Ennél a túránál is sokat filóztunk, hogy melyik távot válasszuk, és logisztikai meg szabadidõs okok miatt a 20-as távon indultunk el.
A pilisvörösvári rajtból pár utcácskán áthaladva, majd egy lépcsõn lesétálva már egy másik településen, Pilisszentivánon voltunk. Kicsit olyan érzésem volt, mintha Ausztriában vagy Németországban járnék egy csendes vasárnap reggelen. Ebbõl csak az utóbbi stimmelt, az elõzõnek pedig talán az volt az oka, hogy egy rendezett, sváb faluról van szó.
Egy völgyben haladtunk felfelé a Nagy-Szénás irányába. Utunkat párszor kidõlt
villanyvezeték keresztezte, de ezek már nem voltak veszélyesek a kirándulókra. Jól meg lehetett izzadni így kora reggel az emelkedõn mire felértünk Nagykovácsi erdõszéli utolsó utcájába. Útközben találkoztunk hosszabb távon indulókkal, akik már este elindultak Esztergomból, és egész éjjel baktattak a sötétben. Rajtuk kicsit meglátszódtak a kilométerek, mi legfeljebb azért tûntünk fáradtnak, mert kora hajnalban keltünk, mert minél hamarabb rajtolni akartunk. A kezdeti emelkedõ ráhangolt a túrára, de a Muflon Itatóban azért rá kellett segíteni egy kávéval is.
Végig a sárga jelzésen kellett haladni, semmi letérõ sem volt. Még akkor sem, ha a közelben szignifikánsabb pont volt. Egy helyen az erdõben egy kurflit is leírt az útvonal, ahova a rafkós szervezõk feltételes ellenõrzõ pontot is beraktak. Szerencsénkre eszünkbe sem jutott kispistázni, és különben is, az itineren feketén-fehéren rajta volt a ravaszság.
A Jegenye-völgyben majálisozás volt színpaddal, hangos zenével meg sok egyébbel, ami a majálishoz hozzátartozik. Ami azért furcsa, mert védett területrõl van szó. Persze kell a lóvé...
Eddig errefelé jövet mindig felmentünk a Kálváriához, de a sárga elmegy alatta. Talán csak egyszer jártam eddig arra, és nemcsak a hegytetõrõl, hanem innen is nagyon jó a kilátás észak felé. Természetesen dúsabb a növényzet, többször takarják ki a kilátást, de azért lehet fényképezni. A virágzó repce még szebbé tette a tájat. A Virágos-nyeregben kis kólázószünet következett, majd nekivágtunk a maradék 5 km-nek. Ebben volt egy kis emelkedõ az Újlaki-hegyre, illetve egy pisiszünet közvetlenül Hûvösvölgy elõtt. Ezt azért lehetett kicsit nehézkesen kivitelezni, mert május elseje és jó idõ lévén sokan voltak az erdõben.
A célban még pizzát is kaptunk, persze nem egészet, csak 2 szeletet, de ilyenre sem emlékszem egy teljesítménytúráról sem.