Találtam ülõhelyet , de csak azért, mert abban a kocsirészben nem volt fûtés :( Termes kocsik voltak ezen a vonalon oda-vissza, csak az elsõ osztály volt fülkés.

Ez volt az utolsó bz-s utazásom, megvan az a kilométerszám, ami az arany fokozathoz kell. A 4 év alatt 28 utazást tettem, összesen 8384 km-t tettem meg, ez kb. egy ezressel több, mint ma Magyarországon a vasutak hossza, és csaknem 60 darab ezrest költöttem el ez alatt erre (egy alkalommal vettem teljesáru jegyet, egyébként féláruval utaztam). Soha többet nem fogok vonatra szállni, hacsak nem megy legalább 200-zal, vagy mondjuk a menetidõ Budapest és Nagykanizsa között nem csökken le annyira, mint amennyi 15 éve volt, amikor elkezdtem egyetemre járni.