Ötnapos mátrai túrázós hosszú hétvégén egyrészt kéktúráztunk, másrészt összegyûjtöttünk annyi ládát, amennyit csak lehet.Ez a túraleírás utóbbiról szól.
Már az elején át kellett tervezni az útvonalat. Eredetileg a kisvasút lajosházi vonalát utaztuk volna végig, és a Farkas-kút és az Útépítõk forrása érintésével mentünk volna fel Kékesre. Mivel ez a vonat már nem járt akkor - kb. 1 héttel késtük le az utolsó járatot - a másikkal mentünk fel Mátrafüredre, és egy kicsit hosszabb túrát téve, de többé-kevésbé ugyanarra mentünk.
Mátrafüredrõl felkapaszkodtunk a Muzslára, ami természetesen nem az a Muzsla, ami a túra végén megszivatja a Mátrabérces túrázókat. Itt kilátó is van, és kissé emberbarátabb felmenni oda. Szerencsés módon az itt elrejtett ládának elfelejtettem felírni a jelszavát, ezért másnap vissza kellett jönni még ide. Már kb. olyan magasan voltunk, mint Sástó, ezért odaáig nem volt sok emelkedõ. Ott viszont erõsen érzõdött a tömegturizmus hatása: nagy parkoló teli autókkal, emellett autók az erdei utakon, sok árus, lángos, palcsinta, emberek, stb. Megkerültük a kis tavat, de a kilátóba nem mentünk fel, majd elindultunk a
Farkas-kút felé. Erre már kevesebb volt az ember, ide már csak az jött el, aki tényleg kirándulni akart. A forrásnál lévõ ládát nehéz megtalálni, mi is elvoltunk egy darabig. Pedig volt ott egy család, akik szintén ládáztak, és együtt kerestük jó fél órát.
A fõ láda, ami miatt el akartam erre jönni, a kisvasúthoz kapcsolódik, az pedig Lajosházánál, a régi végállomás közelében van eljretve. Mese nincs, le kell menni oda, majd a vasút régi nyomvolnalán északra a völgyben újra fel. Szerencsére a felmenetel nem volt nagyon megterhelõ, egy-két rövid keményebb emelkedõt kellett csak leküzdeni.
Kékesre egy kis kerülõvel mentünk fel. Nem Mátraháza felé a nyílegyenes sípályán, de nem is a sárgán a Sombokor felé, mert azt nagyon nem csípem. Se fel, se le. Elmentünk inkább a Kõris-mocsár felé, és a Gabi halála felõl mentünk fel Saskõ és Kékes közti nyeregbe. Nagyon nem lehetett trükközni, így is úgy is fel kellett érni 1000 m fölé, az itt lévõ emelkedõ is megizzasztott.
Logisztikai indokokból mentünk alulról felfelé, ezzel azonban nyertünk kb. 600 m-t is. És így nem kellett a végén igazodni a menetrendhez.